„Az élő Isten érdekel” – Vollein Ferenc egyedi színekről és sikeres évekről

2018. június 24. vasárnap 17:04

Gyerekként, fiatalemberként hívta fel magára a figyelmet őszinte, tiszta, erős tónusú, élénk színű képeivel. Autodidakta festő, akinek munkái az idő múlásával egyre messzebb és egyre „mélyebbre” jutnak. Vollein Ferenc története és művészi útja a Balaton-felvidékről indult…

– Balatonfüredi származású vagyok, Veszprémben születtem, Badacsonytomajon élek. Nem véletlen, hogy a tájképek, a balatoni és a toszkán témájúak is vonzanak. Az olvasásélményeimből fakadóan azonban kilenc-tízéves koromtól elsősorban szakrális témák, az ó- és újszövetségi hagyományok foglalkoztatnak. Megfestettem már Mózest, Juditot, Ezékiel próféta látomását, a Szent Családot, a pásztorok imádását, a menekülést Egyiptomba, az Apokalipszis lovasait, több Madonnát és az angyali üdvözletet is. Magyar történelmi események és személyek, írók és költők ábrázolásai is szerepelnek a témáim között. Szent Istvánt és Imre herceget ábrázoló olajképeimet pünkösdkor adták át és áldották meg az aszófői Szent László-plébániatemplomban; a főbejáratnál kaptak végleges helyet. Rendkívüli megtiszteltetés számomra, hogy az alkotásaim egy hazai templomba kerültek, Udvardi Erzsébet Kossuth-díjas festőművész alkotásainak a társaságába.

– Lépjünk vissza az időben. Az eddig elért eredmények, illetve a visszajelzések tükrében hogyan definiálná alkotói világát?

– Akkor egy rövid bemutatkozás: tizenkilenc éves ifjú alkotó vagyok; már vagy tíz éve foglalkozom komolyan és elmélyülten a festészettel. Harmincnyolc önálló kiállítás és három képzőművészeti kiadvány is áll már mögöttem. A Tündérország 2016-ban, az ünnepi könyvhétre jelent meg, ott dedikálhattam. Harminc hazai, illetve nemzetközi képzőművészeti alkotópályázaton indultam, rangos helyezéseket értem el, díjakat nyertem, sok első helyezést. Számos alkotásom megtalálható rangos hazai és nemzetközi köz-és magángyűjteményekben, így például a Völgyi–Skonda Kortárs Gyűjteményben és Japánban, Toyamában, a Gyermekművészeti Múzeumban. A művészetemet az avantgárd egyik irányzatához, a naiv iskolához sorolják, de nagyon megérintett a reneszánsz is. Neves művészek megtanítottak a festészet alapjaira, de önképzéssel jutottam el idáig. Tudom, hogy nem lesz könnyű dolgom. Eddig gyerek, majd kamasz művészként tartottak számon a legjobbak között itthon és külföldön, most már a felnőttek között kell bizonyítanom. De nem ijedek meg a kihívásoktól. Érzek magamban annyi erőt és tehetséget, hogy ezután is sikerrel járhassam a magam útját.  

– Kik hatottak Önre?

– A klasszikusok közül kiemelném Giottót, aki a kompozícióival és Botticellit, aki a színeivel és az eleganciájával tett rám mély benyomást. Csontváry Kosztka Tivadar ugyancsak elsősorban a színeivel és merész fantáziájával fogott meg. De Paul Gauguint és Henri Rousseau-t is szeretem, és nagyon tetszenek a kolumbiai Fernando Botero képei. A kortárs magyar művészek közül talán Somogyi Győző áll a legközelebb hozzám. De hozzátenném, már azelőtt alkalmaztam a szakemberek által egyedinek tartott színeimet és formavilágomat, hogy megismertem volna a munkáit. Nem tartom magam modern festőnek, nem is szeretnék az lenni. Riasztanak a nonfiguratív ákombákomok, a sötétszürke és a barna színek. A posztmodernt nagy átverésnek tartom. Én tiszta színekkel dolgozom, ha keverném azokat, kifakulnának.

– Olaszországban tanulmányúton járt. Mi ragadta meg leginkább az itáliai tapasztalatokból?  

– Velencében különösen a Dózse-palota nagy tanácsterme, a Sóhajok hídja, a velencei festőiskola képviselői a Gallerie dell’ Accademiában; Firenzében, az Uffiziben a középkori és a reneszánsz gyűjtemény; Rómában pedig a Galleria Borghesében és a Capitoliumi Múzeumban kiállított alkotások.  De eddigi életem egyik legmeghatározóbb élménye az volt, amikor 2016. október 12-én, az általános kihallgatás keretében találkozhattam Ferenc pápával. Úgy éreztem, árad belőle a jóság, a tisztaság. Rendkívül karizmatikus egyéniség. Átadhattam neki a Szent Márton megkereszteli édesanyját című olaj-vászon festményemet, amely így bekerült a vatikáni múzeum és képtár gyűjteményébe. Büszke vagyok rá, meghatott, hogy alkotói tevékenységemre megkaptam a pápa áldását. Örülök, hiszen engem elsősorban az élő Isten érdekel. Mindig őt igyekszem megmutatni a képeimmel, felidézni az általa teremtett világ szépségét.              

– Várhatóan hogyan, mivel telik a nyara? 

– Kiállításom az idén már nem lesz, de a nyár folyamán szeretném megfesteni Szent László két legendáját, a korábbi képeimhez képest nagyobb, 150x200 centiméteres méretben. A tervek szerint ezek is az aszófői Szent László-templomba kerülnek nyár végén, de lehet, hogy karácsonyra, és a főoltár oldalán kapnak majd helyet.

Fotó: Vollein Ferenc

Pallós Tamás/ Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2018. június 17-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg. 

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Kultúra
Vezető híreink - olvasta már?
nem-legenda-merce-kaszap-istvanra-emlekeztek-parbeszed-hazaban
Nem legenda, mérce – Kaszap Istvánra emlékeztek a Párbeszéd Házában

Kaszap István (1916–1935), a fiatalon elhunyt jezsuita novícius tiszteletére rendeztek emlékestet az Ars Sacra Fesztivál keretében a budapesti Párbeszéd Házában szeptember 17-én. Az esten a Parastúdió előadásával és kerekasztal-beszélgetéssel idézték fel a fiatal hitvalló emlékét.

2018. szeptember 18. kedd
berczi-bernat-ciszterci-apat-benedikalasat-unnepeltek-zircen
Bérczi Bernát ciszterci apát benedikálását ünnepelték Zircen

Szeptember 15-én, a Fájdalmas Szűzanya emléknapján tartották az új ciszterci apát benedikálását Zircen. A szertartást Mauro Giuseppe Lepori generális apát végezte. A zirci ciszterci szerzetesközösség július 13-án választotta meg hat évre Bérczi L. Bernát eddigi kormányzóperjelt a monostor apátjává.

2018. szeptember 18. kedd