Aporofóbia – félelem a szegényektől

2018. október 15., hétfő | 20:39

Október 15-én hatályba léptek a hajléktalan emberek közterület-használatát korlátozó jogszabályok. A témával kapcsolatban Szőke Péternek, a magyarországi Sant'Egidio közösség vezetőjének írását adjuk közre.

Az Alaptörvény Nemzeti Hitvallás című preambulumában ez áll: „Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét.” Ennek fényében súlyos kérdéseket vet föl az október 15-én hatályba lépett szabályozás az „életvitelszerű” köztéri tartózkodás büntetéséről. A jogalkotó korábbi hasonló próbálkozásai rendre alaptörvény-elleneseknek bizonyultak, és fennakadtak hol a Kúria, hol az Alkotmánybíróság szűrőjén. Ezért az Országgyűlés a nyáron az Alaptörvényt is módosította, és ebben tiltotta meg a közterület „életvitelszerű” használatát. Az új törvény végrehajtása ennek ellenére nem lesz egyszerű. Akad majd, aki rámutat az Alaptörvény más rendelkezéseivel, többek között a Nemzeti Hitvallás idézett szöveghelyével, illetve az állam deklarált keresztény identitásával való ellentmondásra. Még a kezdetleges jogrendekben sem vágták le annak a tolvajnak a kezét, akinek nem volt miből megélnie. A hajléktalan ember számára nincs alternatíva. Senki nem tudja pontosan, hány hajléktalan él hazánkban. Így az az állítás, hogy mindenki számára van férőhely a hajléktalanszállókon, aligha vehető komolyan. Sokan egészségi vagy mentális állapotuk, illetve a menhelyeken uralkodó körülmények miatt nem tudnak élni a felajánlott segítséggel. Az új magyar szabályozás azonban, bár kirívóan súlyos, mégsem egyedi. A világban mindenütt erősödik a rendpártiság, aminek a leggyengébbek fizetik meg az árát. A rend ugyanis azt jelenti: a szegényeket távol kell tartani, hogy ne lássuk őket. A menekültektől falak és kerítések védenek. A hajléktalanoktól és a koldusoktól jogszabályokkal védekezünk. A magatehetetlen idősek elfekvők falai mögött élnek, gyakran elhagyatva, száműzve a családból.

A kilencvenes években Adelina Cortina, a Valenciai Egyetem filozófia- és etikaprofesszora alkotta meg az aporofóbia kifejezést a görög άπορος (aporosz), azaz nincstelen szóból, miután felfigyelt arra, hogy a posztmodern ember már nem a szegényeknek, hanem a szegényektől igényel védelmet. Fél a szegényektől, mert a saját jövőjét látja bennük. Szorongása mögött ez a kérdés lappang: lesz-e, aki megvédi őt, amikor elesett, beteg és öreg lesz?

A szegényektől való félelemre gyógyír, ha közel lépünk legalább egy szegényhez. Megismerjük a nevét, az arcát, a történetét, a születésnapját és azt, hogy mi a kedvenc étele. Lehet ez egy magányos idős, egy hajléktalan, egy menekült, egy szegény sorsú gyermek… 

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Nézőpont
hirdetés
Vezető híreink – olvasta már?
-nem-rovidultem-meg-folszenteltsegemben-beszelgetes-biro-laszlo-puspokkel-hivatasrol-betegsegrol
„Nem rövidültem meg fölszenteltségemben” – Beszélgetés Bíró László püspökkel hivatásról, betegségről

Bíró László tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) családreferense, május 21-én ünnepli püspökké szentelésének 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból felkerestük őt a Zsigmondy Vilmos Harkányi Gyógyfürdőkórházban.

13:01
megindito-kepek-es-tanusagtetel-fogvatartottak-adtak-elo-szent-adorjan-legendajat
Megindító képek és tanúságtétel – Fogvatartottak adták elő Szent Adorján legendáját

Családok ülnek kis körökben a balassagyarmati volt vármegyeháza dísztermében; lelkesen beszélgetnek, mosolyognak, nevetnek, már-már idillinek tetsző a pillanat. Csakhogy ez egy rendkívüli találkozás a városi börtön fogvatartottjai és családtagjaik között.

2019. május 20., hétfő