Müller bíboros: Senkinek sincs joga megvádolni vagy lemondásra felszólítani a pápát!

2018. november 29. csütörtök 22:16

Az olasz vatikanista, Andrea Tornielli (La Stampa, Vatican Insider) a napokban készített interjút Gerhard Ludwig Müller bíborossal. Az interjú fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.

„Senkinek sincs joga megvádolni vagy lemondásra felszólítani a pápát!” A támadások és a nyilvános polémia „végül az Egyház hitelességét és küldetését sértik”. Gerhard Ludwig Müller bíboros, teológus, a Hittani Kongregáció nyugalmazott prefektusa Piazza della Città Leonina-i lakásában fogad bennünket, azokban a termekben, ahol negyed évszázadig maga Joseph Ratzinger bíboros élt. Aggódva tekint az Egyházban uralkodó légkörre, a feszültségekre, a polarizációra és az egymással szembenálló frakciókra.

– Carlo Maria Viganò érsek augusztus végén nyilvánosságra hozott egy dossziét, amelyben azzal vádolta meg Ferenc pápát, hogy feltehetőleg „fedezte” Theodore McCarrick bíborost és egészen odáig is elment, hogy Ferenc pápát lemondásra szólította fel: mi erről a véleménye?

– Senkinek sincs joga megvádolni vagy lemondásra felszólítani a pápát! Természetesen mindenkinek meg lehet a maga véleménye a felmerülő problémákról és azok lehetséges megoldásairól, de ezekről mindenkinek a saját, az Egyházban betöltött szerepe szerint kell nyilatkoznia, és végül is a bíborosok, mint a római egyház képviselői azok, akik a pápát segíthetik vagy néhány esetben magyarázatot kérhetnek tőle. Ennek azonban bizalmas keretek között kell megtörténnie, arra alkalmas helyen, anélkül, hogy ez nyilvános polémiába és támadásokba csapna át, amelyek aztán az Egyház hitelességét és küldetését kérdőjelezik meg. Személyes meggyőződésem, hogy Ferenc pápa minden tőle telhetőt megtesz, hogy szembeszálljon a kiskorúak ellen elkövetett visszaélések jelenségével, és azért is, hogy egy új papi spiritualitás felé mozduljunk el – a papoknak Jézus szíve szerint kell cselekedniük és mindenki javáért dolgozniuk, elsősorban pedig a gyermekekért és a fiatalokért.

– Ma a visszaélések miatt kipattanó szörnyű botrányokat is egyházi belső csatározásokra használják fel. Ön is így látja?

– Mindannyiunknak ki kell vennünk a részünket abból, hogy leküzdjük ezt a krízist, amely sérti az Egyház hitelességét. Sajnos vannak csoportok, „pártok” – az úgynevezett „progresszívek” és „konzervatívok”. A kinyilatkoztatott hit egyesít minket, és nem a politikai ideológiák előítéletei. Nem politikai entitás vagyunk, az Egyházat Jézus Krisztus alapította, és azt a püspökök vezetik, valamint maga Péter utóda, aki az Egyház egységének állandó és alapvető princípiuma a kinyilatkoztatott igazságban és a szentségi közösségben, testvéri létünkben és az egymásban való bizalmunkban, amint azt a Lumen gentium zsinati konstitúció 18. pontjában olvassuk. Remélem, hogy a pápa tesz majd lépéseket a kiengesztelődés érdekében. Például az Egyesült Államokban a visszaélések miatt kitört botrányokat követő válság kezelése érdekében létrehozhatna egy, a bizalmi köréhez tartozó bíborosokból álló bizottságot, hogy tanulmányozzák a helyzetet és biztos információk birtokában javaslatot tegyenek. Mindez véget vethetne a folytonos ellenségeskedésnek, frakciók közötti harcoknak, kölcsönös bizalmatlanságnak, média- és propaganda-hadjáratoknak. Biztos információk talaján kell állnunk: csak így hozhatunk a jövőre vonatkozó döntéseket.

– Nem kétséges, hogy a kiskorúak ellen elkövetett visszaélés bűncselekmény, iszonyatos vétek. Nem gondolja mégiscsak, hogy vannak néhányan – az Egyházon belül –, akik túlságosan is bíznak a best practicesben (bevált gyakorlatokban) és a normákban – abban, hogy ezek a probléma megoldásának útjai? Nem félő, hogy így esetleg elfelejtjük, hogy az Egyház nem egy nagyvállalat?

– A kánonjog egy eszköz a kezünkben, egy szükséges segítség az Egyházban, amelynek, mint minden societasnak (társaság), szüksége van szabályokra. A kánonjogban isteni jogon alapuló normák is vannak, melyeket nem változtathatunk meg, de vannak emberi, egyházi normák is, amelyeket megváltoztathatunk és korszerűsíthetünk, hogy egyre inkább megfeleljünk az igényeknek és a körülményeknek, amelyekkel szembesülünk. Ezzel egy időben mi, az Egyház, szentségi és spirituális valóság is vagyunk, és sokkal fontosabbak az előbbinél az erkölcs és a hit dimenziói: nem elégedhetünk meg szabályokkal, normákkal, külső fegyelemmel. Lelki megújulásra van szükségünk, imára, türelemre, a szentségek kegyelméből kell merítenünk, olvasnunk és átelmélkednünk a Bibliát, belépni Jézus Krisztus lelkületébe. Jézus szíve szerinti papokká kell válnunk, a kereszten függő – minden bűnösért, minden emberért szeretetből szenvedett és meghalt – Jézus Krisztus szíve szerinti papokká. A pap egy alter Christus (másik Krisztus), de nem saját ügyessége vagy képességei folytán, hanem mert szívét odaadja az embereknek. Ezt kell tanúsítanunk, és ha így teszünk, helyreállíthatjuk az Egyház hitelességét, hogy az emberek találkozhassanak a hittel.

– XVI. Benedek és Ferenc pápa is a megtérés és az imádság útját hangsúlyozták a visszaélések okán kitört botrányok után…

– Ez a legautentikusabb út. Vannak az eljárások, amelyeket azért hoztunk létre, hogy megküzdjünk a jelenséggel, de a lelki megújulás és a megtérés ennél sokkal fontosabbak. Vannak papok, akik sosem végeznek lelkigyakorlatot, a gyóntatószék közelébe se mennek, nem végzik a zsolozsmát sem. És ha egy pap lelki élete üres, hogy várhatjuk el tőle, hogy Krisztus szerint cselekedjen? Nagyon könnyen válik „béressé”, ahogy azt János evangéliumában olvashatjuk.

– Nagy felháborodást keltett néhány hete, hogy a Szentszék az új, pedofíliaellenes normákról szóló szavazás elhalasztására kérte az amerikai püspököket. E normák a számonkérhetőség szabályairól és laikusokból álló bizottságok létrehozásáról rendelkeztek volna, hogy aztán maguk az amerikai püspökök folytassák le a püspökeik felelősségét felderítő vizsgálatokat. Mi a véleménye erről az esetről?

– Az Egyház szentségi felépítése szerint a püspököknek megvan a saját felelősségük, mint ahogy a pápának is, de együtt is kell működniük egymással. A kánonjog lefekteti a szükséges normákat, azon kívül ott van a Sacramentorum sanctitatis tutela 2001-es motu proprio, ott vannak a Hittani Kongregáció már fennálló normái, és nem mondhatom, hogy mindig minden püspök együttműködött volna a dikasztériumunkkal. Nem informáltak arról, miként indokolják meg azt, amit csinálnak. Először azokon a lépéseken kell végigmennünk, amik már elő vannak írva, és az érvényben lévő normák alapján valóban szükségesek és kötelezőek. Utána beszélhetünk majd egy testvéri és kollegiális lelkületben folyó együttműködésről, és megvitathatjuk, hogy a javaslat szövegének hangvétele megfelelő volt-e vagy sem. Nekem azt mondták, hogy a szöveg az utolsó pillanatban érkezett meg az Egyesült Államokból Rómába: miért nem adták fel korábban? El kell kerülnünk a versengést és a nyilvános polémiát, ehelyett inkább le kellene ülnünk tárgyalni és döntést hozni. Több megbeszélésre lenne szükség. Én úgy gondolom, hogy szükség lett volna egy konzultációra az amerikai püspöki konferencia elnöksége és a Hittani Kongregáció szakértői között. A Szentatya egyetlen személy, nem foglalkozhat mindennel. Pontosan ezért léteznek a római kúria dikasztériumai – hogy együttműködjünk és eljussunk egy kellő mértékben kidolgozott javaslatig, amit aztán a pápa elé tárhatunk.

– Vannak néhányan, akik azt hangoztatják, hogy a visszaélések problémája a kléruson belül tapasztalható homoszexualitás problémájához köthető. Mit gondol erről?

– A pedofília és a homoszexualitás a pszichológia kifejezései, amelyek segítségére vannak az Egyháznak a morális teológia területén. De számunkra a fő dimenzió továbbra is a morális dimenzió: vagyis hogy a parancsok, Isten szent akarata szerint cselekszik-e az adott személy, vagy nem. Ez számunkra a probléma. Együtt kell működnünk a pszichológiával és a szociológiával, de az Egyházban tanítóhivatali szinten nem helyezhetjük ezeket a tudományágakat az előtérbe. Ehelyett inkább a morális teológiára kell alapoznunk. Világos, hogy Isten akarata szerint a laikus hívőknek nem lehetséges szexuális kapcsolatot létesíteni házasságon kívül, illetve egy papnak – aki cölibátusban él – nem lehetséges szexuális kapcsolatokat létesítenie. Még kevésbé megengedett bárkinek sszexuális visszaélést elkövetnie fiatalok és gyerekek ellen. A kiskorúak ellen elkövetett visszaélés iszonyatos bűn, mely szinte elpusztítja a lelkét azoknak a gyermekeknek, akiket a gondjainkra bíztak; ez egyenesen ördögi! Igyekeznünk kell a klérus morális szintjét feljebb emelni. Ami pedig a kérdését illeti: nem beszélhetünk „homoszexualitásról”. Nem léteznek a „homoszexuálisok” mint önálló kategória. Vannak konkrét személyek, akik bizonyos hajlamokkal rendelkeznek, és emellett vannak kísértések. A szívünket megsebezte az áteredő bűn, de a kegyelem erejével felül kell kerekednünk a kísértéseken, nehogy annak a romlottságába essünk, aki vétkezik, majd pedig önmagát igazolja.

– Ferenc pápa hatalommal való visszaélésről és klerikalizmusról beszél, hogy rámutasson, hogy a szexuális visszaélés, amelyet adott esetben klerikusok is elkövetnek kiskorúak ellen (és sérülékeny felnőttek ellen), mindenek előtt visszaélés azzal a tekintéllyel, amelyet az elkövető gyakorol az áldozatával való kapcsolatában. Ez alapján mondhatjuk azt – például –, hogy McCarrick nem egyszerűen csak homoszexuális kapcsolatokat létesített a szeminaristáival, hanem  egyben visszaélést követett el ellenük?

– Azt hiszem, a pápa ezzel azt a tényt kívánja hangsúlyozni, hogy a papok által kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélésekben mindig jelen van a pap természetes és lelki tekintélyével való visszaélés is. A pap Jézusnak, a Jó Pásztornak a megtestesítője, a gyerekek és a fiatalok megbíznak benne, ő pedig atyjukként áll velük szemben. A szexuális visszaélés kezdetén egy tekintéllyel és lelkiismerettel való visszaélés áll. Azt hiszem, a Szentatya ezt akarja mondani. Ha valakinek a szíve egészen elvilágiasodott, akkor számára a hatalom, az érdekek, a luxus, a pénz, az élvezetek bálványokká válnak. Nem szabad, hogy a pap elvilágiasodjon: a mi időnk, a mi létünk az emberekért van, Isten népéért.

– Ferenc pápa gyakran figyelmeztet a klerikalizmus veszélyeire…

– Én nem szeretek klerikalizmusról beszélni, mert ez egy félreérhető kifejezés, de amint mondtam, ezalatt a papok által a hivatali halatommal való visszaélést kell értenünk. Olyan papokra gondolunk, akik többé már nem jó pásztorok Jézus szíve szerint, hanem béressé változnak. Ezek a Biblia szavai.

– Bíboros úr, hogyan ítéli meg azt a polarizációt és nyomatékot, amellyel bizonyos csoportok és médiumok eszközként használnak néhány elhibázott kinevezést vagy bizonyos információk elhallgatását, hovatartozásuk szerint?

– A Bibliában nagyon világos példákat találunk erre: maga Jézus hívta mind a tizenkét apostolt és közülük került ki az, aki később elárulta őt, Júdás. Ma is ugyanígy lehetséges, hogy a pápa olyanokat választ ki, akinek a kinevezése „hibás”, mert az illető nem teljesen alkalmas a feladatára, vagyis a püspökségre. Jézus Krisztus maga, jóllehet isteni értelmének köszönhetően mindent tudott, meghagyta az áruló, Júdás szabadságát. Mindenki felelős a saját bűnéért: amire mi képesek vagyunk, hogy a kongregációkban a kiválasztás eljárása során, minden emberi ítélőképességünket bevetve megpróbálunk egy jó jelöltet kiválasztani. De a pápa már nem felelős azért, amit ezek a püspökök maguk tesznek, ahogy a püspökök sem felelősek mindazért, amit a papjaik tesznek. Mindenki személyesen felelős azért a rosszért, amit elkövet.

– Hogyan lehetne, tehát, a püspökök kiválasztásának eljárását még jobbá tenni?

– Mivel emberek vagyunk, nem vagyunk képesek abszolút, tökéletes döntést hozni: korlátozott lehetőségeinkhez mérten döntünk, arra támaszkodva, amit tudnunk adatott. Rátermett jelölteket kell kiválasztani a püspökségre, de a pápa nem tévedhetetlen a kinevezések alkalmával. És ugyanígy a jövőben sem kerülhetünk majd el minden hibát. Tanulnunk kell a hibáinkból, mindig kevesebbet hibázni, és minél jobban elvégezni a kiválasztás procedúráját. De emberek vagyunk, és mint olyanok, bűnösök és esendők. Mindannyiunknak szükségünk van irgalomra és Isten megbocsátására, mindannyiunknak be kell ismernünk, hogy bűnösök vagyunk. Semmi szükségünk rá, hogy valaki önjelölt bíró vagy bosszúálló legyen, miközben önmagát teljesen igaznak tartja. Meggyőződésem, hogy jelentős lépést jelentene, ha egy nagyobb együttműködés valósulna meg a római kúria dikasztériumai között az Egyház javáért. Az egyes dikasztériumok mind a pápa munkáját segítik, de elő kellene mozdítanunk egy horizontális együttműködést is.

Fordította: Koszoru Péter

Forrás és fotó: La Stampa/Vatican Insider

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Nézőpont
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
-koszonom-hogy-hazajohettem-osei-szulofalujaba-latogatott-michael-august-blume
„Köszönöm, hogy hazajöhettem!” – Ősei szülőfalujába látogatott Michael August Blume

Michael August Blume-mal, hazánk apostoli nunciusával és Veres András győri megyéspüspökkel, az MKPK elnökével ünnepelte az öröm vasárnapját Himod hívő népe és mindazok, akik a rábaközi faluba érkeztek december 16-án, advent harmadik vasárnapján.

2018. december 16. vasárnap
eljunk-ugy-hogy-annak-isten-is-oruljon-pal-feri-atya-az-oromrol
Éljünk úgy, hogy annak Isten is örüljön – Pál Feri atya az örömről

Pál Feri katolikus pappal, mentálhigiénés szakemberrel az örömről beszélgettünk a Gaudete vasárnap apropóján.

2018. december 16. vasárnap
Adventi kalendárium – 2018. december 17.

Adventi kalendárium – 2018. december 17.

Az idei adventben készüljünk együtt Thomas Mertonnal, Kalkuttai Szent Teréz anyával és Henri Nouwennel. Segítségükkel egy-egy elmélkedést nyújtunk át az adventi várakozás minden napján. Induljunk el az adventi misztériumba csöndben, magányban, imádsággal, megtéréssel.

Előző napok »

Mai evangélium – 2018. december 17.

Mai evangélium – 2018. december 17.

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Mt 1,1–17

Korábbi napi evangéliumok »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle