Ferenc pápa: A szentévben javainkat is meg kell osztanunk!

2016. február 10. szerda 15:01

Február 10-én, hamvazószerdán tartott katekézisében a pápa a jubileumnak, vagyis az ötvenévente előírt szentévnek az intézményéről és annak időszerű tanításáról elmélkedett. Igazságos és emberhez méltó társadalmat kell építenünk, ennek első lépése pedig az, hogy megossszuk javainkat a rászorulókkal.


Kedves testvéreim, jó napot és szép nagyböjti időszakot kívánok!

Milyen szép és sokatmondó, hogy ezt a kihallgatást épp hamvazószerdán tartjuk! Megkezdjük nagyböjti utunkat, ma pedig a jubileum ősi intézményével foglalkozunk; ősi dologról van szó, melyről a Szentírás tanúskodik. Különösképpen a Leviták könyvében olvashatunk róla, amely Izrael vallási és társadalmi életének csúcspontjaként mutatja be.

Minden ötvenedik évben, „az engesztelés napján” (Lev 25,9), amikor az Úr irgalmasságát az egész népre lehívták, a kürt hangja nagy felszabadulási eseményt hirdetett meg. A Leviták könyvében ezt olvassuk: „Legyen ez jubileum számotokra: mindenki kapja vissza birtokát, mindenki térjen vissza családjához. […] Ebben a jubileumi évben mindenki kapja vissza a birtokát” (Lev 25,10.13). Ha valaki kénytelen volt eladni földjét vagy házát, e rendelkezések szerint a jubileumi évben visszakaphatta; ha pedig valaki kölcsönszerződést kötött, de nem tudta azt törleszteni, akkor kénytelen volt hitelezőjének szolgálatába állni, a jubileumi esztendőben viszont szabadon visszatérhetett családjához és visszakapta minden tulajdonát.

Egyfajta „általános adósságelengedés” volt ez, mindenki lehetőséget kapott arra, hogy visszatérjen az eredeti helyzetébe, a szentév eltörölt minden tartozást, visszaadta a földet, és lehetővé tette, hogy mindenki ismét Isten népe tagjainak szabadságát élje meg. „Szent” népről van szó, melyben a törvényi előírások – mint például a jubileumra vonatkozó – a szegénység és az egyenlőtlenség megszüntetését szolgálták, méltó életet biztosítottak mindenkinek, valamint a föld igazságos elosztását, hogy legyen hol lakni és legyen miből kinek-kinek családját fenntartani. A központi eszme az, hogy a föld eredendően Istené, ő bízta rá az emberekre (vö. Ter 1,28–29), s ezért senki sem tarthat kizárólagos igényt rá, hiszen azzal egyenlőtlenséget teremtene. Erről ma érdemes újra elgondolkodni: szívében mindenki gondolja végig, nincs-e túl sok tulajdona! Miért nem ad belőle olyanoknak, akiknek semmijük sincs? A tíz százalékát, az ötven százalékát… Azt mondom: a Szentlélek adjon indítást valamennyiteknek!

A jubileummal az, aki leszegényedett, ismét hozzájutott a nélkülözhetetlenhez, az, aki meggazdagodott, visszaadta a szegénynek azt, amit elvett tőle. A cél az egyenlőségen és a szolidaritáson alapuló társadalom volt, amelyben a szabadság, a föld és a pénz ismét mindenki javát szolgálja, és nem csak kevesekét, ahogy ma is történik, ha nem tévedek… Az emberiség gazdagságának körülbelül nyolcvan százaléka – lehet, hogy az adatok nem pontosak – a lakosság kevesebb, mint húsz százalékának a kezében van. A jubileum arra szolgál – és ezt úgy mondom, hogy emlékezzünk csak az üdvtörténetre –, hogy megtérjünk, hogy szívünk nagyobb, jobb legyen, hogy jobban Isten gyermekei legyünk, több szeretettel éljünk. Mondok én nektek valamit: ha ez a vágy, ha a szentév nem éri el a zsebünket [a pénztárcánkat], nem lesz igazán szent! Értitek? Ez áll a Szentírásban! Nem a pápa találja ki: a Bibliában olvasható! A cél tehát – amint mondtam – az egyenlőségen és a szolidaritáson alapuló társadalom volt, amelyben a szabadság, a föld és a pénz ismét mindenki javát szolgálja, és nem csak kevesekét. A jubileumi évnek ugyanis az volt a szerepe, hogy segítse a népet a konkrét testvériségnek, egymás segítésének megélésében. Kijelenthetjük, hogy a bibliai szentév az „irgalmasság szentéve” volt, mert az emberek őszintén rászoruló testvéreik javát keresték.

Ugyanebbe a körbe tartoznak más intézmények és törvények is, melyek Isten népének életét irányították, hogy az Úr irgalmasságát az emberek irgalmasságán keresztül lehessen megtapasztalni. Azokban a szabályokban ma is érvényes útmutatásokat találunk, melyek elgondolkodtatnak minket. A bibliai törvény például előírta a „tized” beszolgáltatását, melyet a levitáknak, az istentisztelet vezetőinek szántak, akiknek nem volt földjük, továbbá a szegényeknek, az árváknak és az özvegyeknek (vö. MTörv 14,22–29). Gondoskodtak tehát arról, hogy a termésnek vagy a más tevékenységből származó javaknak a tizedét azok kapják meg, akik védelem nélkül és szükséget szenvedve éltek, és így egy viszonylagos egyenlőséget mozdítottak elő a népen belül, ahol mindenkinek testvérként kellett élnie.

Létezett az „első termésekre” vonatkozó törvény is. Mi volt ez? A termés első, legértékesebb részét meg kellett osztani a levitákkal és az idegenekkel (vö. MTörv 18,4–5; 26,1–11), akiknek nem volt földterülete, hogy így a föld számukra is a táplálék és az élet forrása legyen. „A föld az enyém, ti meg csak jövevények és vendégek vagytok számomra” (Lev 25,23). Valamennyien az Úr vendégei vagyunk, a mennyei hazára várunk (vö. Zsid 11,13–16; 1Pét 2,11), és az a feladatunk, hogy a bennünket befogadó világot lakhatóvá és humánussá tegyük. És mennyi „első termést” adhatna az, aki szerencsésebb annak, aki nehéz helyzetben van. Mennyi első termést! Nemcsak a föld terméseinek első részét, hanem minden munkaterméknek, a munkabéreknek, a megtakarításoknak, és sok mindennek, amink van, és amit csak elpazarlunk. Ez [az adományozás] ma is megtörténik! Az Apostoli Alamizsnahivatalba rengeteg levél érkezik egy kis pénzzel: „Ez a fizetésem egy része, szeretnék segíteni másokat.” Szép ez, segíteni másokat, a jótékonysági intézményeket, a kórházakat, az öregotthonokat… adni az idegeneknek is, azoknak, akik külföldiek és csak átutazóban vannak. Jézus átutazóban volt Egyiptomban.

A Szentírás épp erre gondolva buzdít nyomatékosan arra, hogy nagylelkűen válaszoljunk annak, aki kölcsönt kér, ne bonyolódjunk szánalmas számításokba, és ne kérjünk uzsorakamatot: „Ha veled élő testvéred nyomorba jut és nincs biztosítva a megélhetése nálad, akkor segítsd úgy, mint az idegent és a vendéget, s maradjon veled. Ne vond meg tőle a munkát, ne végy tőle kamatot, hanem féld Istenedet, hogy testvéred eléldegélhessen melletted. Ne kölcsönözz neki pénzt azért, hogy hasznot húzz belőle, sem pedig ételt, hogy kamatostul kapd vissza” (Lev 25,35–37). Ez a tanítás ma is időszerű! Hány család került utcára az uzsora áldozataként?! Kérlek titeket, imádkozzunk, hogy ebben a jubileumi esztendőben törölje ki az Úr mindnyájunk szívéből ezt a pénzsóvárságot, az uzsorát! Hogy ismét nagylelkűek és nagyvonalúak legyünk! Milyen sok, uzsora teremtette helyzetet vagyunk kénytelek látni, mennyit szenvednek és szoronganak a családok! Sok esetben pedig teljes kétségbeesésükben mennyien választják az öngyilkosságot, mert nem bírják tovább, nincs reményük, nem találnak feléjük nyújtott segítő kézre, csak olyan kézre, amely a kamatokat követeli. Súlyos bűn az uzsora, Istenhez kiáltó bűn! Az Úr viszont áldását ígérte annak, aki bőkezűen adakozik (vö. MTörv 15,10). Ő a kétszeresét adja vissza neked, lehet, hogy nem pénzben, hanem másban, de az Úr mindig a kétszeresét adja neked!

Kedves testvéreim! A Szentírás üzenete nagyon világos: meg kell nyílni bátran az osztozásra, ez az irgalmasság! Ha irgalmasságot akarunk Istentől, akkor kezdjük el gyakorolni mi magunk! Ez azt jelenti, hogy kezdjük el gyakorolni egymás között: az embertársak között, a családok között, a népek között, a földrészek között. Ha hozzá akarunk járulni egy szegények nélküli világ létrejöttéhez, akkor olyan társadalmat kell építenünk, amelyben nincs hátrányos megkülönböztetés, amely a szolidaritáson alapul, vagyis megosztjuk egymással javainkat és újraosztjuk az erőforrásokat a testvériség és az igazságosság nevében. Köszönöm!

Az általános kihallgatáson a pápa arra kérte a híveket, hogy kísérjék imáikkal Kirill moszkvai pátriárkával való február 12-i havannai találkozóját és azt követő mexikói apostoli útját.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Vezető híreink - olvasta már?
-megroppant-nadszalat-nem-tori-ossze-iz-42-3
„A megroppant nádszálat nem töri össze…” (Iz 42, 3) – levél az Alaptörvény módosításáról

Alábbiakban Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate (társadalmi kérdésekkel foglalkozó) Bizottság elnökének, az Alaptörvény hajléktalanokkal kapcsolatos részének módosítása vonatkozásában írt levelét adjuk közre.

07:01
krisztus-szeretetenek-kozvetitoi-legyetek-pap-es-diakonusszentelest-unnepeltek-vacott
Krisztus szeretetének közvetítői legyetek – Pap- és diakónusszentelést ünnepeltek Vácott

A váci székesegyházban június 16-án Beer Miklós megyéspüspök pappá szentelte Kovács Zsoltot és Torma Zsolt Joelt. Átmeneti diakónus lett Bógár Zsolt, állandó diakónus Bakos Péter, Kiss Balázs, Katona Pál, Simon Zoltán, Szakali Tibor és Ferencz Zoltán József.

2018. június 17. vasárnap