Elindult a szalézi missziós önkéntesség Magyarországon

Miller Dominik, aki Szlovéniában járt, így ír tapasztalatairól:

„2017 február közepén érdeklődtem Derosi Raja szalézi atyánál, aki itthon az önkéntesekkel foglalkozik, hogy milyen módon lehetnék én is önkéntes. Ezt követően képzésen vettem részt Péliföldszentkereszten és július 26-án elindultam Ljubljanába a Don Bosco Nővérekhez, hogy önkéntesként részt vegyek egy angol oratóriumi héten két angol és három szlovák önkéntessel együtt. Két hetet töltöttem a nővéreknél.

Az első egy előkészítő hét volt. Megterveztük a programokat, időrendet. A nővérek elvittek minket, önkénteseket Bledbe, ahol megnéztük a tavat, a várat és a szalézi nővérek egy másik rendházát. A második héten elkezdődött az oratórium. Minden reggel énekeltünk, játszottunk, imádkoztunk a huszonöt gyerekkel, akik részt vettek az oratóriumon. Utána csoportokra bontva mi, ökéntesek/animátorok hittanórát tartottunk a gyerekeknek, majd műhelyek következtek önkéntesekkel és egy-egy helyi animátorral, aki segített a nyelvi nehézségeket áthidalni. A napot közös imádsággal fejeztük be. Az esték azzal teltek, hogy minden önkéntes bemutatta az országát, közösségét, nemzeti jellegzetességeit. Így történt, hogy hétfőn este egy angol „tea party” volt a meeting teremben, kedden pedig már harmonikaszóra tanultuk a polkát. Természetesen önkéntes társaim és a szervezők is megismerkedtek néhány magyar jellegzetességgel, nyelvtörővel.

Mindent köszönök Derosi Raja atyának, aki segített, hogy részt tudjak venni első rövid külföldi önkéntes programomon. Köszönöm a szlovén szalézi nővérek közösségének, hogy vendégül láttak és mindenben segítettek ottani tartózkodásom alatt.”

* * *

Pintér Piroska az Egyesült Királyságban volt önkéntes, a következő beszámolót írta:

„A szalézi önkéntes programnak köszönhetően tíz napot tölthettem el Bollingtonban, a Savio Retreat központban. Ez egy lelkigyakorlatos ház, kint a város szélén, ahol általában iskolás csoportokat fogadnak, akik szeretnék megtapasztalni, hogy milyen egy saviós lelkigyakorlat. Egy úgynevezett „look & see” (nézz és láss) programon vettem részt, amelynek az a célja, hogy azok az önkéntesek, akik a következő évben ott szeretnének dolgozni, elutazhassanak és megtapasztalhassák, milyen feladatok várnak rájuk.

Pénteken érkeztem, nagyon kedves fogadtatásban volt részem. A szombati nap általában a pihenésé, ezért ellátogattunk Manchesterbe, illetve a hét folyamán Sheffieldbe is egy kis városnézésre. Általában vasárnap kezdődik a munka, az előkészület, megbeszélések, hogy minden gördülékenyen menjen a héten. Általában hétfőtől szerdáig, majd szerdától péntekig van egy-egy csoport, így a hétköznapokat a fiatalokkal töltjük, minden időnket nekik és a fejlődésüknek szenteljük.

Különleges élmény volt látni, milyen elhivatottan dolgoznak más országban is az önkéntesek a fiatalokért Don Boscót követve. Szeptembertől én is tagja leszek az önkéntes csapatnak, így sok kihívás és kaland vár rám. Igyekszem a lehető legtöbbet adni és befogadni, így követni Isten akaratát.”

* * *

Pongrácz Benedek zarándoklaton vett részt Olaszországban, Don Bosco nyomában:

„Nekem adatott meg a lehetőség, hogy 2017 júliusának első hetében részt vegyek egy zarándoklaton, amelyet volt szalézi önkénteseknek szerveztek. Korábbi cseh és szlovák önkéntesekkel együtt kezdtem meg utamat.

Kirándulásunk kezdetén megálltunk Plzeň városában, Regensburgban, majd Benediktbeuernben szálltunk meg. Másnap Svájcon keresztül elértük Olaszország északi részét. Egy tradicionális olasz vacsora hangulatát is átélhettük. A következő nap a Comói-tavat érintve elértük Colle don Boscót. Itt volt az elkövetkező napok bázisa. Innen kerestük fel a közeli településeket, helyszíneket, amelyek Bosco Szent János vagy Savio Szent Domonkos életében kiemelt fontosságúak voltak. Ezeken a helyeken egy-egy cseh fiatal elmélkedést tartott azzal kapcsolatosan, ahol épp voltunk. Az elmélkedéseknek köszönhetően még jobban meg tudtuk élni életük néhány meghatározó momentumát. Eljutottunk Chieribe, továbbá a Castelnuovo don Bosco melletti kis falvakba. Voltunk Torinóban is, ahol Valdocco mellett felkerestünk további templomokat is.

Az egyik délután kiscsoportokat formáltunk, majd megosztottuk egymással tapasztalatainkat, élményeinket az önkéntességről. Sokat tudtam tanulni a beszámolókból, sokat tudtam meríteni a tanúságtételekből. Ezek által én, aki még nem teljesítettem szolgálatot, még közelebbinek találtam az önkéntes szolgálatot. A hét folyamán nagyon jó lelki vezetőket kaptunk, akik a közös imádságok végén elmélkedésekkel vártak minket: Daniel atya Mexikóból, Martin atya pedig Uruguayból származott. A cseh fiatalokat Pavel atya kísérte, akinek mindig pozitív, fiatalos jelenléte megalapozta a jó hangulatot.

Köszönettel tartozom Derosi atyának, a szalézi önkéntességi mozgalom magyar megbízottjának, aki felkínálta számomra a lehetőséget, hogy részt vegyek egy ilyesfajta zarándoklaton.”

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír