A bérmálás szentségének felvétele után is van élet az Egyházban – Lelkinap fiataloknak Kaposváron

Az Egyház él, és ezt szerettük volna megmutatni azoknak a fiataloknak is, akik most készülnek a bérmálás szentségének felvételére – fogalmazott Kisiván Csaba plébániavezető lelkipásztor, a Kaposvári Egyházmegye ifjúsági referense. Elmondta: arra született vágy a szervezőkben, hogy az egyházmegyében működő ifjúsági közösségek egy lelkinapon szolgáljanak azzal az üzenettel, hogy

a bérmálás szentségének felvétele után is van élet az Egyházban.

Az alkalom szervezésében és lebonyolításában közreműködő mintegy hetven segítő a barcsi Barcsiókia, a nagykanizsai Antióchia, a kaposvári Donneri Ificsoport és a siófoki plébániaközösség fiataljai voltak.

Kisiván Csaba előadásának témája ez volt: Isten működése és a Szentlélek jelenléte életünkben. Hangsúlyozta: ne essünk kétségbe, ha nem volt még nagy istenélményünk a bérmálás után. Mindent Istennek a felénk irányuló szeretete motivál.

Feladatunk keresztényként elsősorban nem kötelességek teljesítése, hanem sokkal inkább az, hogy kapcsolatban legyünk a mennyei Atyával, s hogy vágyjunk kapcsolatban lenni azzal az Istennel, aki előbb szeretett minket, s aki szeretetből odaadta önmagát értünk

– mondta az ifjúsági referens. Húsvét közeledtével a megváltásról mint a szeretet jeléről is beszélt előadásában.

A fiatalok kiscsoportos beszélgetés formájában dolgozták fel a hallottakat.

A délután folyamán közös ebéd, majd játék következett. A lelkinap egyik résztvevője tanúságot tett a bérmálás szentsége kapcsán átélt élményeiről.

Ezt követően a csoportok a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban zenés szentségimádáson, majd püspöki szentmisén vettek részt.

Varga László megyéspüspök imádságra buzdító prédikációval zárta az egyházmegyei bérmálkozó-lelkinapot.

A főpásztor kiemelte: „Lehet, hogy közületek többen voltak már keresztény koncerten, mondjuk a Puskás Arénában, Forráspont... Volt már valaki a Forrásponton? El kell menni! Aki még nem volt ilyen helyen, az menjen el, hogy egy kicsit beleszagoljatok abba, hogy ráérezzetek, hogy mit is jelent örülni Isten előtt. Mit jelent ujjongani és dicsőíteni az Istent. Ő a legnagyobb, ő a legteljesebb. Ha most ide bevonulna, mondjuk a Szentatya – nála nagyobbat nem tudok most mondani –, hát mindenki ujjongana és tapsolna.

A Szentatyánál sokkal nagyobb van itt, és mindenki ül. (...) Én szeretek csendben lenni. Mindennap van csendes órám, amikor nem csápolok, amikor nem ujjongok..., hanem a szívem vendégéhez fordulok, de még nem öregedtem meg annyira, hogy ennek ne tudjak örülni, és ezt ki akarom fejezni – a testemmel...

Nem azt várom, hogy rám mosolyogj. Őrá. A püspöknél sokkal nagyobb van itt: az Úr Jézus Krisztus, maga az Isten.

Miért nem dobogtatja meg a szíveteket? Miért nem mozdultok rá? (...) Hát, templomban vagyunk, ott így szoktunk ülni; felállunk, letérdelünk, elmondjuk az imákat, aztán hazamegyünk. Ha egy picit is szereted,  és jobban szereted, még jobban akarod szeretni, hát alig lehet ott tartani a padban.

Nagyon szeretném, ha tűzbe hozna benneteket a Szentlélek. Itt olyanok vannak, akik már bérmálkoztak vagy bérmálkozásra készülnek. A Szentlélek nem lefagyaszt, (...) hanem felemel, kitágítja a szívet. Tűz. Az apostolokra lángnyelvek formájában szállt le a Szentlélek. 

Nagyon örülnék, hogyha belekóstolnátok, mit jelent Jézust imádni és dicsőíteni – szenvedélyes szeretettel (...). Szabad lelkesedni, szabad átengedni magatokon az örömöt.

Amikor megtapasztaltam a Szentlélek gyógyítását, amikor a testem meggyógyult, egyetlenegy imára, (...) belobbant a szívem, és ez a tűz nem ment el. Ezt szeretném, ha ezt megtapasztalnátok, hogy átjárjon benneteket a tűz, a Szentlélek tüze. Próbáld ki!

Imádkozhatsz így, hogy összeteszed a kezedet, lehajtod a fejedet – egészen más a hatása rád, mint amikor mondjuk leborulsz, teljesen leborulsz az Isten előtt. Őelőtte szabad.

Senki előtt nem szabad leborulni, de őelőtte igen. Át fog járni valami más, az »odaadtam magam« élménye.

Vagy ha (...) kitárod a karodat. Ha így tartom a kezemet, akkor... nyitva a szívem, az egész testem nyitva arra, hogy »Jöjj, hívunk, jöjj, Szentlélek. Tölts be! (...) Szükségem van Rád.«

Nagyon örülnék, ha a katolikus fiatalok ebben az egyházmegyében tüzet fognának, lángot kapnának a Szentlélektől, és ez a láng terjedne.

Egészen más, amikor magadban imádkozol, és egészen más, amikor hangosan....

Visszahat. Átjár, és erre szükségünk van.

A szentek szenvedélyes emberek voltak, szíven talált emberek, akiket úgy eltalált Krisztus, a Vele való kapcsolatban, hogy nem tudtak és nem is akartak nélküle élni.

Ebből hiány van a katolikus keresztények között. A Krisztustól és Szentlélektől szíven talált emberekből” – hangzott el Varga László püspök szentbeszédében.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Farkas Máté, Kling Márk

Magyar Kurír