„Szívesen lettem volna itt diák” – Vízi Elemér SJ látogatásáról a miskolci jezsuita gimnáziumban

2018. október 27. szombat 12:00

Vízi Elemér SJ, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya provinciálisa október 7. és 9. között végezte éves vizitációját Miskolcon. A Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium honlapján megjelent beszámolót, valamint interjút közöljük a tartományfőnök iskolában tett látogatásáról.

„Apu, mi a különbség a vizit és a vizitáció között? Kisfiam, amikor mi megyünk a nagyihoz ebédre, az csak vizit. De amikor ő jön hozzánk, na, az a vizitáció.” Ezzel a viccel vezette be Vízi Elemér atya a H1-en, a hétkezdő, templomi összejövetelen bemutatkozását a felső évfolyamos diákoknak. A provinciális atya aztán elmagyarázta a vizitáció lényegét: az ő egyik fontos feladata minden évben végiglátogatni az összes rendtársat és a jezsuita műveket, elbeszélgetni mindenkivel, aztán átimádkozni a hallottakat, megkülönböztetni, és úgy döntéseket hozni.

A provinciális nemcsak a jezsuita szerzetesekkel, hanem az iskolatanáraival és diákjaival is elbeszélgetett. Az egyik délelőtt egymásnak adták a pedagógusok az igazgatói szoba ajtaját, ahol Elemér atya meghallgatta gondolataikat, terveiket, javaslataikat. „A gimnázium a magyar jezsuiták egyik legjelentősebb műve, ahol nagyon egyértelmű, hogy a világi munkatársak nélkül nem tudnánk megvalósítani küldetésünket. Nagyon hálás vagyok nektek a munkátokért. Szeretek idejönni, itt béke van és erőt sugároz az iskola” – mondta a délutáni tanári értekezleten. Elmondta azt is, hogy szentmise után elbeszélgetett a 9. évfolyamos ministránsokkal, megkérdezte, miért választották pont ezt az iskolát. A kilencedikeseket, úgy tűnt, a tanulmányok és a hit vonzotta a jezsuba. Az egyik 9. c-s diák így foglalta ezt össze: „Már most megérte, hogy ide jöttem.”

* * *

Vízi Elemérrel Szelenge Judit készített interjút a látogatás alkalmával.

– Mit kell tudnunk a fenntartó jezsuita rend és az iskola kapcsolatáról?

– Az iskola missziós terület, ahol a jövő társadalmát alakítjuk. Nagyon fontos, hogy az emberek milyen szemlélettel kerülnek ki az életbe. A jezsuiták célja, hogy olyan embereket neveljenek, akik képesek teljességében látni a világot, képesek nem megállni, hanem tovább keresni, az isteni szikrát kibontani, úgy, hogy másokért élnek. Olyan embereket, akik képesek hozzájárulni a világ formálásához és Isten országának építéséhez.

A jezsuita oktatás és nevelés Magyarországon is fontos szerepet kapott, a legtöbb helyen együtt járt a megtelepedéssel, a legelsőket említve: a királyi Magyarországon Nagyszombaton és Kolozsmonostoron. A jezsuiták jelenlétéhez mindig is hozzátartoztak az oktatási intézmények, de viszontagságos történetünk miatt nem mindig tudtuk megtartani az iskolákat. (A magyar rendtartomány rövid története ITT olvasható.)

A rend 1950-től 1989-ig nem működhetett Magyarországon. Az újrainduláskor, az 1990-es években az akkori atyák úgy döntöttek, hogy nem veszik vissza a kalocsai és pécsi iskolákat, hanem oda mennek, ahol a legnagyobb szükség van ránk. Az Egri Egyházmegyéből Seregély István érsek úr megkereste a rendet, hogy vállaljuk el Miskolcon az épülő gimnázium és templom fenntartását. Ez nem volt könnyű döntés. Az erővonalak, irányok nem voltak még kirajzolódva. Nemesszeghy Ervin atya, az akkori provinciális minden ellenkezés, fenntartás ellenére is képes volt meghozni a döntést, és elvállaltuk. Ma már látjuk, hogy milyen gondviselésszerű volt ez a döntés. Ezáltal ma jelentősen hozzá tudunk járulni a keresztény társadalom formálásához.

Ez az iskola alkalmas hely az egyén és a társadalom formálására az evangéliumi értékek mentén. Nagyszerű, ahogy a tanárok, rendtársak dolgoznak. Itt a keresztény minőség, személyes odafigyelés, a tudás, a tapasztalatok mind eggyé forrnak. Jó látni, ahogy a jezsuita rendtagok formációjának, vagyis képzésének elemei itt, az iskolában is felbukkannak: a személyes odafigyelés, a tudás széles látóköre – a tanulók megtanulják a világot egységben látni. Vannak experimentumok, probációk – az iskola felajánl a diákoknak lehetőségeket, hogy kipróbálják magukat akár külföldön is.

– Hogyan tekint az iskolára a ma élő ötvenkilenc magyar jezsuita szerzetes?

– 1993 óta, mióta átvettük, a rend mindig is nagy figyelemmel kísérte a gimnáziumot. Bárkivel találkozom, például a Kanadában élő idős jezsuitákkal, ők is mindig megkérdezik: Miskolcon mi van? Hogy tanítanak, nevelnek? Mindannyian elismeréssel vagyunk az iránt, ami itt létrejött és működik.

Az idősebbek maguk is részei voltak a döntési folyamatnak; ők látják a legjobban, hogyan fejlődött az iskola az elmúlt huszonöt év alatt. Nagyon jó látni, hogy kinőtte magát. Kis bensőséges közösségből nagy, bonyolult komplexum lett.

Szeretünk idejönni, jó ennek az iskolának a kisugárzása, békét, nagy erőt áraszt. Olyan, mint egy sziget. Én magam személyesen is nagyon szeretem ezt a helyet, van egy karaktere, ami örömmel tölt el, mert valamilyen formában a lelkiségünk köré rendeződik, abból él, és ennek egyik nagyon jó szimbóluma a templomtorony – kiemelkedik és egybefogja a kampuszt.

Sokat köszönünk azoknak az embereknek, akik az elmúlt huszonöt évben itt dolgoztak és dolgoznak kezdve az iskola igazgatóitól, akik elkezdték, és aztán akik hozzátettek és továbbfejlesztik az intézményt. A tanárok, nevelők, rendtársak, mind hozták a maguk tudását, szakértelmét, lelkesedését, tapasztalatát, és ez mind összeadódik.

– Mi a rend célja az iskolában? Mi ez a küldetés?

– Nagy ajándék a nemzedékek nevelése, és ezt szeretnénk a hagyományunk alapján a legjobb tudásunk szerint tenni, megteremtve azokat a feltételeket, melyek segítik az iskola diákjait a hitben és a tudásban való elmélyülésben, és egyéni képességeik kibontakoztatásában.

Minden embernek megvannak a saját értékei, és természetesen hiszünk abban, hogy minden ember Isten képmása. Fontos, hogy a gyerekek felismerjék értékeiket és azok mentén tudjanak növekedni. Az Istenhez vezető útnak két pillére van, egyik önmagunk ismerete és szeretete, a másik az Isten ismerete és szeretete. Ez a kettő együtt jár. Az iskola feladata, hogy ezt a kettőt együtt tudja közvetíteni.

Az is egy kihívás, hogy a jövő a mesterséges intelligencia felé mutat. Csak elképzelni tudjuk, hogy milyen lesz a jövő embere, az információs technológia rengeteg tudást közvetít, az is lehet, hogy a lexikális tudást majd „csak úgy” megkapjuk, akár komputerizált módon, de a viszonyulásokat, az emberi értékeket nem lehet számítógépekből tanulni. Az iskola az a hely legyen, ahol a hit, az emberi értékek iránti tisztelet, önértékelés, önbecsülés erősödése teret tud nyerni.

Büszkék vagyunk Miskolcra. Az is nagy élmény, amikor a Magis kórus turnékra indul a felsős diákokkal és előadják a zenés darabokat. Egy-egy ilyen darab láttán az az érzés születik meg bennem, hogy már csak ezért is megérte ez az iskola.

Minden munkatársunknak hálásak vagyunk. Gyönyörű missziós jellegű munkát folytatnak a tanárok és nevelők.

– Miben áll a tartományfőnök és szerzetesek kapcsolata? Mi a tartományfőnök feladata?

– A tartományfőnök a magyar rendtartomány küldetéséért felel; segíti, hogy az általános rendgyűlések és a generális atya által kért irányelveket meg tudjuk valósítani, a helyi szükségletek és a magunk mértéke szerint. A tartományfőnök hozza meg a döntéseket, ő adja az egyes rendtagoknak a küldetést. Ehhez fontos, hogy ismerje a műveket, vagyis személyesen találkozzon a rendtársakkal és a munkatársakkal az adott művekben, érzékelje, hogy hol mi történik.

– Mit üzensz diákjaink szüleinek?

– Köszönöm, hogy ránk bízták gyerekeiket, és egyben azt is kérem, hogy legyenek társaink a küldetésben, hiszen a gyerekeket akkor lehet eredményesen nevelni, ha ugyanazt az értékrendet adjuk át nekik. A nevelés leghatékonyabb eszköze a személyes példaadás. Ahhoz, hogy közösen tudjunk nevelni, hívom a kedves szülőket, hogy vegyenek részt iskolánk életében, a felkínált programokon, hogy ők maguk is jobban megérthessék a jezsuita nevelés eszközeit és célkitűzéseit, és hogy együtt tudjuk a gyerekeket az Úrhoz vezetni és barátaivá tenni. Ismerkedjenek meg velünk, legyenek jelen, mondják el a véleményüket, kéréseiket, és próbálják velünk együtt építeni és őrizni iskolánk lelki és szellemi minőségét.

– Mit üzensz a diákoknak?

– Nagyszerű hely ez az iskola, ahol hozzáférhettek a tudás és a hit kincseihez. Szívesen lettem volna itt diák. Éljetek bátran a kibontakozás rengeteg lehetőségével, próbáljatok minél több dolgot megismerni. És ne feledjétek, hogy az igazi tudás, a bölcsesség Isten ajándéka, és ez naponta növekedhet. Ez nem csak az elméleti tudásra igaz, hanem minden tapasztalati ismeretszerzésre, mely a növekedésre vezet, az emberi értékre, a hitre, a szeretetre és a reményre. Legyetek hálásak ezért a tapasztalatért és figyeljetek arra, hogy a hálás lelkület teret nyerjen gondolkodásotokban és magatartásotokban. Isten áldjon benneteket!

Forrás és fotó: Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Vezető híreink - olvasta már?
papnovendekek-titkos-elete-hat-csapat-300-perc-tomeny-futball
A papnövendékek titkos élete: Hat csapat, 300 perc tömény futball

Az elmúlt hétvégén egy különleges focikupától volt hangos az esztergomi Pézsma Tibor Sportcsarnok. Hat szeminárium kispályás focicsapata mérte össze tudását a Magyar Sion „futballarénájában”. Müller Márk papnövendék írását adjuk közre.

09:45
hogyan-lesz-egy-benzinkutasbol-diakonus-nyary-krisztiannal-beszelgetett-bela-atya
Hogyan lesz egy benzinkutasból diakónus? – Nyáry Krisztiánnal beszélgetett „Béla atya”

November 19-én, hétfőn este a budapesti Magvető Caféban Nyáry Krisztián, a Magvető Könyvkiadó igazgatója kérdezte Molnár-Gál Béla állandó diakónust, iskolaigazgatót, Röhrig Géza Kossuth-díjas színészt, írót, költőt és Nagy Szabolcs fotóriportert a szociális területen szerzett tapasztalataikról.

2018. november 20. kedd