Ferenc pápa: A papok legyenek derűsek, mint Don Bosco

2019. január 31. csütörtök, 18:30

Ferenc pápa Bosco Szent Jánosról elmélkedett homíliájában a szalézi rend alapítójának liturgikus ünnepén, január 31-én a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott reggeli szentmisén.

Szentbeszédében Ferenc pápa arra buzdított, hogy a papok az atya és a mester szívével tekintsenek a valóságra, ahogy Bosco Szent János tette. Ez a tekintet jelölte ki számára az utat: meglátta az utcán a szegény fiatalokat, megrendült, és kitalált módszereket, amelyekkel segíthette felnőtté válásukat. Együtt haladt és együtt sírt velük – fogalmazott a pápa.

A Szentatya emlékeztetett: Don Bosco pappá szentelésének napján édesanyja, aki egyszerű földműves volt, nem tanult teológiát, azt mondta fiának: „Ma megkezdődik a szenvedésed.” Felhívta a figyelmét a valóságra és arra, hogy ha a szenvedést nem veszi észre, akkor valami nincs rendben vele. Egy anya próféciája ez, akinek szíve eltelt a lélekkel – mondta Ferenc pápa. – Egy pap számára a szenvedés tehát jel, hogy minden rendben van, nem azért, hogy fakír legyen, hanem hogy azt tegye, amit Don Bosco, akinek volt bátorsága az ember és Isten szemével a valóságra tekinteni. A szabadkőművesség, az egyházellenesség, a bezárkózott arisztokrácia jellemezte korszakban, amikor a szegények valóban szegények és kiselejtezettek voltak, Don Bosco meglátta a fiatalokat az utcán, és azt mondta: ez így nem mehet tovább!

Elkezdett gondolkodni azon, milyen módon nevelhetné a fiatalokat, hogyan segíthetné őket a lelki növekedésben. Emberi utakat keresett, és volt bátorsága észrevenni az igazságtalanságot, és feltenni a kérdést: Mit tegyek? Az atya szeretetével tekintve a valóságra – atya és mester, mondja a napi liturgia – és egy koldus szemével tekintve Istenre, világosságot kérve tőle, Don Bosco elindult előre.

A pápa egy másik torinói papra is utalt, Giuseppe Cafassóra, aki a 19. században a börtönben vigasztalta a rabokat, és gyakran a végsőkig elkísérte a halálraítélteket. Don Bosco közeli barátja volt.

A pap rendelkezzen ezzel a polaritással: tekintsen a valóságra az ember és az Isten szemével. Ez azt is jelenti, hogy sok időt kell töltenie az Oltáriszentség előtt – fejtette ki Ferenc pápa. – Don Bosco ezzel a polaritással látta meg, mi történik az utcán. Nem csak a katekizmussal és a feszülettel indult el a fiatalokhoz, hogy tegyétek ezt vagy azt – amire ők azt válaszolták volna: „Jó éjt, viszlát holnap!” Nem, ő közel lépett hozzájuk, a rájuk jellemző életvidámsággal. Játékra ösztönözte, csoportba rendezte, testvérként kezelte őket; velük haladt, együttérzett velük, és velük tekintett a valóságra, együtt sírt velük, és ösztönözte őket az előrehaladásra. Olyan pap volt, aki emberségesen tekintett a hívekre, és mindig a rendelkezésükre állt.

A Szentatya figyelmeztetett: a papok ne legyenek funkcionáriusok vagy hivatalnokok, akik délután 3 és fél 6 között tartanak fogadóórát. Ha az ember szívével tekintenek a hívekre, ráéreznek, bölcsen megértik, hogy a hívek a gyermekeik és a testvéreik. Így bátorságra lelnek, hogy küzdjenek értük: a pap Istennel együtt küzd – fogalmazott Ferenc pápa. Felmerül annak veszélye, hogy túlságosan emberi módon és egyáltalán nem isteni szemmel tekintünk a valóságra, vagy fordítva. Ám ha nem kockáztatunk, nem jutunk semmire az életben. Egy apa kockázatot vállal gyermekéért, ahogy egy testvér is a testvéréért, ha szeretik egymást. Ez persze szenvedéssel jár; s elindul az üldözés, a pletyka. Megjegyzéseket tesznek rá, hogy „ez a pap az utcán tölti az időt a neveletlen gyerekekkel, akik labdával betörik az ablaküveget”.

Ferenc pápa köszönetet mondott Istennek, hogy nekünk adta Bosco Szent Jánost, aki már gyermekként elkezdett dolgozni. Tudta, mit jelent, hogy megkeresse a kenyérrevalót, és megértette, mit jelent az irgalom, és mi a valódi igazság. Ez az ember Istentől nagy atyai és mesteri szívet kapott.

Mi az a jel a pap számára, hogy rendben mennek a dolgok, amikor az ember és az Isten szemével tekint a valóságra? – tette fel a kérdést a Szentatya. – Az öröm. Amikor egy pap nem érez magában örömöt, azonnal tegye fel a kérdést magának, hogy miért nem. Don Bosco öröme ismert: ő az öröm tanítómestere; ő velük örült. Ő is szenvedett. Kérjük az Urat: Don Bosco közbenjárására adja meg a kegyelmet, hogy papjainkat betöltse az öröm, és az ember és az Isten szemével tekintsenek Isten népére és a lelkipásztori feladatokra – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Vezető híreink – olvasta már?
nemzetkozi-eucharisztikus-kongresszus-kivul-es-belul-tizenot-kerdes-es-valasz-segit-keszuletben
Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kívül és belül – Tizenöt kérdés és válasz segít a készületben

Fábry Kornélt, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) általános titkárát kérdeztük a budapesti találkozó előkészületeiről, tudnivalóiról. A kérdéseket és a válaszokat két részben adjuk közre. Az alábbiakban az első rész olvasható.

2019. február 18. hétfő
isten-tud-kozel-hozni-minket-egymashoz-uzeni-hazassag-hete
Isten tud közel hozni minket egymáshoz – üzeni a házasság hete

A hazánkban tizenkettedszer megrendezett házasság hete programsorozat záró szentmiséjére február 17-én, a budapest-belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templomban került sor. A liturgiát Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök vezette.

2019. február 18. hétfő