Szent Antalt, szülőhelye kapcsán, a lisszaboni jelzővel is szokták illetni; a Katolikus Egyház egyik legnépszerűbb szentje, akit az egész világon tisztelnek – mondta tanítása elején Benedek pápa. A hívek számára különösen kedvesek a Szent Antalt ábrázoló szentképek és szobrok, amelyek liliommal a kezében és a gyermek Jézussal a karján ábrázolják őt. Antal jelentős mértékben hozzájárult a ferences lelkiség kibontakozásához. Rendkívüli szellemi képességei, kiegyensúlyozott egyénisége, apostoli buzgósága és elsősorban misztikus adottságai által jutott el erre.

1195 körül született Portugáliában, nemesi rangú szülők gyermekeként; a keresztségben a Fernando nevet kapta. Egy a Coimbrában végzett tanulmányai során, 1220-ban megélt esemény egész életét megváltoztatta: szemtanúja volt, hogy 5 ferences vértanú ereklyéit közszemlére kihelyezték a városban. A Marokkóban mártírhalált szenvedett szerzetesek példáját követve elhatározta, hogy ő is Afrikába megy. Felmentését kérte az ágostonosok monasztikus rendjéből, és belépett a „kisebb testvérek” közé. Elindult Marokkóba, ám betegsége miatt irányt változtatva, Itáliában kötött ki. Így 1221-ben jelen volt a „gyékényes káptalanként” emlegetett ferences rendi megbeszélésen, melynek során személyesen is megismerte a rendalapító Assisi Ferencet. Ezt követően egy ideig teljes rejtettségben élt Itáliában. Egy papszentelés alkalmából olyan nagy szónoki tehetségről tett tanúbizonyságot, hogy elöljárói prédikátori szolgálatra kérték. Olaszországban és Franciaországban rendkívül hatásos népmissziókat tartott, majd Ferenc áldásával tanítani kezdett Bolognában, ahol megteremtette a ferences teológia alapjait, amely Szent Bonaventura és Dans Scotus munkásságában érte el csúcspontját. Antal halála előtt egy évvel visszatért Pádovába, ahol korábban is többször megfordult. A hívek már életében szentnek tartották. IX. Gergely pápa, aki egyszer hallotta őt prédikálni, alig egy évvel halála után, 1232-ben szentté avatta Antalt. Évszázadokkal később 1946-ban pedig XII. Piusz pápa egyházdoktorrá nyilvánította, és az „angyali doktor” címmel tisztelte meg – hangzott el XVI. Benedek katekézisében.

Szent Antal teológiai írásaiból a frissesség és az evangéliumi szépség sugárzik – fogalmazott a Szentatya. Műveiben úgy mutatja be az imádságot, mint szeretetkapcsolatot, amely az embert arra készteti, hogy bensőségesen társalogjon Jézussal. Az ima Szent Antalnál négy nélkülözhetetlen magatartást jelent, melyeket latinul így fogalmazott meg: obsecratio, oratio, postuláció, gratiarum actio – azaz: bizalommal teli megnyílás Istennek, bensőséges beszélgetés Jézussal, szükségleteink feltárása, végül dicséret és hálaadás. Szent Antal imádsággal kapcsolatos tanítása a ferences teológia egyik legsajátosabb jegye. Csak imádkozó lélekkel haladhatunk előre a spirituális életben – szerepel Szent Antal tanításában. Arra hívta a hívő embert, hogy igazi gazdagságra, jósággal és irgalommal telt szívre törekedjen. Mennyire időszerű ez a tanítás a mai világban is, amikor a pénzügyi válság és a súlyos gazdasági igazságtalanságok miatt oly sok ember elszegényedik és nyomorba jut – hangsúlyozta XVI. Benedek pápa. Katekézise végén Szent Antal közbenjárását kérte az egész egyházért és az ő szavaival zárta a szerdai általános kihallgatást: „Ha Krisztusról prédikálsz, ő meglágyítja a kemény szíveket, ha rá gondolsz, akkor lelkedben kigyullad a fény, ha őt olvasod elméd betelik.”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír