Bartholomaiosz pátriárka a pannonhalmi békekonferencián: A vallások nem szíthatnak gyűlöletet

Hazai – 2023. szeptember 22., péntek | 16:01

A Pannonhalmi Főapátság szeptember 22-én harmadízben rendezett nemzetközi ökumenikus konferenciát. A monostor temploma felszentelésének 800 éves jubileuma kezdetén a „Keresd a békét, és járj utána!” mottóval megrendezett tanácskozáson részt vesz Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka, Antoine Kambanda ruandai bíboros, kigali érsek, valamint az ökumenikus mozgalom nemzetközi képviselői.

Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát a házigazda örömével köszöntötte az egybegyűlteket, és Szent Benedek nyomán – aki életprogrammá tette a konferencia mottóját adó zsoltárverset – felelősségvállalásra buzdított a jövő társadalma és a béke érdekében.

Michael Wallace Banach memphisi címzetes érsek, Magyarország apostoli nunciusa felolvasta Ferenc pápa személyes üzenetét, amelyben a Szentatya emlékeztetett arra, hogy amikor VI. Pál pápa Szent Benedeket Európa védőszentjévé nyilvánította, így nevezte őt: „a béke hírnöke, az egység építője, a civilizáció tanítómestere”. „Keresd a békét, és járj utána” – a zsoltárverset Szent Benedek már Regulájának prológusában szerzetesei lelkére köti. Azoknak, akik állhatatosan keresik a békét, szavukkal és tetteikkel a béke hírnökeivé kell válniuk. Hozzátette: Szent Benedek békéről alkotott felfogása egyáltalán nem utópia, sokkal inkább olyan út, amelyet Isten emberszeretete már előkészített, s amelyen az egyes embernek és a közösségnek is végig kell haladnia.

A békétlenség nem válhat állandósult állapottá – szögezte le üzenetében a Szentatya. Benedek óv az elhamarkodott és őszintétlen békétől, de az igazságosságban való béke keresése nem tűr semmi halasztást. Legyünk hírnökei és szolgái a békének ott, ahol élünk és dolgozunk! De mindenekelőtt: imádkozzunk a békéért! – kérte Ferenc pápa. Hozzátette: Jelen helyzetben az ukrajnai háború drámai módon szólít fel minket arra, hogy nyissuk meg szemünket és szívünket azok előtt a nemzetek előtt, amelyek szenvednek a háború miatt. A II. Vatikáni Zsinat Gaudium et spes konstitúcióját idézte: a városokat, a lakosságot elpusztító minden háború „bűncselekmény Isten és ember ellen egyaránt, amit következetesen és habozás nélkül el kell ítélni”. Végül azt kívánta, hogy a konferencia bőséges gyümölcsöt teremjen.

Michael Banach nuncius az üzenet felolvasása után felidézte az Európai Unió alapító atyáinak álmát az egységről a megosztottság ellenében, és hangsúlyozta a felekezetek együtt munkálkodása, az ökumenikus béke fontosságát.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy bár megtehetné, de nem az a szerepe a kormány képviselőjeként, hogy „beszédet mondjon” a békéről, hanem hogy meghallgassa az egyházak tanítását.

Kiemelte, hogy a béke valódi alapja az igazságosság, és hozzátette:

kiegyezni a politika is tud, de kiengesztelődni csak a lélek, és ebben megkerülhetetlen szerepe van az egyházaknak.

Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének püspöke, a zsinat lelkészi elnöke méltatta a pannonhalmi apátság ökumenikus találkozókat szervező tevékenységét, és elmondta: a világnak szüksége van arra, hogy mi, keresztények együtt legyünk.

Támogassuk egymást a szenvedésben – mondta Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, ökumenikus szolidaritásra buzdítva, és arra, hogy kötelezzük el magunkat a békéért és az egységért az egész világ érdekében.

A konferencián részt vett Erdő Péter bíboros, prímás; Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke; Udvardy György veszprémi érsek; Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita; Székely János szombathelyi megyéspüspök; Varga László kaposvári megyéspüspök; Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök; Varga Lajos váci segédpüspök; Tóth Tamás, az MKPK titkára; valamint Azbej Tristan, a Külgazdasági és Külügyminisztérium üldözött keresztényeket segítő programokért felelős államtitkára.

Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka beszédében emlékeztetett: Ferenc pápával együtt küzdenek azért, hogy felhívják a figyelmet a társadalmi, az ökológiai válságra, és arra, hogy mindez elsősorban a leggyengébbeket, legszegényebbeket érinti.

Az ökológiai válság és a társadalmi probléma kezelése egymástól elválaszthatatlan dolgok: a természettel való béke összefonódik az embertársakkal való békével. Az isteni kegyelem ajándéka a békesség Istennel, önmagunkkal, embertársainkkal, a természettel és a világgal. Krisztus megáldja a békességszerzőket.

Hangsúlyozta, hogy az ortodox egyház imádkozik az isteni liturgiában a világ békéjéért, és hozzátette, hogy a hívőknek készségesen szolgálniuk kell Isten akaratát és jobban kell törekedniük a békére, mint másoknak, mert „akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak” (Lk 12,48).

Nagy Szent Bazilt idézte, aki szerint a leginkább egyedülálló keresztény tevékenység a béketeremtés. Az Egyház életének lényege és igazsága a békéért való aggodalom, és ehhez társul az Egyház egységéért folytatott küzdelme. Emlékeztetett VI. Pál pápára és Athenagorasz pátriárkára, akik béketeremtők voltak, s akiket Isten fiainak hívnak majd. Találkozójuk 1964 januárjában Jeruzsálemben a legfontosabb esemény volt a két egyház közötti kapcsolatok történetében 1054 óta, és a találkozások azóta is folytatódtak: új időszak kezdődött a két egyház kapcsolatában. Bartholomaiosz pátriárka hozzátette, hogy a keresztény világ egységéért folytatott küzdelem jelentősen hozzájárul a béke előmozdításához.

Az emberiség történetében a béke soha nem volt magától értetődő, hanem kezdeményezések, bátorság és önfeláldozás eredménye. A béke soha nem garantált örökre, és állandó küzdelmet igényel.

A vallás napjainkban meghatározó tényezővé vált, nem lehet figyelmen kívül hagyni. De a vallási fundamentalizmus erősödésével, a vallási kisebbségek üldözésével beszélhetünk-e még arról, hogy a vallás béketeremtő erő? – tette fel a kérdést. A vallások még ma is szolgáltatnak érveket azoknak, akik tagadják az Istenbe vetett hitet, és azoknak, akik a vallást annak negatív megnyilvánulásaival azonosítják. Kijelentette:

nem elfogadható, hogy a vallások, ahelyett, hogy a béketeremtés és a megbékélés erőiként mutatkoznának meg, a gyűlölet lángjait szítják, és áldásukat adják az erőszakra és a háborúra! A vallás eltorzulásai ezek a jelenségek, az Istenbe vetett igaz hit pedig a fundamentalizmus és a vallási fanatizmus legszigorúbb bírája.

A vallások döntően hozzájárulhatnak a béke ügyéhez; nemcsak a belső békéhez, hanem a társadalmi erőszak meghaladásához, a társadalmi béke és igazságosság megteremtéséhez, az emberi méltóság tiszteletéhez és a teremtés védelméért folytatott küzdelemhez.

Egyháza nevében hangsúlyozta: támogatnak minden őszinte kezdeményezést a béke érdekében, és folyamatosan küzdenek azért, hogy az egyházak és vallások minél jobban hozzájáruljanak a világbékéhez, az igazságossághoz, és ahhoz, hogy az ember az embertársában testvérét, és ne ellenfelét lássa; hogy a teremtéshez ne a kizsákmányolás tárgyaként, hanem isteni ajándékként közelítsen – hangsúlyozta beszéde végén a konstantinápolyi ökumenikus pátriárka.

A konferencia délelőtti szekciója, amelyen Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök elnökölt, Antoine Kambanda ruandai bíboros, kigali érsek beszédével folytatódott, akinek a hazájában 1994-ben kezdődött vérengzések során szinte az egész családját meggyilkolták. Mindannyian az Atya egyetlen családjának a tagjai vagyunk címmel tartott előadásában Assisi Szent Ferenc példáját idézte fel, aki a szeretetnek azzal az üzenetével ment el a szultánhoz, hogy mindannyian testvérek vagyunk. Hozzátette: Isten tesz minket testvérré, és akkor támad a teremtmények között ellenségeskedés, ha eltávolodunk Istentől, ahogyan Ádám és Éva tette, akik az eredeti bűnt követően kezdték el egymást vádolni. Izajás látomását idézte arról, hogy a Messiás kiengeszteli és közel hozza egymáshoz a teremtményeket. Az emberek mindig találnak okot, kifogást a megosztottságra, de az igazi probléma az, hogy hiányzik a szeretet – hangsúlyozta. Felidézte, hogy amikor a misszionáriusok különböző felekezetek nevében hirdették Krisztust, megosztottságuk ellentmondás volt a szeretettel szemben. A megosztottság pedig tönkreteszi a kereszténység gyümölcseit is – mutatott rá.

Felvázolta, hogyan alakultak ki Ruandában az etnikai konfliktusok egy olyan nép körében, amely eredetileg nem tagolódott etnikumokra. A hutuk és a tuszik az évszázadok során sem nyelvükben, sem kultúrájukban, sem vallásukban nem voltak megosztottak, annyi különbség volt köztük, hogy az egyikük inkább földműveléssel, a másikuk inkább állattenyésztéssel foglalkozott. Politikai manipuláció vetett véget az egységnek, a belga gyarmatosítók osztották fel a népet etnikumokra, létrehozták az elméletet, miszerint a tuszik Etiópiából, a hutuk Csádból származnak. Később az alapján került be az igazolványukba az etnikumuk, hogy tíznél több vagy kevesebb tehenük volt, így előfordulhatott, hogy két testvér közül az egyik hutu, a másik tuszi lett.

Egymillió-százezer halottja volt a népirtásnak, amely után hatalmas kihívás volt együtt élni, de szükség volt rá, hiszen szomszédok voltak. Nagyon fontos a kiengesztelődés, még ha nehéz is begyógyítani a sebeket.

Az egyház Ruandában a közösség újraépítése érdekében ma az ökumené három elvét követi, és ezek alapján működtet közös intézményeket is: együttműködnek abban, ami közös; tisztelik a különbözőségeket; a szeretet elvét követik a cselekvésben.

A délelőtt másik előadója Cesare Zucconi, a Sant’Egidio közösség főtitkára volt. Merész béke. Párbeszéd emberek és vallások között címmel tartott előadásában hangsúlyozta: növelnünk kell a háború által annyira sújtott világban a béke vízióját, segítenünk kell a béke és a párbeszéd útjainak megnyitását. Hozzátette:

hatalmas erőforrásunk az imádság, amelyben benne van a szenvedők kiáltása.

A háború visszatért Európa földjére, ukránok milliói kényszerültek elhagyni hazájukat, és ennek a háborúnak globális következményei vannak, számos országban hozzájárul az éhezés és a szegénység növekedéséhez. Bartholomaiosz pátriárkát idézte, aki hangsúlyozza, hogy minden háború humanitárius és ökológiai katasztrófa. Ferenc pápával együtt emlékeztetnek arra, hogy először azok fizetik meg az árát, akik „szegényen élnek a világ számos szegletében”.

Felidézte II. János Pál pápa nagyszerű kezdeményezését, amikor 1986-ban Assisiben egy látomást mutatott fel: a vallások nem egymás ellen, hanem együtt voltak jelen, a békéért imádkozva. Az 1986-os assisi találkozóból a Sant’Egidio közösség inspirációt merített, és ehhez az álomhoz igyekeznek azóta is hűségesek maradni. Harminchét éve járják a párbeszédnek ezt az útját, idén Berlinben rendezték meg a vallások közötti béketalálkozót, abban a városban, amely bebizonyította, hogy a falak ledőlhetnek.

A béke merészségére van szükség ma, amikor túl sok háború dúl a világban, és hangot kell adni a fájdalomnak. 

A vallások világában az évek során mélyreható változás ment végbe: a békét tették közös nyelvükké, hittek a béke szelíd szavának történelemformáló erejében. Bizonyos vallási csoportok azonban szentséggé teszik a nemzeti identitást, mások a terrorizmus, a radikalizmus útján járnak. Athenagorasz pátriárkát idézte, aki szerint a hívő számára csak egy háború lehetséges:

„A legkeményebb háborút kell vívnunk, ami az önmagunk elleni háború. Le kell fegyvereznünk magunkat.”

Alternatív képzelőerőre, tágasabb látásmódra van szükség, reményre, ami azzal kezdődik, hogy elutasítjuk a jelen kiszámítható olvasatát, távolabbra tekintünk. Az igazi realizmus látomásokban, víziókban gondolkodik. A történelem tele van meglepetésekkel. Együtt kell ébren tartanunk a reményt – hangsúlyozta.

A konferencia délelőtti programja a hallgatósággal való párbeszéddel és könyvbemutatóval zárult, amelyről hamarosan hírt adunk, csakúgy, mint a délutáni szekció előadásairól és a kerekasztal-beszélgetésről.

Szerző: Thullner Zsuzsanna

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria