„Isten adjon virágzást Esztergomnak” – Száz éve vett házat az esztergomi Előhegyen Babits Mihály

A megjelenteket Pusztai Tamás, a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumának igazgatója köszöntötte, kiemelve: ezzel a rendezvénnyel kezdődik meg az esztergomi Babits 100 emlékév ünnepségsorozata.

Hernádi Ádám, Esztergom Megyei Jogú Város polgármestere köszöntőbeszédében megkülönböztetett tisztelettel üdvözölte Horváth Istvánt, a város díszpolgárát, a Balassa Bálint Múzeum címzetes igazgatóját, aki ott volt 1961-ben, amikor a költő egykori alkotóházát emlékmúzeummá avatták. Horváth István vezetése idején mindvégig kiemelten kezelte a ház ügyeit, az emlékház új állandó kiállításának 2009-es megnyitása is az ő nevéhez fűződik.

A polgármester emlékeztetett rá: ma éppen száz éve, hogy Babits Mihály házat vásárolt itt, az esztergomi Előhegyen. Ez ünnep a háznak és ünnep Esztergom városának is, hiszen Babits Mihály 1924 márciusától esztergomi lett. Személyes kapcsolat, sőt barátság alakult ki közte és az esztergomi családok, tanárok között. Babits számára esztergominak lenni az otthonra találást jelentette – hangsúlyozta Hernádi Ádám, és idézte a költőt:

Ez a város volt, mely munkámnak otthont és pihenőt adott, ösztönző pihenő otthont és nyájas pihenőt.”

És hogy mit jelent otthon(nak) lenni Esztergomban? Azt jelenti, hogy valamihez mélyen közünk van, odatartozva gyökeret eresztünk.

A polgármester bejelentette: az emlékévben az esztergomi önkormányzat újra megjelenteti a „…kinyúlhat égig a lélek…” Babits Mihály versei és esszéi című kötetet, melynek szerkesztője a Babits Mihály Emlékházban látható kiállítás rendezője és kurátora, G. Tóth Franciska irodalmi muzeológus. A kötet várhatóan május végén megjelenő új kiadása bőven tartalmaz majd meglepetéseket a nagy költő Esztergomban íródott és Esztergomról szóló szövegei és fotói mellett. Hernádi Ádám megvallotta: Közel érzi magához Babits munkásságát. A nagy művészek, költők, írók titka, hogy mindig aktuálisak. „Nekem, nekünk szól, és szólt akkor is, amikor ténylegesen itt élt, és halála után, a művein keresztül.” Az esztergomi polgármester egyik legkedvesebb sora Babitstól: „Isten adjon virágzást Esztergomnak!” „Ezt kérjük és ezért dolgozunk nap mint nap. Ilyen derűvel és reménnyel vágunk bele a Babits Emlékház következő száz évébe is” – mondta.

G. Tóth Franciska ünnepi beszédében kiemelte: Az, hogy Babits Mihály éppen száz évvel ezelőtt vásárolt házat itt, az Előhegyen,

nem holmi földi lakozás volt, hanem európai távlatú szemlélődés, a hegyen meg- és átélt hétköznapok bensőséges lírájával”.

Bár a nagy költő ősszel hazaköltözött budapesti otthonába, szívének egy darabja mindig itt maradt, Esztergomban.

A Babits Mihály Emlékházban látható állandó tárlat kurátora föltette a kérdést: Vajon hazaérhetünk egy téren és időn kívüli távlatosságba? Vagy elegendő ennek megsejtett lehetősége? Az esztergomi szövegek még a legegyszerűbb töredékeikben is e nagy kérdésekre keresik a választ. G. Tóth Franciska idézte Nemes Nagy Ágnes 1983-ban írott gondolatait: „Babits lírája: magasság-élmény.”

Hernádi Ádám bejelentésére utalva a muzeológus kifejtette: a hamarosan ismét megjelenő Babits-kötet értékes helyet foglal majd el a város irodalmi és az emlékház múzeumi könyvkínálatában. G. Tóth Franciska vallja: Minden egyes vers olvasata és befogadása, a személyes megértés jegyében, magában hordozza világértésünk lehetőségét is. A magyar és világirodalomnak, az olvasásnak megnyert lélek egyben társadalmi, közösségi létezésünk vetületében is össznemzeti haszon. Ezért is nagy öröm számukra, hogy a „…kinyúlhat égig a lélek…” című kötet remélhetőleg a tavasz végére újra megjelenik.

Az irodalmi muzeológus kiemelte: Babits Mihály itteni írásai „letisztult kulturális és műveltségeszményből forrásoznak, és biztos világrend alapján építkeznek karakterképző esztergomi szöveguniverzummá”. „Kertem az egész táj” – vallotta Dal az esztergomi bazilikáról című versében. Később is az európai kultúra és keresztény egység szellemében írta:

„…jól esett szabadon nézni szét az esztergomi dombról… Európa harmadfélévezredes irodalma úgy terül el ragyogva előttem, mint egy ilyen nagyszerű tájkép, kimeríthetetlen gazdagságban és mégis tökéletes egységben. Ahogy e domb fölött állok, szemem egyetlen pillantással röpül át a Dunán, s hiába mondom neki, hogy ott már vám áll és új ország kezdődik… Ő egynek látja az egész tájt, minden tarkaságával és változatával. Így látom én együtt és egyszerre az egész európai irodalmat…”

A Babits Mihály Emlékház irodalmi muzeológusa végezetül leszögezte: „Esztergom lélekben és kultúrában él, ez a hagyománya.” Babits innen, Esztergomból tanította és tanítja meg, hogy „a lélek örök jelen ideje által éberen, figyelmesen óvhatjuk kincseinket, gondozhatjuk, gyarapíthatjuk értékeinket, melyek a múltból a jelenen át a jövő felé ívelnek.

Babits Mihály Esztergom város kulturális és szellemföldrajzi origóját jelenti. Az idők változnak, s üdvös, ha állócsillagok irányozzák lelki és szellemi térképeinket. Isten éltessen, kicsi hegyi ház, köszönjük, Babits Mihály!”

– zárta beszédét G. Tóth Franciska.

Az ünnepi esemény záróakkordjaként Horváth István címzetes múzeumigazgató elevenítette fel a Babits Emlékházzal kapcsolatos emlékeit.

Fotó: Merényi Zita

Kuzmányi István – Bodnár Dániel/Magyar Kurír