A sírás kockázatát is vállalva – Folytatódott a győri Könnyező Szűzanya búcsúja

2019. március 17., vasárnap | 22:58

A Könnyező Szűzanya búcsúja március 16-án este a hívek zarándoklatának megnyitásával folytatódott a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban. Ebből az alkalomból Veres András győri megyéspüspök mutatott be szentmisét.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A főpásztorral koncelebrált Németh László általános püspöki helynök, Bognár István városplébános, püspöki irodaigazgató, Kaposi Gábor győr-révfalui plébános, valamint a Pannonhalmáról érkezett zarándokcsoportok vezetői, Bese Gergő, a pannonhalmi Gyümölcsoltó Boldogasszony Plébánia lelkipásztora és Hortobágyi Arnold OSB, a Pannonhalmi Területi Apátság ifjúsági referense.

Veres András megyéspüspök szentbeszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Mi, akik itt élünk Győrött, a Könnyező Szűzanya-kegykép közelében, szívesen énekeljük az éneket, amelyhez az ideérkező zarándokok is – hallottam – nagy örömmel csatlakoznak: „Könnyes a két szemed, ó, Szűzanyánk, / véresen csordul a könnye reánk, / jaj, milyen bánat gyötri szívedet, / sajtolja ki könnyeidet?”

Kis országunkban, de szerte a világon is sokfelé jelentek meg könnyek Szűzanyát ábrázoló képen vagy szobron. Mindegyik könnyezésnek sajátos, örökérvényű üzenete van. Ebben az elmélkedésben szeretném, ha elgondolkodnánk azon, vajon miért sírt Győrött a Szűzanya? Mit üzen, mit jelent számunkra ez a könnyezés? Ezek a könnyek egészen biztosan nem az öröm könnyei voltak. (Időnként abban is részünk van, hogy az öröm könnyeket csal a szemünkbe.) Hogy nem az öröm könnyei, azt abból is tudjuk, hogy vérrel könnyezett. Éppen ezért biztosan állíthatjuk azt, hogy a kegyképen feltűnt könnycseppekkel a Szűzanya együttérzéséről, népével való együttszenvedéséről adott hírt. Voltaire – aki bizony nem vallásosságáról híres – azt írta: „A könny a fájdalom néma nyelve.” A véres könny pedig – tehetjük hozzá – egészen biztosan az.

Akkor, amikor a Szűzanya győri könnyezése történt, Írországban a Katolikus Egyházat súlyos, véres üldözés érte. Az ír püspökök – Győrbe érkezése előtt – ezen kegykép előtt ajánlották fel hazájukat a Szűzanyának. Ezért is érthető, hogy az üldözés idején a Szűzanya képén, égi Édesanyánk képén véres könnycseppek bukkantak fel.

Az édesanyák könnye mindig az aggódó szeretet kifejeződése. Számtalan oka lehet annak, ha egy édesanya sír. A legtöbb esetben szeretteiket, gyermekeiket, unokáikat siratják az édesanyák. A jövő miatti aggodalom, betegség, a nem keresztény életvitel is oka lehet annak, ha egy édesanya siratja gyermekeit, unokáit. Számos pszichológus vizsgálta már az anyai könnyek okát; írókat, költőket, festőket, zeneszerzőket ihletett meg ez a téma. Mert egy édesanya könnyeinek sajátos üzenete, sajátos értéke van: felnőtt gyermekeket késztetett megtérésre, bűnösöket vezetett vissza Istenhez, visszatérítette a gyermeket a családhoz, sőt, világi hatalmasokat is bírt jobb belátásra. Ezért könnyezett akkor a Szűzanya.

S mit üzen nekünk ma az ő véres könnyezése? Minket is szeretetre, együttérzésre hív. A szeretet természetéből fakad az együttérzés, a könny. Minél mélyebb a szeretet valaki iránt, annál több könny patakzik szemünkből, ha őt szenvedni látjuk, ha valaki vagy valami nagy veszélybe sodorja a szeretett személyt. Éppen ezért magyarázkodnunk sem kell a szeretteinkért ejtett könnyeink miatt. A testvéri, még a baráti szeretet sem nélkülözheti a könnyek jelét. Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című művében így fogalmaz: „Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.” Minden szenvedéstől óvni, védeni akarjuk azt, aki a barátunkká válik. Csak a szeretet gyengesége vagy hiánya okozza azt, ha nem ejtünk könnyet barátaink, testvéreink szenvedése láttán. Jézus maga mutat nekünk példát az együttérzésre: Lázár sírja mellett könnyekre fakadt (vö. Jn 11,33-38); a naimi ifjú özvegy édesanyján pedig megesett a szíve (vö. Lk 7,11-17). És Jézus, az Isten Fia, aki egészen magára vette emberi természetünket, a bűnt kivéve, még a szenvedéstől való félelem könnyeit sem szégyellte: az Olajfák hegyén vérrel verejtékezett. A Zsidóknak írt levél szerzője rámutat: az Úr „könnyek között imádkozott s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól” (Zsid 5,7).

Washington Irving amerikai író szerint „A könnyek nem a gyöngeség jelei, hanem az erőé: az elsöprő fájdalom, a mély bűnbánat és a kimondhatatlan szeretet hírnökei.” A szeretetből fakadó könnyeket nem szabad, nem kell szégyellni, mert azok nem a gyengeségről, hanem a szeretet erejéről tanúskodnak. Ne szégyelljük hát a könnyeinket!

A teológia régóta tanít bennünket a könnyek adományáról. Ugyanis a könny lehet belső megrendültség kifejeződése, katartikus belátása a bűnnek, amely benső átalakulást vált ki az emberben. Éppen ezért Loyolai Szent Ignác nagy kegyelemnek tartotta, ha meg tudta siratni a bűneit. Ismerjük a Szentírásból: Mária Magdolna is sírással adta kifejezésre bűnbánatát és Jézus iránti szeretetét (vö. Lk 7,47). „A könny a lélek vére”– állítja Paulo Coelho brazil író. A bűnbánat könnye olyan, mint a keresztvíz: megtisztít – tanítja Szent Bernát. „A könny a lélek vére”, mert a szenvedésnek, a bűn által okozott szenvedésnek a megnyilvánulása. Nagy ajándék az, ha valaki meg tudja siratni a vétkeit. Ma különösen, amikor sok embernek „nincs bűne”, még a belátásra, a bűnbánatra sem jutnak el, mert nincs erkölcsi értékrendszerük, nincs belső tartásuk, a gátlástalanság, a szélsőségesség minden formája elfogadható számukra.

Nagy ajándék, ha meg tudjuk siratni a bűneinket. Jézus új megvilágításba helyezi a sírást, a szenvedést: „Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok örömre fordul'” (Lk 6,21). Már az emberi belátás is segíthet bennünket: „Még tengernyi könnynek is van túlpartja”– mondja Rabindranath Tagore. Előbb-utóbb megkapjuk a vigasztalást, mert „még tengernyi könnynek is van túlpartja”. A kinyilatkoztatás más szintre emeli a vigaszt: Isten letöröl a szemünkről minden könnyet (vö. Jel 7,17). Isten országában nem lesz sírás, sem fájdalom, csak öröm, béke és szeretet.

Segítsen bennünket ez a néhány gondolat abban, hogy mi is eljussunk bűneink megsiratására, bátran sirassuk meg szeretteink, barátaink bűneit is! Mert a könnynek, a sírásnak hatalmas értéke van. Miként a szentbeszéd elején idézett énekünk utolsó versszakában énekeljük: „Vérgyöngy a képeden, ó, Szűzanyánk, / fölszedem hű szíved kincse gyanánt, / bűnömet én is könnyel siratom, / lábad elé mind lerakom.” Azt kívánom, hogy ez mindnyájunknak sikerüljön, hogy részesülhessünk Isten szeretetében, vigasztalásában. Ámen.

* * *

A szentmisét követően a győri Brenner János Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet elöljárói és növendékei köszöntötték a Szűzanyát a Székesegyházban található kegyoltár előtt. 

Fotó: Németh Péter/Győri Egyházmegye Sajtóirodája

Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóirodája

Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Hazai
hirdetés
Vezető híreink – olvasta már?
ferenc-papa-ha-nem-bocsatasz-meg-testvereidnek-isten-sem-bocsat-meg-neked
Ferenc pápa: Ha nem bocsátasz meg testvéreidnek, Isten sem bocsát meg neked!

A Szentatya április 24-én folytatta a Miatyánkról szóló katekézissorozatát. Ma is az Úr imájának arról a mondatáról elmélkedett, amelyben azt kérjük, hogy az Úr engedje el adósságainkat, vétkeinket, amint mi is elengedjük embertársainkét. Beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.

2019. április 24., szerda
az-otodik-evangelium-egy-multfeltaro-evtized-szentfoldon-voros-gyozo-akademikus-professzorral
Az Ötödik Evangélium – Egy múltfeltáró évtized a Szentföldön Vörös Győző akadémikus professzorral

A kutatások lenyűgöző eredményeiről és a 20. századi „előkutatásokra” visszatekintő dokumentációkból már a harmadik reprezentatív akadémiai monográfiája jelent meg. Húsvét alkalmából az „Ötödik Evangélium” üzeneteiről kérdeztük Vörös Győzőt.

2019. április 24., szerda