„Mások okulni fognak vallomásomból” – Megjelent Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát önéletrajza

2018. szeptember 21. péntek 17:57

Szeptember 20-án este a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban mutatták be Sólymos László Szilveszter OSB Kruesz Krizosztom (1865-1885), Kruesz Krizosztom Önéletrajz című kötetének a bemutatására.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A kiadványt mely két könyvet tartalmaz a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM) kiadója, a Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány és a Pannonhalmi Főapátság jelentette meg. A könyv a Pannonhalmi apátok és főapátok sorozat harmadik kötete. A sorozat szerkesztői: Várszegi Asztrik püspök, volt pannonhalmi főapát, Somorjai Ádám OSB és Zombori István egyháztörténész.

A megjelenteket Sárai Szabó Kelemen OSB győri perjel köszöntötte, majd az est moderátora, Zombori István egyháztörténész, a METEM szakmai vezetője emlékeztetett rá: a rendszerváltozás évében, 1990-ben szintén a METEM adta ki Sólymos László Szilveszter Kruesz Krizosztom (1856–1885) és Várszegi Asztrik Kelemen Krizosztom (1929–1970) című kötetét, mely a két főapát életét mutatja be. Most pedig Somorjai Ádám OSB ismét felfedezte Sólymos László Szilveszter munkáját, és kiegészítve Kruesz Krizosztom önéletírásával egy nagyszerű kötetet állított össze, amely nem csupán a győri gimnáziumról, hanem az egész bencés rendről, a pannonhalmi főapátságról tartalmaz rendkívül érdekes információkat. Kruesz Krizosztom az Önéletrajzában három kiváló rendtársáról – Czuczor Gergelyről, Rónay Jácintról és Rómer Flórisról – kendőzetlen őszinteséggel ír. Munkásságuk alapján mindhármukra büszkék vagyunk, de a bencés rendhez való hozzáállásukkal kapcsolatban megállapíthatjuk: a legjobb bencések is csak gyarló emberek voltak.

Várszegi Asztrik püspök, volt pannonhalmi főapát bevezetőjében kifejtette: a magyar bencés közösség újkori létezésének feltétele az iskolai munka volt. Erre a kihívásra pozitív választ adott, sőt a több mint ezeréves hazai múltja legkiemelkedőbb teljesítményét nyújtotta 1802–1948 között. A XIX. század elején újraszerveződő közösségnek szinte egyidejűleg számos feladatot kellett megoldania: saját belső életének, életstílusának kialakítását, utánpótlás-nevelését és tanári munkára való felkészítését, korábbi apátságai folyamatos átvételét és beillesztését saját központosított szervezetébe, a visszaállítás során kijelölt lelkipásztori munka átvételét, továbbá az el nem hanyagolható gazdasági alapok megteremtését, birtokai jövedelmezővé tételét, megszervezését. „Ennek a fél évszázadnál hosszabb folyamatnak, sőt állandó küzdelemnek kiemelkedő egyénisége, egyszerre gyakorlati szervezője és atyai gondozója volt Kruesz Krizosztom főapátunk, akinek szerény és csendes személyisége, ugyanakkor következetes munkája egyensúlyt teremtett a mindennapi élet részei, az imádság, a munka és a gazdálkodás között. Szerzetesi elkötelezettsége, katolikus egyházhűsége és rendtársai iránti atyai szeretete kikezdhetetlen volt. Élete és műve ezért is került ismét az érdeklődés előterébe már a XX. század derekán” – mondta Várszegi Asztrik. A püspök külön köszönetet mondott rendtársának, Somorjai Ádámnak, aki sajtó alá rendezte Kruesz Krizosztom főapát önéletírását.

A kötetet Csóka Gáspár OSB és Németh Ottó, a Czuczor Gergely Bencés Gimnázium magyar- és történelemtanára mutatta be.

Gáspár atya idézett Sólymos László Szilveszter dolgozatából, aki Kruesz Krizosztom főapát személyiségének jellemzői közül kiemelte: a legfontosabb a lelke mélyéből fakadó hite, vallásossága, ez átjárja élete minden cselekedetét, Istentől kapott ajándék volt ez számára. Ugyanakkor a Gondviselés elfogadása jelentette neki a legnagyobb problémát, pesszimizmusra hajlamos ember. Egész lényében közösségi beállítottságú volt, szociálisan érzékeny lélek, nyitott mások felé, ízig-vérig gyakorlati ember.

Kruesz Krizosztom visszaemlékezéseinek a megírásához 1870-ben, már főapátként látott neki, ennek az évnek decemberében papírra vetette, hogy nagyon nehezen szánta rá magát a naplóírásra. „Ennek oka igen egyszerű. Életemet nem tartom valami nagyszerűnek. Tehetségeim sok tekintetben korlátozottak…” A főapát úgy fogalmazott, hogy nem tartozik a tíz talentumos emberek közé, a szorgalmával viszont sok mindent pótol. „De hát miért is írok? Úgy gondolom, ezen írásra kötelességérzet kényszerít. Megvallom hibámat, mások okulni fognak vallomásomból.” Csóka Gáspár OSB levelek alapján részletesen elemezte Kruesz főapátnak a három kiemelkedő tudású bencéshez, Czuczor Gergelyhez, Rónay Jácinthoz és Rómer Flórishoz fűződő viszonyát. Utóbbi kettővel kapcsolatban nem titkolta csalódottságát: bár tudósként kimagaslóak, áldozatot hozni nem nagyon hajlandóak a bencés rendért, szerzetes létükre fontosabbnak tartják a világi hiúságok követését. „A nagyravágyás mind Rómerben, mind Rónayban nagy mérvben uralkodik, emellett akármit érnek el, nem elégszenek meg sorsukkal! (...) Mind a kettő szerzetes létére a világ hiúságai után jár, Istenem! Az a sok díszjel a nyak körül és a mellen...” – írja Krizosztom. Márpedig a főapát számára a rábízott bencés rend lelki emelkedése volt a legfontosabb. 

Németh Ottó szerint Kruesz főapát önéletírását többek között azért érdemes elolvasni, mert kiegyensúlyozottabb lesz a képletünk 1848–49 és Győr relációjáról, inspirál és továbbgondolásra késztet minket akkor is, ha 1848 vonzását elfogadjuk, miközben tudjuk, hogy Kruesz elutasította azt mint „veszedelmes hullámzást, az addigi rend elvesztését féltette a revolúciótól”.

Érdekes, hogy alig harmincévesen, fiatal győri szerzetestanárként élte át a rohanó időket, és 1870-ben, tehát meglett emberként, ötvenévesen vetette papírra emlékeit. Józansága, tisztánlátása nem hagyta cserben akkor sem, ha bizony ókonzervatív vagy apolitikus az alapmeggyőződése. A Czuczor Gergely-gimnázium tanára idézett az önéletrajzból, többek között kiemelve, hogy Kruesz Krizosztom vidám huszárokról írt, s ennek kapcsán eszünkbe juthat Petőfi János vitéze, az a rész, amikor burkusország ellen vonulnak a magyar daliák. Németh Ottó kitért arra is, hogy 1848–49-ben a szószéken prédikáló papok, szerzetesek kutyaszorítóba kerültek: ha felolvasták az éppen aktuális győztes proklamációját, akkor azért, ha nem, akkor pedig azért, annak függvényében, hogy éppen ki volt pillanatnyilag hatalmon, illetve akadt-e a hívők között néhány ügyeletes feljelentő. A gimnáziumi tanár egyéb dokumentumokból is idézett, rámutatva: a Habsburgok által elkövetett atrocitásokat ismerjük, ám fordítva kevésbé. Így például szinte teljesen elhallgatjuk, hogy a forradalom idején Damjanich János Kátán két római katolikus papot is agyonlövetett.

Somorjai Ádám OSB, a könyv sajtó alá rendezője a kötet létrejöttét ismertette. Kitért arra is, hogy miért nem lett Kruesz zágrábi érsek. Eötvös József akkori kultuszminiszternek nagy szava volt a főpapi kinevezéseknél. A konfrontáció oka az volt, hogy Eötvös összehívta az összes gimnázium igazgatóját, és el akarta rendelni a tornatermek kiépítését. Igen ám, de a bencés gimnázium esetében a pannonhalmi főapát az illetékes, de ő nem kapott erről értesítést, amit levélben tett szóvá. A miniszter tehát hatásköri hibát követett el. Kruesz Krizosztomnak volt igaza, mégsem lett belőle zágrábi érsek. Ez így függ össze – értékelte a konfliktust Somorjai Ádám atya.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kultúra
Vezető híreink - olvasta már?
papi-szolgalat-kommunizmus-idejen-varju-imre-atyaval-beszelgettunk-20181022155222
Papi szolgálat a kommunizmus idején – Varjú Imre atyával beszélgettünk

Varjú Imre azok között a papok között volt, akik 1956-ban a kórházakban segédkeztek, iratokat sokszorosítottak, majd a megtorlás idején börtönbe kerültek. A súlyos történelmi pillanatokban átélt tapasztalatairól kérdeztük őt. A 2014-ben készült interjúnkat olvashatják nemzeti ünnepünk alkalmából.

12:00
az-eucharisztia-az-egyhaz-eletenek-forrasa-egyhazmegyei-eucharisztikus-lelkinap-oroshazan
Az Eucharisztia az Egyház életének forrása – Egyházmegyei eucharisztikus lelkinap Orosházán

A második előkészületi évre meghirdetett mottó jegyében szerveztek egyházmegyei lelkinapot október 20-án a Békés megyei Orosházán. Az eseménynek a város Jézus Szíve-temploma adott otthont, melynek szomszédságában áll az egyetlen olyan kültéri emlékmű, melyet az 1938-as kettős szentévben állítottak.

2018. október 22. hétfő