25 éves pappá szentelési évfordulót ünnepeltek Tiszaújvárosban

Hazai – 2017. augusztus 20., vasárnap | 15:47

Tiszaújvárosban a templom címünnepén, augusztus 6-án köszöntötték Vatamány Sándor és Szabados Viktor atyát, pappá szentelésük 25. évfordulóján.

 

„Vatamány Sándor Tiszaújváros első szervezőlelkésze volt – mondta Jeviczki Ferenc parókus –, az ő idejében kezdődött a templom építése. Szabados Viktor atya tiszaújvárosi származású. Velük együtt ünnepeltük templomunk felszentelésének évfordulóját is, és ezen a szép napon hálát adtunk azért, hogy ebben a városban ilyen szép templom épült, mely valóban a mennyország képe itt a földön.”

Az ünnepi Szent Liturgián nemcsak a jubiláló papok, hanem több környékbeli atya is részt vett: így Kormos Illés Hejőkeresztúrból, Koleszár Ákos Mályiból és Dragos Tamás Sajószögedről.

„Kétezer év alatt Jézus nagyon sokakat kiválasztott az ő követői, a keresztények közül, hogy felvigye őket a hegyre, megmutassa az ő dicsőségét. És most itt vagyunk mi, Viktor atya és én, akiket az Úr hívott, akiket az Úr kiválasztott; eljöttünk, hogy köszönetet mondjuk neki, hogy huszonöt évvel ezelőtt magával hívott” – mondta az ünnepi alkalmon Vatamány Sándor.

Így emlékezett a kezdetekre: „Mind a ketten kötődünk ehhez a városhoz. Viktor atya itt volt gyerek, itt nőtt fel, ide járt óvodába és általános iskolába, aztán később közép- és főiskolás korában ide jött haza. Aztán amikor pap lett, az Úristen más vidékre szólította őt. Én papként jöttem ide Tiszaújvárosba, huszonöt évvel ezelőtt, szeptemberben. Akkor még nem állt a templom. Vannak akik emlékeznek rá, hogy a polgármesteri hivatal házasságkötő termében jöttünk össze, az volt a mi vasárnapi templomunk. Hétköznaponként a művelődési ház folyosóján, aztán az MDF irodájában a Széchenyi úton tartottuk a szertartásokat. Később, amikor hozzákezdtünk a templom építéséhez, a telek sarkában építettünk egy kis faház kápolnát, és az már a miénk volt. Amikor a templom szerkezetkész lett, a püspök úr engem is továbbküldött. Mégis, ha visszatérünk, itthon érezzük magunkat, mint a mesebeli gyerekek, akik egyszer – ha hosszú útra mennek is – visszatérnek a szülői házhoz, hogy egy kicsit megpihenjenek.”

A szertartás végén Szabados Viktor is köszöntötte a híveket. Elmondta, hogy ezt a Szent Liturgiát különösképpen szüleiért és az őt megkeresztelő Vatamány Bertalan atyáért ajánlotta fel. A templomról szólva megjegyezte: „Tudjuk azt, hogy az emberek élete és hite van ezekben a falakban, az elhunytaké és az élőké is.”

Forrás és fotó: Fodor Petra, Jeviczki Ferenc/migorkat.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria