A međugorjei Ljubo Kurtović a Szeretetláng Fesztiválon: A családot a közös étkezés és ima tartja meg

2018. augusztus 26., vasárnap | 19:32

A Szeretetláng magyar eredetű katolikus lelkiségi világmozgalom országos fesztiválját ötödször rendezték meg Budapesten, a máriaremetei kegytemplom kertjében augusztus 25-én. Mintegy ezerötszázan vettek részt a lelkinapon, amelynek főelőadója Ljubo Kurtović međugorjei ferences szerzetes pap volt.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Ljubo Kurtović első előadását Istennek élni, a családnak szolgálni címmel a lelkiségi mozgalom idei jelmondatáról, a Szeretetláng Lelki Naplóból származó gondolatról tartotta. Nincs ideális ember, sem ideális család, mert Isten nem tökéletesnek alkotott minket, hanem befejezetlen teremtményeknek, akiknek épülésre van szükségük – fogalmazott.

A ferences szerzetes tapasztalata szerint ők, papok általában negatív dolgokat hallanak a házasságról, hiszen senki sem keresi fel őket, amikor a házassága rendben van; ugyanakkor ennek megvan az a pozitív oldala, hogy a bajukban az emberek keresik Jézust. A legrosszabb egy ilyen helyzetben, ha meg akarjuk változtatni a másikat. Ezt úgysem tudjuk megtenni senkivel, de a másikkal való kapcsolatunkat meg tudjuk változtatni,  még ha ez nem is egy expressz megoldás. Az a jó, ha először magunkért imádkozunk, hogy el tudjuk fogadni önmagunkat, kibéküljünk magunkkal. Ezután imádkozzunk a házastársunkért, hogy úgy tudjuk elfogadni, ahogy van; kérjük a megbocsátás ajándékát, adjunk hálát a másikért – javasolta.

Minden kapcsolatnak – legyen párkapcsolat, barátság vagy Istennel való kapcsolat – szüksége van arra, hogy tápláljuk, különben meghal – figyelmeztetett a szerzetes. – Vannak olyan családok, akik egy fedél alatt élnek, mégis távol egymástól, nem is ismerik a másikat; ritkán étkeznek együtt, ne is beszéljünk az imáról! A családokat ugyanis az együtt való étkezés, a közös ima tartja össze. Együtt ülni az asztalnál szent dolog, ekkor megosztjuk a másikkal az életünket. Ugyanígy a szentmisében is a legértékesebb pillanat az oltárnál történik, amikor Isten önmagát adja nekünk.

A gyermekek ritkán vágynak imádkozni, hiszen az első pillanatra nem vonzó, nem szórakozás. Ezért is kell a szülőknek ebben példát mutatniuk. Egy ember, egy gyermek számára is fontos a test és a lélek egyensúlya, Jézusban is azért volt meg ez, mert családban nőtt fel, s Mária és József megtanították ezt neki. A gyermek ugyanis azt lélegzi be, amit a szülő kilélegez. A szent család nevelési elveivel kapcsolatban arra is rámutatott az előadó, hogy Jézust nem tartották szorosan, rabként maguk mellett, ezért is veszhetett el tizenkét éves korában, amikor Jeruzsálembe mentek zarándokolni. Hogy milyen szabadon, nem a szülői félelem által megbénítva nevelte Jézust József és Mária, az is mutatja, hogy ilyen fiatal gyermekként mert kérdezni az írástudóktól.

Ljubo atya többször is beszélt arról, hogy elsődlegesen az édesanyjának köszönheti a hitét, aki akkor is rákényszerítette az imádságra, amikor nem volt hozzá túl sok kedve. Međugorjéban is először édesanyjával járt: 1982-ben, a jelenések első évfordulóján. 13 éves volt és gyalog zarándokoltak az akkor friss kegyhelyre. Arra emlékszik csak, hogy nagyon fájt a lába, illetve hogy nem lehetett felmenni a Jelenések hegyére és a Križevacra, mert rendőrök őrizték, akik minden autót is ellenőriztek, mint egy háborús területen.

Međugorjéban csak hat kicsi gyermek volt, de a világ harmadik legfelfegyverzettebb országában, Jugoszláviában elfogta a kommunistákat a félelem – emlékezett vissza az előadó, hozzátéve: mindnyájan lelki harcot vívunk, és így lesz ez a világ végéig, csak az a kérdés, melyik oldalra állunk, a földit vagy az istenit választjuk-e.

Visszatérve a hit átadására, arról beszélt, hogy a hit lényege nem az információátadás, hanem az értékek továbbörökítése és a tanúságtételek által terjed. Senkit nem tudunk rávenni a hitre, de buzdítani tudjuk a másikat. Ez elsősorban a családokon keresztül történhet meg, ami az Isten jelenlétének a helye – nem véletlen, hogy Isten a családon keresztül jött a világra, jött közel hozzánk.

A Szűzanya a međugorjei üzenetekben is legkedvesebb imájaként említi a rózsafüzért, ami Ljubo Kurtović szerint könnyű ima, de nehéz imádkozni, mert gyakran elkalandoznak az ember gondolatai. Ám nem a rózsafüzér tesz szétszórttá, ellenkezőleg: csak megmutatja, milyen szétszórtak vagyunk, a szentolvasó éppen hogy megtanít összeszedettnek lenni és békét ad a lelkünknek – világított rá. Egy dolog tudni, hogy jó az étel, és más dolog enni belőle. Ugyanígy van az imádsággal: tudhatjuk, hogy jó imádkozni a rózsafüzért, de nem sokat jelent, ha nem imádkozzuk – buzdított az előadó. A ferences pap úgy véli, könnyebb volt Istennek lejönnie a földre, mint az értelmünktól eljutni a szívünkig, pedig ő azt akarja. Mi lázadozhatunk Isten ellen és az ellen, amit adott nekünk, ami mi vagyunk, vagy elfogadhatjuk ajándékként. Ha hálás teremtményként tudunk élni, akkor Isten mindent jóra tud fordítani az életünkben – bíztatott a főelőadó.

A horvát ferences második előadása arról szólt, hogy az Eucharisztia, a szentmise miként forrása az Egyháznak. A hívők számára előadássá, megszokássá válhat a szentmise, pedig abból él, forrásozik a hitünk, az életünk. Hogy ebből a megszokásból kizökkentse a hallgatókat, Ljubo atya végigvette a szentmise menetét, egy-egy elem jelentésére jobban rávilágítva. A szentmise akkor kezdődik, amikor eldöntjük, hogy elmegyünk rá – mondta, hozzáfűzve: nemcsak a szívünk felöltöztetése fontos, hanem az is, hogy valóban megfelelő öltözetben, ünneplőben menjünk misére.

Minden szentmise elején beismerjük, hogy bűnösök vagyunk, ezen a részen könnyedén átfutunk, pedig a valóságban a legnehezebb beismernünk a vétkeinket. Gondoljunk csak arra, hogy egy alkoholista is milyen nehezen ismeri el, hogy függő. Márpedig Jézus csak azokon tudott segíteni, akik beismerték a bűneiket. Ezért is tudott megbocsátani Péternek, aki háromszor is megtagadta. Jézus Júdásnak is megbocsátott volna, ha odament volna hozzá. Júdás gyakorlatilag majdnem mindent megtett, ami a megbocsátáshoz kell: elismerte a bűnét, meg is bánta, sőt bűnbánatot is tartott, hiszen visszaadta az ezüstpénzt. Ám nem ment oda Jézushoz, hogy bocsánatot kérjen, s ezzel a lelkiismeret-furdalás bűvös körébe zárult. Mi ebből vonjuk ki magunkat azzal, hogy kérjük az Urat, irgalmazzon nekünk.

A megbocsátó Istennek való örömujjongással zárul a szentmise bevezető része, amely után az Ige és az Eucharisztia asztaláról is táplálkozunk. Szavakból is élünk, elég ha arra gondolunk, hogy a jó szó – amikor valaki megdicsér minket –, életet ad, az isteni ige pedig még a halottakat is életre tudja kelteni. Isten Igéje két-három ezer éve ugyanaz, ugyanígy a víz is – mégis generációk sokasága él ugyanabból a vízből és ugyanabból az isteni igéből. Mondhatjuk, hogy már hallottuk jópárszor ezt a szentírási részt, de Isten Igéje mégis mindig tud újat mondani, mert Isten mindig fiatal. Az imádság lehet unalmas, de Isten nem.

A szentbeszéd után a Hiszekegy, a személyigazolványunk következik, amelyet imádkozva a hitvallók és vértanúk sokaságának nyomdokába lépünk. Ezután a hívek könyörgésének imaszándékaival zárul az Ige asztala. A kenyér asztala pedig az adományok felajánlásával veszi kezdetét – itt a kenyér és a bor csak a jelképe az emberségünknek. Ehhez kapcsolódik az adományok beszedése is, ami az Egyház konkrét támogatása mellett ugyancsak szimbolikus jelentőségű. Ezt egy történettel tette érthetővé az előadó: Egyszer Afrikában kézről kézre járt egy nagyobb kosár az adományok begyűjtésekor, és mindenki beletette azt, ami a zsebében volt. Egyszer csak egy kisgyermekhez is eljutott a kosár, akinek azonban semmi sem volt a zsebében. „Istenem, nincs semmim, de mindazt, amim van, neked adom” – mondta, és beleült a kosárba. Ha mindazt, amink van, önmagunkat, családunkat, sebeinket, fájdalmainkat, nehézségeinket a kehelybe és a paténára helyezzük, azt Jézus át tudja változtatni – mondta Ljubo atya –, de csak azt, amit tényleg odaadunk.

A felajánlás után mondja a pap: „Emeljétek fel szíveteket!”, pont azért, hogy Istennél legyen a szívünk, kitáruljon felé. A prefációt az átváltoztatás követi, a szentmise legintimebb pillanata, amelyhez a Szentlélek ad erőt. Ugyanolyan észrevétlen ez, mint a lélegzés, csak akkor vesszük észre, ha fogytán a levegő. Jézus azt mondja: „vegyétek és egyétek” – Isten konkrétan, a táplálék által jön el; nem absztrakt lény, nem energia, hanem egy megtapintható valóság, akit bárki befogadhat, de ha nem teszi, akkor éhes marad.

Őáltala, Őbenne és Ővele – a könyörgés szavaival mindent Istennek adunk, majd a Miatyánk elmondásával azt is kifejezzük, hogy valóban testvérek vagyunk és nem egymás konkurenciái. A Lélek egyesít minket, egyrészt a nemzeteket is, másrészt mindazokat, akik ott vannak a misén. Isten perspektívájából mindannyian egyek vagyunk.

Az Isten báránya imádságban újra kérjük az Urat, hogy bocsássa meg a bűneinket, mégpedig azért, hogyha van még valami feldolgozatlan konfliktusunk valakivel, azt is Istenre tudjuk bízni. A szentmisén befogadjuk Jézust a szívünkbe, hogy aztán hazavigyük otthonainkba, az áldozás utáni csendben pedig hagyjuk, hogy Ő mondjon nekünk valamit, hiszen eddig végig mi beszéltünk hozzá.

Ljubo atya elismerte, van, hogy egyszer úgy megy misére, mintha táncolni menne, máskor azonban úgy, mintha háborúba készülne. Isten a háborúban és a táncban is jelen van, nem hagy el bennünket a szeretete; a mi részünkről az a fontos , hogy az akaratunk urai tudjunk lenni, és elmenjünk a szentmisére, hogy imádkozzunk, akkor is, amikor annyira nem kellemes – hangoztatta.

* * *

A Szeretetláng Fesztivál a dicsőséges rózsafüzérrel vette kezdetét, amelyet a tiszafüredi gyermek rózsafüzér-közösség tagjai imádkoztak elő, majd a fiatalok tanúságot tettek róla, mit jelent számukra a rózsafüzér, és miért imádkozzák rendszeresen. Ezt szentmise követte, amelyen Kemenes Gábor nagykovácsi plébános mondott szentbeszédet. Újabb fiatal tanúságtételével folytatódott a délelőtt: a 13 éves Plaszkó Petra beszélt korát meghazudtolóan mélyen imádságélményeiről.

Pontban délben kezdte meg előadását a Szeretetláng Mozgalom magyarországi lelki tanácsadója, Mészáros Domonkos. A soproni domonkos pap beszélt róla, hogy a bűn kuszasága miatt a Teremtő Isten a teremtett világban nem kapott otthont senkitől, azonban ez nem Isten felelőtlenségét mutatja, hanem azt, hogy a második isteni személy felvállalta ezt a nehéz helyzetet. Isten minden nehéz helyzetet, ami egy emberi életben csak lehetséges, még a bűnözőét is, felvállalta, és minden visszautasítás ellenére szeretetben volt jelen, születésekor, életében és halálában is. Domonkos atya arról is szólt, hogy az Oltáriszentség az a tűz, amely által gyógyulni tud a gondolkodásmódunk, és ha a szentségimádás, illetve a rózsafüzér életformáját – mert ezek életformák – gyakoroljuk, akkor átalakul a szívünk, és a gonosz tüzét a szeretet tüzével tudjuk kioltani.

Még az ebédszünet előtt Szabó Nikoletta tett tanúságot arról, miként tudott fiatal lányként Jézus és a Szeretetláng ereje által az alkoholt és a prostitúciót is magába foglaló Mária Magdolna-i életének mélységéből megszabadulni. Ljubo Kurtović két délutáni előadása között a drog- és alkoholfüggőségből – részben a međugorjei kegyhely hatására – kiszabadult Dé Diána tanúságtétele hangzott el. A lelkinap szentségimádássál zárult a horvát ferences vezetésével.

A Szeretetláng lelkiségi mozgalom Kindelmann Károlyné Erzsébet, világban élő, harmadrendi karmelita édesanya 1961 és 1983 között, a lelki naplójában lejegyzett magánkinyilatkoztatásai nyomán terjedt el az egész világon.

Fotó: Bencseky Mátyás/Szeretetláng Fesztivál

Agonás Szonja/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Hazai
hirdetés
Vezető híreink – olvasta már?
-ne-borongjunk-regi-dicsosegunkon-hanem-most-akarjunk-megterni-papi-zarandoklat-mariagyudon
„Ne borongjunk a »régi dicsőségünkön«, hanem most akarjunk megtérni” – Papi zarándoklat Máriagyűdön

Május 21-én búcsún vett részt a Pécsi Egyházmegye papsága Máriagyűdön. Udvardy György megyéspüspök meghívására Varga László kaposvári főpásztor tartott előadást.

16:19
ferenc-papa-hogy-imadkozni-tudjunk-egyugyuve-kell-valnunk
Ferenc pápa: Hogy imádkozni tudjunk, együgyűvé kell válnunk!

Május 22-én a Szentatya befejezte a Miatyánknak szentelt katekézissorozatát. Figyelmeztetett, hogy állandóan ápolnunk kell az imádság szellemét, és minden élethelyzetben kapcsolatban maradhatunk az Atyával, ha engedjük, hogy a Lélek imádkozzon bennünk.

2019. május 22., szerda