A pápai lelkigyakorlat nyolcadik elmélkedése: Látni, megélni, megérinteni

2016. március 10. csütörtök 19:55

Ermes Ronchi szervita szerzetes március 10-én délelőtt, a pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatának ötödik napján Aricciában arról beszélt, hogy az egyház és minden keresztény irgalmas szamaritánusként legyen együttérző a világ sebeivel.

Vasárnap hajnal van, három nap telt el, óriási űrt és rengeteg könnyet hagyva maga után. Megviselt az arca az asszonynak is, aki a sírhoz lép, és az elgördített kő látványa csak növeli a szorongást. Egy hang állítja meg: „Asszony, kit keresel? Miért sírsz?” (vö. Jn 20,15) – Ermes Ronchi ebből a jelenetből indult ki, hogy kifejtse: Isten miként viselkedik az emberi fájdalommal szemben.

Jézus feltámadt, ő az élet Istene, akit foglalkoztatnak Mária Magdolna könnyei. Pénteken, az utolsó órában a kereszten egy lator fájdalmával és félelmével foglalkozott. A húsvét első órájában pedig Mária fájdalmával és szeretetével törődik. Mindezt azért, mert Jézus ilyen, ő a találkozások embere: soha nem az illető bűnét kutatja, hanem lehajol szenvedéséhez és ínségéhez.

Hogyan lássuk, értsük, érintsük meg mások könnyeit és engedjük, hogy azok megindítsanak minket? – tette föl a kérdést a lelkigyakorlat prédikátora. – Úgy, hogy megtanulunk Jézus szemével nézni, az ő gesztusait átvenni, melyek az irgalmas szamaritánus gesztusai. Látni, megállni, megérinteni – három olyan ige ez, melyeket jól az eszünkbe kell vésnünk, hogy soha ne feledjük el.

A szamaritánus látott, és szánalmat érzett. Meglátta annak az embernek a sebeit, és megsebezve érezte magát. Az éhséggel kapcsolatban is kérdezhetjük, „Miért?”, a migránsok mögött is áll egy sereg „Miért?”, az úgynevezett „Tűzföld” (Nápoly és Caserta közötti terület, ahol nagy mennyiségű veszélyes hulladékot ástak el – a szerk.) rákos megbetegedéseit látva szintén azt kérdezzük, „Miért?”. Az okokról érdeklődni tanítványi magatartás. Ahogy ez is: ott lenni, ahol az emberek sírnak, aztán együtt megkeresni és kiirtani a rossz gyökereit.

Jézus több evangéliumi jelenetben meglátja az emberi fájdalmat és együttérez. A „megesik rajta a szíve”, „együttérez” kifejezéseket a görög szövegben úgy fejezik ki, hogy „görcsbe rándul a gyomra”. Az igazi együttérzés tehát nem elvont és nemes gondolat, hanem sajgó fájdalom. Ez az, ami arra készteti az irgalmas szamaritánust, hogy ne lépjen tovább, ahogy a pap és a levita tették. Annál is inkább, mert tovább nincsen semmi, még kevésbé Isten – tette hozzá Ronchi atya.

A valódi különbség nem a keresztények, a muszlimok és a zsidók között van, és nem is a hívők vagy a magukat nem hívőnek nevezők között. Az igazi különbség azok között van, akik megállnak a sebek előtt, és azok között, akik továbbmennek. Ha csak egy órára is magamra vettem valakinek a fájdalmát, jobban ismerem, többet tudok róla, mintha minden könyvet elolvastam volna. Az élet tudója vagyok.

A harmadik kulcsszó az érintés. Jézus valahányszor megrendül, mindig megérint valakit – emlékeztetett rá Ronchi atya. – Hozzányúl az érinthetetlenhez, a lepráshoz, a legelsőként kiselejtezett emberhez. Megérinti a naimi özvegy fiát, áthágja a törvényt, olyat tesz, amit nem lehet: fogja a halott fiút, fölkelti, és visszaadja anyjának.

A szívtelen tekintet sötétséget hoz, és aztán egy még pusztítóbb folyamatot indít be: a láthatatlanokat bűnösökké alakítja. Az áldozatokat – a menekülteket, a migránsokat, a szegényeket – bűnössé és a probléma forrásaivá teszi – figyelmeztetett a szervita szerzetes. – Ha látok, akkor megállok, és megérintem azt, aki mellett megálltam.

Ha letörlök egy könnyet, tudom, hogy nem változtatom meg a világot, nem változtatom meg az igazságtalan rendszert, de megerősítem a gondolatokat: hogy az éhség nem legyőzhetetlen, és hogy mások könnyei jogosak, előrébb valók a mi, az én jogaimnál; hogy én nem hagyom magára azt, aki rászoruló; hogy a másokkal való osztozás az emberhez szorosan hozzátartozik.

Az irgalmasság ugyanis mindaz, ami lényeges az ember élete számára. Isten így bocsát meg: nem egy dokumentummal, hanem kézzel, egy érintéssel, egy simogatással – zárta csütörtök délelőtti elmélkedését Ermes Ronchi szervita atya a pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatán.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Vezető híreink - olvasta már?
pecsi-rita-az-ertekeles-nagy-hatalom2
Pécsi Rita: Az értékelés nagy hatalom

Az Új Ember katolikus hetilapban Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, pedagógiai szakértő Életre nevelő címmel havonta jelentkező rovatot indított. Első alkalommal az iskolai év végéhez közeledve az értékelés lehetőségeit tárja elénk, hogy valóban annak a kifejezése legyen, amit értéknek tartunk.

10:58
iranytu-dontesekhez-elsoaldozok-talalkozoja-mariagyudon
Iránytű a döntésekhez – Elsőáldozók találkozóját tartották Máriagyűdön

Közel hatszázan vettek részt a Pécsi Egyházmegye elsőáldozóinak találkozóján Máriagyűdön május 27-én. A második alkalommal megszervezett eseményre a 270 gyermeket, akik idén találkoznak először az Úrral az Eucharisztiában, szüleik és hitoktatóik is elkísérték.

09:01