Két éve szentelték fel Budapesten a Boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspökről elnevezett templomot

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Három vértanú püspök: Boldog Meszlényi Zoltán, Szent Adalbert és Boldog Romzsa Tódor járt közben október 31-én a Boldog Meszlényi Zoltán-templom közösségéért.

Két esztendővel ezelőtt, 2014. október 31-én Erdő Péter bíboros szentelte fel Budapest új, építészeti szempontból is különleges templomát, melyet a Jahoda és Páricsy Építésziroda tervezett, s melynek különlegessége főképp abból fakad, hogy az első Meszlényi Zoltánról, a vértanú püspökről elnevezett templom. Bár Kelenföldön található, a Budapest-Lágymányos Szent Adalbert Plébániához tartozik.

2004-ben Erdő Péter indította el Meszlényi Zoltán boldoggá avatási eljárását; XVI. Benedek pápa 2009. július 3-án hagyta jóvá a dokumentumot, amely alapján ugyanebben az évben október 31-én avatták boldoggá a püspököt az esztergomi bazilikában.

A szentmise kezdetén Musits Antal plébános köszöntötte a főpásztort, illetve a XI. kerület jelenlévő vezetőit, majd Erdő Péter fejezte ki örömét a templomszentelés immár második évfordulóján, amikor hálát adunk érte, hogy ebben az épületben is különleges módon élhetjük át Isten közelségét. 

Erdő Péter bíboros szentbeszédét teljes egészében tesszük közzé.

Krisztusban kedves testvérek!

1. Aquinói Szent Tamás szerint a keresztény ünnepeknek három fajtája van. Minden ünnepünk hálaadás. De vannak olyanok, amelyeken közvetlenül Jézus Krisztus személyében adott végtelen isteni ajándékért mondunk köszönetet. Ilyen például a karácsony vagy a húsvét napja. Más ünnepeken hálát adunk azokért az ajándékokért, amelyekben Isten az egyházat a szentek által részesítette. Végül a harmadik csoportba olyan ünnepek tartoznak, amelyeken azt a kegyelmet köszönjük meg, amit Isten közvetlenül az egyháznak adott. Természetesen sohasem kapunk kegyelmet Krisztus érdemeinek titokzatos hatása nélkül, hiszen ő minden ember megváltója. Az ünnepeknek ebbe a harmadik csoportjába tartozik a templomszentelés évfordulója. Nemcsak a római bazilikák, vagy az egyházmegyékben a székesegyházak szentelési évfordulójáról emlékezünk meg, hanem a plébániatemplomokéról is. A templom ugyanis Isten ajándéka az egyház és az emberiség számára.

2. Isten betölti az eget és a földet, mindenütt jelen van, mindent átjár és mindenben benne van (vö. Ef 4,6). Mégis úgy akarta, hogy az ember a Szenttel, az Istennel való találkozás utáni vágyát követve szent helyeket és időket különítsen el a mindennapi élet profán világától. A Biblia is gyakran szól az Istennel való találkozás szent helyeiről (Ter 28,17), sőt Mózesnek le kell oldania saruját az égő csipkebokor előtt, mert szent az a hely, ahol áll (Kiv 3,5). Jézus pedig rendszeresen eljár a jeruzsálemi templomba, ott tanít, sőt irgalmas ítéletet mond a házasságtörő asszony fölött, kiűzi a kufárokat, és a templomot Atyja házának nevezi. És mintha a templom területén valóban az Atya különleges védelme alatt állna. Hallgatói, még azok is, akik ellenséges érzülettel kísérik működését, tiszteletben tartják a templomot. Elárulásának éjszakáján, amikor az Olajfák Hegyén letartóztatják, azt mondja a tömegnek: „Naponta ott voltam a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el” (Mt 26,55).

Az ember általában honvágyat érez szülőföldje iránt. Ha a sors messzire sodorja is, újra meg újra a hazájába kívánkozik, ahogyan Ady Endre írja, mint a „fel-feldobott kő”. Érdekes volt hallani az idén az 1956-ban nyugatra menekült idős magyarok vallomásait, akik az életüket és a szabadságukat mentve hagyták el az országot és most mégis annyi vágyódással és szeretettel gondolnak a hazájukra. A keresztények az Eucharisztia ünneplésére már az apostoli időkben külön helyre gyűltek össze (vö. 1.Kor 11,22), és már az üldözések korában – a III. században mindenképpen – külön templomokat is építettek. Márpedig az Eucharisztia a keresztény ember és az egyház életének csúcsa és forrása. A Krisztus asztala körül összegyűlő eucharisztikus közösség az ő nevében keresztelte a megtérőket, sőt a felnőttek keresztelésekor ősi időktől fogva és ma is rögtön kiszolgáltatjuk a bérmálás szentségét és az új keresztények részesülnek az Oltáriszentségben is. Ugyancsak ősi időktől fogva a templomokban őrzik az Eucharisztiát. Tehát keresztény életünk forrása és születési helye a templom. Ez az a hely, ahol Isten kegyelmi ajándékaival a szentségekben is leginkább találkozunk. Nem véletlen, hogy a hívő ember honvágyat érez a templom iránt, hogy a templom csendjében újra meg újra találkozni akar Krisztussal, hogy hálát adjon neki és erőt merítsen a mindennapi élet számára. És maga Isten is akarja ezt a fajta találkozást. Ha Jézus szívesen járt el a jeruzsálemi Templomba és fájdalommal jövendölte meg annak pusztulását, akkor nem volt ellenére az sem, hogy áldozatát szent helyeken tegyék jelenvalóvá szerte a világon. A mai evangélium szerint Jézus megjövendöli a szamáriai asszonynak, hogy eljön az idő, amikor sem a Garizim hegyén, sem a jeruzsálemi Templomban nem fogják imádni az Atyát, hanem lélekben és igazságban (vö. Jn 4,19-24).

Mindez nem azt jelenti, hogy a szent helyeknek ne volna a továbbiakban létjogosultsága. Sőt, maga az Eucharisztia adott különleges jelleget a keresztények istentiszteleti helyének. Szokták mondani és helyesen, hogy az utolsó vacsora igazi húsvéti vacsora volt. Márpedig azt házaknál tartották és tartják ma is, családias környezetben. Ebből kiindulva többen úgy érzik, hogy talán egy tíz-tizenöt fős társaság, aki körülüli a vacsoraasztalt, inkább megfelel az Eucharisztia lelkiségének. Csakhogy Jézus a kenyér és a bor átváltoztatásakor hangsúlyozza, hogy ez az ő Teste és Vére, amelyet értünk ad és értünk ont ki a bűnök bocsánatára. Tehát áldozat: az egyetlen, a tökéletes, a teljes értékű áldozat. Ezért hát az Eucharisztia ünnepléséhez hozzátartozik a családi szeretetközösség hangulatán kívül a jeruzsálemi Templom emelkedettsége is.

3. A templomszentelés ünnepe tehát hálaadás Istennek azért az ajándékért, amelyet egész közösségünknek adott. Emberek vagyunk, testi-lelki teremtmények. Ezért számunkra különös erőt ad, ha fizikai helyen találkozhatunk lelkileg a minket szerető Istennel. Azzal adunk hálát jelenlétéért, ha látogatjuk a templomot, ha részt veszünk a szentmisén és a közös imádságban, ha egyedül is eljövünk, hogy imádkozzunk Krisztus szent jelenlétében. És igen, jöjjünk el a templomba azért is, hogy a gyónásban megszabaduljunk bűneinktől. Azután pedig fejezzük ki az örömünket és a hálánkat imádsággal és az irgalmasság testi és lelki cselekedeteivel a többi emberek javára. Ezért olyan nagy öröm, hogy ma megáldhatjuk az új gyóntatóhelyet és az irgalmasság falát. Legyen ez hálánk jele és egyben indítson arra az elhatározásra, hogy az Istennel való találkozás gazdagságát a templomból kiindulva megmutassuk mindennapi életünkben is.

Boldog Meszlényi Zoltán, vértanú püspök, könyörögj érettünk! Amen!

* * *

A liturgia végéhez közeledvén Musits Antal plébános felhívta a hívek figyelmét arra, hogy október 31. egy másik vértanú püspök emléknapja: Boldog Romzsa Tódor (Teodor) munkácsi görögkatolikus püspöké.  Romzsa Tódort 1947-ben Sztálin parancsára gyilkolták meg, és 2001-ben avatta őt boldoggá II. János Pál pápa.

Erdő Péter megáldotta az új gyóntatófülkét és az „irgalmasság falát”, melyen az irgalmasság testi és lelki cselekedetei olvashatók. A főpásztor elmondta, öröm számára megáldani az új fülkét, mert ebben a könnyen megközelíthető helyen lévő templomban valóban minden adott arra, hogy a gyónni vágyók bejöhessenek, és a szentséghez járulhassanak. Megemlítette, a gyónással kapcsolatban sokszor egy másik gond merül fel: Mi számít ma bűnnek? Van még egyáltalán bűn? Elmondta: új és új helyzetek merülnek föl – de az isteni parancs állandó. 

Fotó: Lambert Attila

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír