A láthatók láthatatlanjának szobrásza – Maria de Faykod evangéliumi esztétikájáról

2018. április 14. szombat 18:02

Maria de Faykod ezúttal is csak néhány napra hagyta el dél-franciaországi, Aups melletti napfényes műtermét és szoborparknak berendezett, vadregényes szabadtéri múzeumát. A hazanézés apropója most is egy kiállításmegnyitó volt.

Tíz évvel ezelőtt felállított, immár világhírűvé vált lourdes-i keresztútjának stációszobrait saját fotókkal bemutató vándortárlata ugyanis – amely Béres Alapítványt elnöklő Béres Klára lelkesedésének, témaérzékenységének köszönhetően az elmúlt két évben bejárta az országot – február végén a fővárosba, a Pesti Vigadóba érkezett. Faykod Máriával ott folytattuk a beszélgetést, ahol tavaly tavasszal abbahagytuk: a Fülöp-szigeteken, Cavite Szent Családról elnevezett lelkiségi központjának készít nagyméretű rajzsorozatot a rózsafüzér titkairól. De nincs megállása, újabb szobrot is várnak tőle. Ott és Lourdes-ban is.

– Hat készült el eddig a rózsafüzér titkaiból, ebben az évben megcsinálok még hármat. Jövőre fogom a legtöbbet rajzolni, hetet tervezek.  2020-ra kell befejeznem a húsz krétarajzból álló sorozatot az örvendetes, a fájdalmas és a dicsőséges titkokról, valamint a világosság titkairól. Nagyon lelkesek a Fülöp-szigeteki megbízóim: különböző műveimből egy helyi múzeumot akarnak létrehozni ott. A Szent Család-szobor után közben már egy újabb szobrot is kértek tőlem. Egy nagyméretű, legalább háromméteres feltámadt Jézust szeretnének, márványból. A rajzok készítése közben már él bennem a feltámadt Jézus, szinte látom a fehér carrarai márványtömbben.

– Az Ön esetében elválaszthatatlan művészi és spirituális elmélyülés során most éppen hol jár a karácsonyi öröm és a húsvét, a passió drámája közötti folytonos „ingázásban”?

– Ebben az évben a rózsafüzér kapcsán is a húsvétnál, a fájdalmas titkoknál. Elkészült már a Jézus a kereszten, és a Jézus az Olajfák hegyén. Most jön a kereszthordozás, a tövissel koronázás és az ostorozás.

– Ezek szerint nem sorban halad. Kedv vagy lelkiállapot kérdése, hogy éppen melyik „stációval” foglalkozik?

– A választásnak több függvénye van. Most úgy gondoltam, hogy a rózsafüzér „húsvéti oldalára” összpontosítok, később majd az örömre, a feltámadásra. Számomra nem lényeges a sorrend. Az idei év a fájdalmasé lett. A töviskoronázás és az ostorozás nyomasztó hatását másképpen, más formában próbálom megoldani, hiszen lényege túlmutat a fizikai kínzatáson. Amint a Jézus a kereszten is a földi és az égi szféra közötti összefüggést, összekapcsoltságot láttatja. Azt a dimenziót, amit Krisztus megnyitott. Amikor elmélyedek egy evangéliumi témában, történésben, már társul hozzá a megfogalmazás módja. Valahogy kapom vele.

– Ahogy korábbi találkozásainkkor már beszéltünk róla, újszövetségi munkái, s köztük kiemelten a passiójelenetek a feltámadás fényében értelmezendők. Vagyis mindig a fájdalmon, a fizikain túliak…  

– Amikor az emberek ezeket a szobrokat, képeket nézik, belülről kiindulva átérzik-megélik, amit látnak. Fontos, hogy továbbvigyék magukban, és ne álljanak meg a testi-lelki szenvedéseknél. A kérdés: miért kellett Jézusnak végigmennie mindezen? Nem a szenvedés legnagyobb fokát akarta bemutatni nekünk, hanem azt, ahogy ő a szeretet által átlényegítette a szenvedést. Alkotás előtt és közben nem a szobor témájának tudatos megközelítése a meghatározó. Ilyenkor nem „kitalálni” vagy megérteni kell, hanem keresni a meglátást, és lelkileg élni azt. Akkor kezdődhet a szobor faragása, amikor bizonyossá válik, hogy teljes lényemet szabadon átadhatom az alkotásnak. És attól a pillanattól folyamatosan kibontakozik a lényeg.

– A misztérium nem kitalálható és magyarázható; ha az lenne, akkor nem volna misztérium. Ebből fakad az önmagát keretek közé szorító teológia behozhatatlan hátránya és erőtlensége a művészettel szemben.  

– Mert mindez, amiről beszélünk, túlhaladja az emberi tudatot. Az alkotás egy állapot, amely folyamán, ahogy említettem, feltárul az evangéliumi, krisztusi valóság.

– Mi újság most Lourdes-ban?

– Nemrég, év elején jártam ott. Tíz év után még jobb helyre – előrébb, a barlanghoz közelebb – került a keresztút, nagyobb távlattal, ívelődő vonalban elhelyezve. Van egy pont, ahonnan mind a tizenhét szobor belátható. A kegyhely igazgatója és rektora lelkesen mondta nekem, hogy Lourdes-ban még nincs megjelenítve a mennyei „fuvallat” által érintett, elragadtatott Bernadett. Egy életnagyságúnál nagyobb szoborról beszélgettünk, amelynek elkészítésére már szintén készülök lelkileg.

XVI. állomás

Isten dicsősége Krisztus feltámadásában nyilvánul meg. Az Atyaisten felfoghatatlan és kimondhatatlan lényegének világossága, a Szentlélek isteni energiája és a megtestesült Ige szeretete misztikus módon tárja elénk a Szentháromságot a feltámadásban.

Krisztus istensége ebben az abszolút egységben és különbözőségben ragyogja be emberségét. Jézus a szabad és megtisztult szívek számára láthatóvá teszi magát. A hitben és a hálaadásban átalakult embert felemeli az isteni fény örök magasságába.

Egyetlen és ugyanazon misztérium rejlik a Tábor-hegyi megdicsőülésben, a golgotai szenvedésben és a sírt üresen hagyó feltámadásban. Minden összetartozik. Emberi és isteni egyesülnek az örök folytonosságban. Krisztus feltámadt. Ettől kezdve már itt a földön az ember igazsága nem más, mint a feltámadás.

XVII. állomás

A feltámadt Krisztus lényegileg azonos az isteni világosság ragyogásával. A misztérium feltárul az időben, a teljesség egy meghatározott pillanatban. Hirtelen jelenvalóvá lesz. A tudat mélyén felfedi a jövendölések értelmét, és vágyat ébreszt a reménykedő szívben, hogy felemelkedjen a fény teljességébe.

A kenyértörés pillanatában Krisztus kezei között a kenyér átlényegül az örök élet táplálékává, és ez az esemény-jel beleépül a teremtés történetébe.

Minden Krisztus dicsősége felé konvergál. Valós jelenléte a Lélekben kinyilvánítja az egység rendjét, vég nélküli áradatban tör fel az energiaforrás. (Maria de Faykod)

– A szobrászat mellett mennyiben jelent mást a rajzsorozat kihívása?

– Lényegében nincs nagy különbség, csak az anyag más. Mielőtt rajzolni kezdek a fehér papír törékenysége szinte megfélemlít, a több tonnás márványtömb viszont hív, vonzó energiával hat rám. Ennyiben különböznek egymástól. Azért is tartom érdekesnek a rajzolást, mert a szobrászatban is segít. Időben más a lépték, hiszen addig, amíg valamit márványba faragok, öt ilyen képet el tudok készíteni. Sok megrendelésem van, de közben a múzeumomat is szeretném új munkákkal bővíteni. Ezek a rajzok engedik, időt adnak arra, hogy azokkal a kikívánkozó szobrokkal is foglalkozzam, amelyeket régóta szeretnék megalkotni.  Vagyis – a képek mellett – még többet és szabadabban tudom faragni a márványt.    

– És melyek ezek az egészen saját indíttatások? Nem mondom, hogy profán témák, mert az Ön esetében ilyenekről aligha beszélhetünk.

– Mostanában egy kisebb szobron is dolgozom. Nagyon érdekel a Jézus arcát takaró lepel, de úgy, hogy a természet formáiba áttűnve valamiféle organikus valósággá válik. Közben folytatom azt az összetett kompozíciót, amely a négy őselemet: a földet, a vizet, a tüzet, a levegőt ábrázolja, valamint az ötödiket, az éterit. Spirituális értelemben: az „átlényegültet”, ami valójában a láthatók láthatatlanját jeleníti meg. Egyidejűleg immanenciája és transzcendenciája az őselemeknek. Figurális, sokalakos alkotás lesz. Az emberen, a természeten keresztül mutatom meg mindezt. Mondjuk a föld esetében ott a születés és a halál, az újszülött és az aggastyán, a begyökerezettség és a kiszakadás. A cseppkő lassú növekedése például olyan, mint az ember örök spirituális fejlődése. Ezért van fontossága az ötödiknek, amely felemeli, összefogja az egészet, miközben minden feléje konvergál. Régi tervem volt ez a szobor, amelynek most egy kisebb, közel kétméteres változatát faragom márványba. Utána szeretném megcsinálni nagyban. Az már egy nagyjából tízméteres alkotás lenne.  Nem a látható valóság az, ami inspirál, hanem a spirituális valóság, ami bevilágítja a belső utamat. Számtalan szobor vár a „születésre”. Úgy érzem, nem dolgozom elég gyorsan, annyi minden van még bennem. De hát hol, kinél is van ez a bent?

– Gondolom, hogy az „öt elemnél” is fontos az evangéliumi, a krisztusi dimenzió. Vagy ez egy „független” alkotás lesz?

– Nem. Éppen, amikor teljesen szabad az ember, akkor van csak igazán együtt Krisztussal. Ez nem elszakadás valamitől, ellenkezőleg, elmélyítés. Mert az ötödik elem, ha rejtett formában is, a krisztusi dimenziót fejezi ki. Amikor az őselemek spirituális valóságával kezdtem foglalkozni, egy ember- és angyalszerű, spirálisan felfelé törő, elragadtatott figurát akartam megformálni. Bennem van még, nem engedtem el, talán éppen az említett Bernadett-szobornál fogom megvalósítani. Először úgy tűnt, kicsit megköt az, hogy létező személyről van szó. A vonzást, a mennyei fuvallatot, a spirituális összekötöttséget kifejező szobornak ugyanis túl kell lépnie a személyábrázoláson. Így az arc formái szinte átváltoznak a kifejezendő lényeg által.

– Az elmondottakból úgy tűnik, hogy a megrendelők is kezdik megérezni és megérteni mindazt, ami a „védjegye” lett. A földöntúli valóság üzenetét, amely valójában minden alkotásában egy, azonos és örök.

– Mondhatjuk úgy is, hogy irányítva vagyok. A szabadon alkotott szobrok is mindig felülről irányítottak. Feladat számomra, hogy egy „kötött” témában, a leendő Szent Bernadett-szoborral is ki tudjam fejezni mindazt, amit közvetítenem kell.

– Országjárásának utolsó állomásához, Budapestre érkezett a lourdes-i stációkat bemutató fotókiállítása. Itt egy sajátos együttállás, egyfajta összművészeti törekvés tanúi lehetünk. Ideálisnak tűnő helyzet, amikor a szobrász maga készít képeket az alkotásairól.

– A fotózásnál mi a legfontosabb? Az, hogy milyen szögből készül a kép, és hogyan érvényesül a fény-árnyék hatás. De ez önmagában csak technika. Én nem elsősorban a technikával játszom, hanem tudom, hogy mit szeretnék láttatni, és arra összpontosítok. Egy háromdimenziós mű, a lourdes-i keresztút esetében a fotók által igyekszem rámutatni a szobor lényegét képező számtalan részletre. Így a képek felfedeztetnek rejtett fontosságokat, melyek a szobrok teljességét képezik. De a szobrok és a fotók meglátásához egyaránt nélkülözhetetlen a lélek dimenziója.     

Jézus kínszenvedésétől a feltámadásig – A spirituális szépség megújítása a művészetben, a lourdes-i stációk című fotókiállítás március 27-től május 22-ig a Szent István-bazilika Lovagtermében tekinthető meg.

Maria de Faykod múzeumának honlapja: www.musee-de-faykod.com

Fotó: MMA/Szöllősi Mátyás; Bach Máté; Faykod Lucas Stofa (carrarai portré)

Pallós Tamás/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2018. április 1–8-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Kultúra
Vezető híreink - olvasta már?
a-torinoi-lepel-kutatoja-megbizhatatlan-vizsgalat-amely-szerint-nehany-verfolt-nem-eredet
A torinói lepel kutatója: Megbízhatatlan a vizsgálat, amely szerint néhány vérfolt nem eredeti

Emanuela Marinelli, a római La Sapienza egyetem professzora, világhírű lepelkutató szerint minden tudományos alapot nélkülöz az a vizsgálatsor, amely hamisnak találta a Jézus halotti leplén található vérfoltok felét.

16:07
latogatoban-szent-istvan-bazilika-harangtornyaiban
Csak a háborúkban hallgattak el... – Látogatóban a Szent István-bazilika harangtornyaiban

A kereszténység egyik ősi vallási jelképe, szakrális tárgya a harang. Harang zúg ünnepekkor, a gyász idején, messzire szólt a félrevert harang tűz vagy árvíz esetén, s még ma is harangszó hívja szentmisére az embereket.

2018. július 18. szerda