Istentől való küldetésü(n)k van!

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Idén Székesfehérvár ad otthont a Kattárs programjainak, ahol a második napon bemutatkoztak Karitász a fogyatékkal élőkért címmel a bicskei Őrangyal klub és a székesfehérvári Szent Kristóf Ház Fogyatékkal Élők Nappali Intézménye munkatársai, valamint az utóbbi közösség egyik különleges képességű fiatalja és ott dolgozó gimnazista önkéntese is. Ezt követte A segítségnyújtás jövője. Öngondoskodás. Felzárkóztatás. Családtámogatási modellek. Segélyprogramok címmel az a beszélgetés, melynek résztvevői bemutatták a Katolikus Karitász működését, ismertették leglényegesebb programjait.

A program első felében felmerült a kérdés, vajon miért fontos az Egyház számára, hogy segítse a fogyatékkal élőket. Istentől való küldetés – volt a válasz, majd a moderátor hozzátette: le kell hajolnunk, akihez le kell, fel kell emelnünk azt, akit fel kell.

Sági Ferencné, a bicskei Őrangyal klub alapítója Erdélyben látott példa alapján öt esztendővel ezelőtt hozta létre a klubot, ahol a havonként tartott összejöveteleken a fogyatékkal élő emberek kézműves-foglalkozáson vehetnek részt, nyaranta kirándulnak, de mint a jelenlévők megtudhatták, a legfontosabb eseménye a találkozóknak, amikor a résztvevők elmesélik egymásnak, hogy mi történt velük az elmúlt időszakban, egymást megismerik, meghallgatják – közösséget alkotnak. Az alapítás és a működés körülményeiről Sági Ferencné elmondta, a plébánostól kezdve a püspökön át mindenki segítette és segíti most is őket, minden alkalommal egy cukrásztól süteményt kapnak, de a foglalkozásokhoz szükséges anyagok egy részét is üzletek felajánlásival tudják előteremteni. Az alapító kiemelte, hogy egyre több nem fogyatékkal élő fiatal is jár a klubba, vesz rész az ottani foglalkozásokon, ez „érzékenyíti” őket, hogy az életben mindenhol elfogadják a fogyatékkal élőket, megtapasztalják, hogy ők nem kevesebbek, csak mások…

Nem a fogyaték a legnagyobb baj – mondta Magyar László, a Szent Kristóf Ház intézményvezetője –, hanem a társadalom hozzáállása a fogyatékosokhoz. A ház többek közt azért fogad be időről időre fogyatékkal élőket, hogy a család többi tagjának terhét némiképp csökkentse. Talán nem mindenki gondol abba bele, hogy a szülők, a rokonok sokszor már maguk is gondozásra szorulnának, de a sérült gyermeküket kell a nap huszonnégy órájában gondozniuk. Magyar László hozzátette: aki foglalkozik ilyen fiatalokkal, az nem csupán ad, hanem kap is – szeretetet, őszinteséget, nyugalmat, békét. Az intézményvezető beszélt arról is, hogy tizenegy fogyatékkal élő ember támogatott lakhatását is biztosítani tudják, sőt sok fiatal az iskola elvégzése után a foglalkoztatási programjuk keretében dolgozik is. Mint mondta, csodálatos érzés, amikor egy gondozásra szoruló első fizetését hazaviszi és leteszi szülei asztalára.

Asztalos János, a Szent Kristóf Ház egyik fogyatékkal élő tagja elmesélte életét, amely az iskola elvégzése után a televízió nézésén túl sok érdekességet nem tartogatott számára. Szerette nézni a vallási műsorokat, édesanyja ugyan különböző közösségekbe próbálta elvinni, dolgozott is, ám nem érezte jól magát. Végül a Szent Kristóf Ház közösséget, szeretetet, örömteli életet biztosít számára.

Gyenes Artúr Szilárd, a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnázium önkénteseként ismerkedett meg a házzal és annak tagjaival. Mint mondta, személyisége változott meg az ott tapasztaltaktól. „Élveztem az ottani munkát – fogalmazott –, megszerettem az ottani embereket, közel érzem őket magamhoz, a ház bármikor számíthat rám.”

Rövid szünet után egyházmegyei karitászigazgatók és -vezetők beszéltek arról, hogy miként működik a nemzetközi szervezetekhez is kapcsolódó Katolikus Karitász, a tizenhat egyházmegyei karitászigazgatóság és a plébániákhoz kapcsolódó, mintegy tízezer önkéntessel működő karitászhálózata az országnak. A jelenlévők megtudhatták, hogy a központi szervezetek találják ki az országos programokat, és az egyházmegyei igazgatóságok révén válik koordinálttá a plébániákhoz kapcsolódó önkéntesek munkája.

Így válik lehetővé, hogy a társadalom szinte egészét lefedő segélyakciók eredményesen működhessenek. Gondolnak a szegényekre, a hajléktalanokra, a szenvedélybetegekre épp úgy, mint az idősekre, a fogyatékkal élőkre vagy a menekültekre. Ezeket figyelve működnek hatékonyan azok a programok, melyek például a lakókörnyezet szebbé tételéhez nyújtanak anyagi és tárgyi segítséget, formálnak életszemléletet és életmódváltást. Élelmiszergyűjtést szerveznek a karácsonyi és a húsvéti időszakban, segítenek a lakhatási problémák megoldásában, vetőmaggal segítik a vidéken élő emberek megélhetését, a rászoruló kisgyerekes családoknak pelenkát adnak, hogy az anyagi terheiket csökkentsék. A Karitász jelen lévő vezetői megköszönték a jelen lévő önkéntesek munkáját, s üzenték a közel tízezer társuknak: önkéntesek nélkül Karitász sem volna.

Fotó: Lambert Attila

Bókay László/Magyar Kurír