A teljes odaadás igényével – Jubileumot ünnepeltek a budai „szentimrések”

2018. november 4. vasárnap, 15:55

Névadójának emléknapjához kapcsolódva ünnepelhette temploma felszentelésének 80. évfordulóját a ciszterci rend Budai Szent Imre-plébániájának közössége. November 3-án Erdő Péter bíboros, prímás vezetésével imádkozták a rózsafüzért, és a főpásztor mutatta be az ünnep szentmiséjét.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Nyolcvanéves a ciszterci rend budapest-szentimrevárosi temploma. Története azonban korábban, a múlt század tízes éveiben kezdődött. A Gellért-hegy szőlőültetvényei helyén új városrész nőtt ki, mely a Ferenc József híd által a város szívéhez közel kerülve gyors fejlődésnek indult. Csernoch János érsek a nevelő munkájukról híres cisztercieket kérte fel a gimnázium működtetésére. A rend vállalta a feladatot, de ragaszkodott a városrész lelkipásztori szolgálatának ellátásához is. Így létesült először tizenhárom kápolna, majd egy ideiglenes templom, végül pedig, az eucharisztikus világkongresszus évében, 1938-ban felszentelhették a mai templomot.

Nevét – ahogy a gimnáziumét, a plébániáét és a városrészét is – Szent Imre adta. Imre hercegnek, a magyar ifjúság védőszentjének tisztelete a 19. század végén újabb virágkorát élte. A katolikus egyetemi hallgatókat a Szent Imre Kör fogta össze, sorra nyíltak az elitképzést nyújtó, Szent Imréről elnevezett kollégiumok, 1921-ben megalakult az Emericana, a Horthy-korszak legnagyobb társadalmi egyesülete, melyet a „szentimrés gondolat” – gyakorló vallásos élet, tevékeny hazaszeretet és a tudomány művelése – kapcsolt össze. Ezt a szellemiséget képviselte és képviseli ma is a ciszterci rend nevelése.

A Szent Imre-plébánia ünnepének csúcspontja a szentmise volt, amelyet Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be. A koncelebráló paptestvérek között volt Bérczi László Bernát, a Zirci Ciszterci Apátság apátja, Brückner Ákos OCist, aki 1989 és 2011 között a  Szent Imre-templom plébánosa volt.

Az ünneplő közösséget a templom plébánosa, Szkaliczki Csaba Örs OCist köszöntötte.

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelemben közöljük.

1. Az Eucharisztikus Kongresszus évében, az 1938-as nagy ünnepségek lelkületét őrizve került sor ennek a templomnak a felszentelésére. Szent Imre herceg tisztelete a két világháború közötti időben nagy hangsúlyt kapott. Róla nevezték el ezt a városrészt. Szent Imre közbenjárásától remélték ifjúságunk és népünk megújulását. Mire azonban Serédi Jusztinián bíboros ezt a templomot felszentelhette, már küszöbön állt a II. világháború. A világ életének nagy eseményei ellenállhatatlan külső erők módjára vették körbe országunkat és népünket. Mégis fontos volt az a hajdani templomszentelés. Fontos volt az, hogy később a vesztes háború után és a hivatalos ellenpropaganda közepette is sokan hűségesek maradtak a katolikus hithez és őrizték a reményt. De nemcsak őrizték, hanem tovább is tudták adni a következő nemzedéknek. Csak így volt lehetséges, hogy a „Szent Imre”, először a ciszterci atyák, majd a világi papok vezetése alatt, továbbra is a katolikus lelkiség és kultúra jelentős központja volt. Nemzedékemből sokan büszkén vallották, vallják magukat „szentimréseknek”. Az igazi szentimrés lelkületnek pedig, amely nem társadalmi hovatartozásra, hanem vallásos meggyőződésre épül, az a lényege, amit maga Krisztus is életünk középpontjába állít. Erről hallottunk a mai evangéliumban.

2. Sokat vitatkoztak az írástudók azon, hogy a törvény sok-sok parancsa és tilalma közül melyik a legfőbb, milyen összefüggés van közöttük. De ebbe a vitába belekeveredett az az érzés is, mintha feszültség, netán ellentét lehetne ezek között a parancsok között. És Jézus ebben a feszültségben teremt rendet. Rendet teremt a ma hallott válaszával. De rendet teremt az egész életével és a példájával is. A legfőbb parancsnak azt nevezi, amit a választott nép rendszeresen imádkozik. A „halld, Izrael” imának Istenhez forduló szavait idézi. Mindenki elfogadta, hogy a legfontosabb Istent, az egyetlent minden erőnkből szeretni, pontosabban teljes szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőnkből. Ebben a felsorolásban sokak szerint a teljes szívünkből azt jelenti, hogy minden képességünkkel, érzelmi, értelmi, akarati képességeinkkel szeretjük őt. A minden erőnkből összes javainkat, anyagi és társadalmi lehetőségeinket jelenti, a teljes lelkünkből pedig az egész életünket. Aki tehát a hitéért Isten iránti szeretetből az életét adja, az teljes lelkéből szereti a Mindenhatót.

3. Jézus ehhez hozzáfűzi a másik parancsot is. Nem szembeállítja vele, nem elébe helyezi, hanem hozzáfűzi, hogy embertársunkat pedig úgy kell szeretni, mint saját magunkat. Azóta is a kereszténység történetében ez a két parancs két különböző hangsúlyként jelentkezett. És olyan nehéz újra meg újra ráérezni, rátalálni a kettőnek az egységére. Ha az elsőt, az istenszeretetet állítja középpontba valaki, nagyon helyesen, könnyen eljuthat odáig, hogy a liturgia, amiről előbb itt a Szentírás is beszél, az áldozat, a kultikus cselekmények mint Isten szeretetének és tiszteletének a kifejezései minden mást háttérbe szorítanak. És ez sem volna még baj, ha az ember megőrzi az érzékét a többiek valódi szükségletei és bajai iránt. Isten iránti tiszteletünk tehát nem válhat merev ritualizmussá. Mert éppen ez a kísértés fenyeget mindannyiunkat, ha komolyan és az Istent személyesen szeretve, vallásosak akarunk lenni. Előfordul ugyanis, hányszor előfordul közöttünk is, hogy a szegényről, a rászoruló emberről a középkori koldus jut csak az eszünkbe. Pedig az könnyű problémának látszik. Az ember egy egyszerű alamizsnával megnyugtathatja a lelkiismeretét. De tudjuk, hogy ma a rászoruló ember nem így, elsősorban nem így kerül az utunkba. Tehát nem érhetjük be azzal, hogy ilyen rongyos koldusnak képzeljük el a rászoruló embertársat. Sőt sokkal nehezebb, sokkal igényesebb kérdésekbe kell belebonyolódni, hogy valóban többeken segíteni tudjunk.

4. De jelentkezhet a másik kísértés is. Ez pedig akkor jelenik meg, ha valaki annyira hangsúlyozza az embertárs szeretetét, hogy azt gondolja: ehhez az istenszeretet, ehhez a liturgia legfeljebb valami keret, de a lényeg pusztán az emberek segítésében van. Mintha csak egy szép történet lenne a hitünk azért, hogy az embereket jobban motiválja arra, hogy társadalmilag hasznosan segítsenek egymáson. Ugye ez a másik véglet, ezt hívjuk horizontalizmusnak. Amikor azt gondoljuk, hogy a földi bajoktól való megszabadítás igazából az egész kereszténységnek a lényege.

5. De Jézus tanítása sem az egyik, sem a másik iránynak nem kedvez. Ő a kettőt szorosan összekapcsolja. Nemcsak itt, másutt is. Nem mondhatja valaki, hogy van hite, de nincsenek tettei. Vagy vannak jótettei, de nem hisz. Mert a kettő egymás nélkül nem lehetséges és nem hiteles. Nem egyszerűen az értelmes berendezkedés józanságáról van szó, amikor Jézus az emberszeretetet hirdeti.

A „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” parancsa sem méricskél. Ez is hősiességet kíván. S ha a felebarátom ugyanolyan értékű, mint én, nem tudom egyformán szeretni, ha az eszközök szűkösek. Mert sorba kellene állítani a személyeket. Igaz, hogy az erkölcsteológia nagyjai józan és komoly elveket fogalmaztak meg kötelességeink rangsorára nézve. Magából a Szentírásból is tudjuk, hogy először „testvéreinket” kell segítenünk, azután az idegeneket. De a sokféle kötelezettség között végső soron rendet teremteni csak az Isten tud, az az Isten, aki iránti szeretetből többet is tudunk tenni a másik emberért, mint amit az illető esetleg önmagában megérdemel. Ezt mutatta meg nekünk Jézus a saját életével. Így hát az istenszeretet és a felebaráti szeretet egyetlen nagy egészet alkot, erre kell nekünk is újra és újra figyelni, és Jézus példáján megtanulni, hogy hogyan lehet a kettőt egyszerre minél gyönyörűbben, minél teljesebben gyakorolni. A teljes odaadás igényével, ami csak a hitben és a szeretetben lehetséges. Ámen.

A Szent Imre-templom története

A templom a két világháború közötti vallási megújulás során indult, az 1930-as évek elején kezdődött templomépítő program részeként épült. A ciszterci rend 1913-es lágymányosi megtelepedését követően átmeneti megoldásként 13 kápolna létesült a városrészben. 1924-re megépítették első, Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templomukat a Villányi út 3. alatt. Ez a korszak egyik legigényesebb alkotása volt, de a gyorsan fejlődő városrész számára kicsinek bizonyult. 1936-ban adta meg a székesfőváros egy új templom építésének engedélyét, és Wälder Gyula műépítészt (a kor kiemelkedő építésze – nevéhez fűződik az Akácfa utcai BKK-székház, valamint a Madách téri épületegyüttes tervezése) bízta meg a tervezéssel. Két év múlva állt a templom, 1938. november 6-án Serédi Jusztinián hercegprímás szentelte fel. A templom, a gimnázium és a kerületrész – Szentimreváros – nevét a korban meghatározó Szent Imre-tisztelet határozta meg. A templom felszentelése után a korábbi Nagyboldogasszony-templomot lebontották, ennek a helyére tervezték a rendház felépítését, ami azonban a II. világháború miatt nem valósult meg.

„Bízzatok! Én legyőztem a világot” – hirdeti a főkapu szemöldökpárkányán a felirat. A két torony által közrefogott homlokzatot négy szobor – a ciszterci rend jelentős alakjai –, valamint a timpanon Madonna-ábrázolása díszíti. Az 51 méter hosszú, 30 méter széles, 54 méter toronymagasságú templom a barokkos elemek mellett egyszerű szerkezetű, letisztult, világos kompozíciójú. A szentély – a ciszterci hagyományoknak megfelelően – egyenes záródású. A mennyezetet festett kazettás elemek díszítik. A neobarokk háromhajós épület a kerület jelképe lett, elválaszthatatlanul az újbudai városkép része.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Vezető híreink - olvasta már?
panama-nap-interju-gabor-miklossal
Panama-napot szerveznek Budapesten az IVT jegyében – Interjú Gábor Miklóssal

A közép-amerikai Panamavárosban holnap elkezdődik az ifjúsági világtalálkozó (IVT). Ennek jegyében „Panama-napot” szerveznek a magyar fiatalok számára Budapesten január 26-án. Az előkészületekről és a programokról Gábor Miklóst, az MKPK Ifjúsági Bizottságának irodavezetőjét kérdeztük.

2019. január 21. hétfő
magyar-viceposztulatort-neveztek-ki-zita-kiralyne-boldoggaavatasi-ugyeben
Magyar viceposztulátort neveztek ki Zita királyné boldoggáavatási ügyében

Az egyházmegyei szakasz posztulátora, Alexander Leonhardt, a strasbourgi érsekség papja Nagy Norbert teológust kérte fel, hogy legyen a boldoggá avatás magyar vonatkozású ügyeinek támogatója viceposztulátori minőségben.

2019. január 21. hétfő
Seregély István: Útravaló – 2019. január 22.

Seregély István: Útravaló – 2019. január 22.

Seregély István nyugalmazott egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben elmélkedéseket írjon az Adoremusba. A múlt esztendő utolsó napján elhunyt főpapra emlékezve napról napra minden reggel közreadjuk a 2019. januári számba Útravaló címmel írt... »

Korábbiak »

Mai evangélium – 2019. január 22.

Mai evangélium – 2019. január 22.

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Mk 2,23-28

Korábbi napi evangéliumok »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle