Egész Európában csodált szellemi teljesítmény – Diószegi György Antal előadása Mátyás királyról

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az előadó tudományos munkásságának fő területe a Hunyadi család eredetkutatása. Felidézte, hogy gyermekkora óta foglalkoztatja a 575 éve született és az uralkodását 560 éve elkezdő Hunyadi Mátyás alakja, a róla szóló meséken nőtt fel, melyek mögött történelmi háttérigazságok vannak. Amikor Mátyás királyra gondolunk, a szívünkben-lelkünkben ott él az az üzenet, amit az ő személye, munkássága sugall a mai napig. Ha a nemzet megújításáról, felépítéséről beszélünk, Mátyás alakja mindig üzenet hordoz, így ma is.

Képzeljünk el egy gyermeket, aki tizenhárom évesen félárva lesz; édesapja, a Nándorfehérvárnál a török ellen világraszóló győzelmet arató Hunyadi János nem sokkal az ostrom után meghal. Mátyás tizennégy éves, amikor az uralkodásra termett bátyját, Hunyadi Lászlót a király törvényellenesen kivégzi. Ezután a cseh király, Podjebrád György fogságába kerül, Prágában őrzik. Egymást érik a traumák az életében. Mindez egy felnőttnek is sok lenne, nemhogy egy gyermeknek, őt mégsem töri össze.

Közben 1458 januárjában létrejött a szegedi egyezmény, amely a megbocsátó magyar lélek legnagyobb kiteljesedése. Az egyetlen gyermekét féltő Szilágyi Erzsébet és a harcostársait elvesztő testvére, Szilágyi Mihály, Nándorfehérvár kapitánya lemondanak a bosszúról, azért, hogy Mátyás hazatérhessen és trónra juthasson. Ez államférfiúi tett volt. Amikor a tizenöt éves Mátyás, immár a királyi trón várományosaként hazaérkezett a fogságból, mindenütt hatalmas, ujjongó tömeg fogadta, áldást kértek rá, és azt kívánták, hogy ugyanolyan szabadítója legyen az országnak, mint az édesapja volt. Ő pedig nem gyermekként, hanem nagyvonalú lovagként viselkedett. A Duna jegén kiáltották ki királlyá, ahogyan azt Bonfini leírja krónikájában, az országtanács pedig nem tehetett mást, mint hogy engedelmeskedett a népakaratnak. Szilágyi Mihály történelmi jelentőségű beszédet mondott, amelyben megjövendöli, hogy Mátyás királyként túl fogja szárnyalni még édesapja hírnevét is. Korábban Kapisztrán János is azt jósolta az akkor még csak tizenhárom éves Mátyásról, hogy dicsőséges uralkodó lesz belőle.

Diószegi György Antal kiemelten szólt arról, hogy Mátyás király korában Magyarország a szellemi fejlődés és virágzás hazája volt. Kifejtette: mintegy húsz főpap – köztük Szécsi Dénes bíboros, esztergomi érsek; utóda, a mindenki által ismert Vitéz János, Mátyás nevelője; a magyar költészet kiemelkedő alakja, Janus Pannonius pécsi püspök; Vetési Albert veszprémi püspök; Váradi Péter kalocsai érsek – és körülbelül kétszáz értelmiségi irányította a szellemi életet. Úgy kell őket elképzelni, mint „csúcsakadémikusokat”, akik ismertek voltak egész Európában és létrehozták a ma is csodált Mátyás-korabeli reneszánszot, és szellemi értelemben is védték a hazát. Személyes kapcsolatok is szövődtek, így például Leonardo da Vinci is járt a magyar királyi udvarban, és a festészetről szóló munkájában méltatja azt a királyt, aki a művészeteket pártolja. Jellemzéséből Mátyás királyra ismerhetünk. Az itáliai humanizmus egyik kiemelkedő alakja, Marsilio Ficino pedig azt írta egyik levelében, hogy úgy tekintenek Mátyás királyra az itáliai bölcsek, mint a szabadítóra, mert a török ellen ő az egyetlen erő, aki meg tudja védeni a keresztény Európát.

Az előadó arra is kitért, hogy Mátyás király minden, a pápához írt levelében arra kérte a szentatyát, hogy segítse a keresztes hadjárat megszervezését. Róma meg is tett mindent azért, hogy létrejöjjön az egységes keresztes hadsereg a török ellen, de Európában az állandósult hűbéri anarchia miatt nem volt erre alkalmas vezetés. A Habsburg-házból származó III. Frigyes német-római császár pedig többször is fegyverrel támadt Magyarországra – ha Mátyás elindult a török ellen, rögtön megtámadta a nyugati vármegyéket; ha Mátyás lépéseket tett ezek megvédésére, a török azonnal ellene fordult. Így tehát nem sikerült megteremteni a keresztény egységet a török ellen. Ennek következtében született meg az az eszmei örökségünk, amit úgy nevezünk, hogy a „kereszténység védőbástyája és védőpajzsa Magyarország”.

Diószegi György Antal két eseményt említett meg: az 1479-es kenyérmezei diadalt, amikor is Kinizsi Pál és Báthory István vezetésével fényes győzelmet arattunk a portyázó törökök ellen; illetve a dél-itáliai Otranto 1480–81-ben történt elfoglalását. Ez utóbbi az Ahmed pasa nevéhez fűződik, az által vezetett török flotta elfoglalta a várost, a törökök több mint 12 ezer embert mészároltak le, majd kiválasztottak 800 lakost, letérdepeltették őket, és ultimátumot adtak nekik: vagy áttérnek az iszlám hitre, és akkor szabadon távozhatnak, vagy lefejezik őket. Egyikük sem tagadta meg a keresztény hitet, mindannyian vállalták a vértanúhalált. (A mártírok koponyái és csontjai a mai napig az otrantói katedrális falait „díszítik”. Ferenc pápa 2013 májusában szentté avatta az otrantói vértanúkat – a szerk.) A nándorfehérvári diadal 25. évfordulóján, 1481-ben Mátyás király parancsára kétezres fős magyar sereg érkezett Otrantóhoz, akik döntően hozzájárultak ahhoz, hogy sikerült visszafoglalni a várost a töröktől. (IV. Sixtus pápa keresztes hadjáratot hirdetett Otranto felszabadítására, a sereget I. Ferdinánd nápolyi király vezette, a magyar haderő őket segítette – a szerk.) Diószegi György Antal kezdeményezte, hogy legyen emlékművük az Otrantónál harcoló magyar katonáknak.

Az előadó szeretné, ha úgy gondolnánk a Mátyás-korabeli reneszánszra, mint a főpapok és az értelmiség egész Európában csodált szellemi csúcsteljesítményére, Mátyás királyra pedig úgy, ahogyan a pápák és az itáliaiak tekintettek: apjával, Hunyadi Jánossal együtt ő a kereszténység legnagyobb hőse és védelmezője.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír