A pápa az assisi Szerafikum Intézethez: Ez a szeretet tud olvasni a szemekből, a gesztusokból

Ferenc pápa köszönetet mondott viszontlátogatásukért, hiszen nyolc éve, 2013-ben találkozott velük, Assisiben tett első zarándoklata alkalmával. A Szentatya örömmel emlékezett vissza a Szent Ferenc nyomában tett útjára, melynek során megölelhette az intézet gyermekeit, ahogy Szent Ferenc tette, megölelve a leprás beteget, ami – az assisi szent végrendelete szerint – elindította a megtérés útján. Miként Jézus tette, Ferenc is lehajolt a betegek és kitaszítottak sebeihez, hogy felhívja a társadalom figyelmét a „leselejtezés kultúrájára”, mely kevesek kezében halmozza fel a gazdagságot, míg nagyon sokan peremre szorulnak, és szűkösen, adományokból élnek.

Casoriai Szent Lajos (Ludovico da Casoria) igazi ferences szerzetesként magáévá tette a szeráfi atya üzenetét, amikor Assisiben tett zarándokútján egy feszület előtt imádkozva meghallotta Ferenc hangját, és háromszor is igennel erősítette meg kérését süketnémák és vakok intézetének alapítására. Azokban az időkben egyáltalán nem biztosították a szükséges társadalmi támogatást a fogyatékosságokkal élő gyerekeknek. A létrehozott intézet egyre bővült a súlyosan és halmozottan fogyatékos gyerekeket befogadó szolgáltatásban, és szakmaiságával kivívta a szakemberek elismerését – és főként az érintett családok bizalmát és szeretetét.

Ferenc pápa szerint a Szerafikum Intézet legfontosabb vonása az a lelkület, mellyel betöltik küldetésüket. Tudatában vannak, hogy minden emberi személy értékes, függetlenül a képességeitől, mert Isten képére teremtetett.

A fogyatékosság és a betegség nem lehet akadálya a méltósággal teli életnek,

hiszen mindenkinek megvannak a maga korlátai, amit előbb-utóbb megtapasztal. Úgy kell rájuk tekintenünk – mondta a fogyatékossággal, betegséggel élőkkel kapcsolatban a Szentatya – mint egyre közülünk, és ezt kell a figyelem középpontjába állítani.

A velük való törődés nem egyirányú; valódi csere valósul meg benne, ahogy a szeretet evangéliumában az irgalmas szamaritánus példázata tanítja. Ez az alapelv mindenkire vonatkozik, mint a lelkiismeretünk szava, mely egyúttal érezteti az összetartozásunkat. Ezt tudatosításani kell és ki kell terjeszteni, főként a javak elosztásában – hangsúlyozta a pápa. Együttérzéssel szólt az ilyen szolgálatot végző intézmények nehézségeiről, melyek néha a túlélésért küzdenek. Minthogy nem lehet mindent a közintézményektől várni, sokak szolidaritására van szükség, mert nem lehet hagyni, hogy a családok egyedül küzdjenek meg ilyen problémákkal. Sok szülő új családot talál gyermekének a szeráfi intézményben – állapította meg örömmel Ferenc pápa, jelezve, hogy többen is jelen vannak közülük.

Valóban dicséretes, hogy az intézet szolgáltatásai nem korlátozódnak pusztán szakmai segítségnyújtásra, hanem biztosítják, hogy mindenki személyre szabott, odafigyelő, gondoskodó figyelmet kapjon – folytatta beszédét a pápa. – A Szerafikum logikája a szeretet, amit az evangéliumból tanul meg Szent Ferenc és Szent Lajos iskolájában.

Ez a szeretet tud olvasni a szemekből vagy a gesztusokból, előre látja a vágyakat, fáradságot nem kímélve talál erőt mindennap az újrakezdéshez, és örül a támogatott személy minden apró fejlődésének.

Az élet mindig szép, még kevés erőforrás mellett is! – emelte ki beszédében a Szentatya. – Némelykor tud meglepetést is okozni, mint azok a gyerekek, akik a színház, a rádiózás vagy a festészet kis művész-mesterei lesznek. A mosolyuk minden erőfeszítést kárpótol.

Végül örömmel szólt a pápa a Szerafikum egy újabb kezdeményezéséről: kápolnájukban az Eucharisztia örökimádásába kezdtek, ahogy ezt a járványügyi előírások engedik. Ferenc pápa szívből megköszönte, hogy a 2013-ban hozzájuk intézett szavai az Úr Jézus imádásáról és sebeinek felismeréséről valóra váltak az intézetben, és apostoli áldásával búcsúzott tőlük.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír