Árpád-házi Szent Margit emlékére mutatott be szentmisét Erdő Péter

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Január 18-án ünnepeljük Árpád-házi Szent Margit égi születésnapját. 1979 óta hagyománnyá vált, hogy Budapesten, a Margitszigeten, ahol a szent királylány síremléke látható, a mindenkori esztergomi érsek szentmisét mutat be hazánkért.

A domonkos kolostor romjainál felállított szabadtéri oltárnál tartott liturgián nagy számban vettek részt hívek, köztük a Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola oktatói, diákjai és szüleik, és megjelentek a lovagrendek képviselői is. A budapest-újlaki Sarlós Boldogasszony Plébánia hívei évről évre közösen zarándokolnak el a szentmisére, hogy imáikban kérjék Szent Margit közbenjárását.

Szent Margit ünnepén azért imádkozunk, hogy Szent Margit közbenjárására Pannónia szentebb legyen – üdvözölte Erdő Péter bíboros az egybegyűlteket. A Sarlós Boldogasszony Plébánia nevében az egyházközség világi elnökhelyettese, Harmat Péter köszöntőjében így fogalmazott: „Várakozással állunk itt Margit hajdani kolostorának kövei között, hogy rá emlékezzünk, és élete példájából erőt merítsünk.”

A szentmise szónoka Erdő Péter bíboros volt. Szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

A téli hidegben itt a Margit-szigeten mindnyájan érezzük, hogy januárban ide kijönni ünnepelni áldozatot jelent. De éppen ez a kellemetlenség adja ennek a szentmisének a különleges hangulatát, mert áldozatot olyasmiért vállalunk, amit fontosnak tartunk, olyan valakiért, akit szeretünk. Árpád-házi Szent Margitot, a királylányt, akit szülei már megszületése előtt Istennek ajánlottak, hogy a tatár pusztítástól az ország megszabaduljon, ilyen szeretet vezette egész életében. Gyermekként adták kolostorba, de később fejedelmi kérői akadtak. Akkor már ő maga újította meg a szerzetesi elkötelezettségét. Csak Jézus Krisztust tekintette jegyesének. Életének részleteit legendáiból ismerjük. Olyan történeteket olvasunk róla, amelyek ijesztőek, idegenek a mai ember számára. Azt hangsúlyozzák a régi elbeszélők, hogy milyen szörnyű fájdalmakat, testi szenvedéseket vállalt, hogy hogyan foglalkozott a leprásokkal, és hogyan sanyargatta a testét, ezzel is engesztelve Istent a nép bűneiért. Távolinak tűnik az a kultúra, túl réginek az a fogalomvilág, amelyben ezek az elbeszélések keletkeztek. Méltán kérdezzük meg magunktól, hogy miben követhetjük ma Szent Margitot, miért aktuális napjainkban is önfeláldozó életének példája.

Szent Margit hite, kereszténysége radikális volt. A héten tartottunk Párizsban egy jelentős konferenciát az európai katolikus és ortodox egyházak képviselőivel a radikalizmusról, a fundamentalizmusról, a terrorizmusról és arról, hogy milyen választ adhat a kereszténység ezekre a jelenségekre. Gyakran szokás a szélsőséggel, a radikális fundamentalizmussal a mérsékelt vallásosságot szembeállítani. Egyesek szeretnek mérsékelt iszlámról, mérsékelt kereszténységről beszélni. De mikor tekinti egy vallás követőjét mérsékeltnek a külvilág? – Közvélemény-kutatások igazolják, hogy azt nevezik mérsékeltnek, aki a vallását nem nagyon gyakorolja. Ebben az értelemben azonban nekünk éppen nem mérsékeltnek, hanem radikálisnak kell lennünk. A konferencián jelenlévő egyik szerzetes előadó mondta: „Én fogadalmat tettem a szegénységre, a szüzességre és az engedelmességre, ez pedig radikális dolog”. Csakhogy a radikalizmust a politikában ma erőszakos, másokat kényszerítő, türelmetlen magatartások megjelölésére használják. A keresztény vallás radikális követése éppen nem ezt az erőszakos politikai magatartást jelenti. Hanem sokkal inkább azt, amit Szent Margit példájából láthatunk.

Ő ugyanis elsősorban Isten szeretetében volt radikális. Legendájában azt olvassuk, hogy haldoklása pillanatában is teljes szívéből szerette Istent és vágyott arra, hogy mielőbb találkozzék jegyesével, Krisztussal, mert az ő szeretetéért mindent elhagyott.

Ez a radikális szeretet megfelel a krisztusi főparancsnak, megfelel a Második Törvénykönyv parancsának: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből”. A keresztény vallás tehát radikális szeretetre szólít. Nem a polgári kényelem vallása vagyunk. Hitünk nem csupán aláfestője, mellékes díszlete egyébként jól berendezett életünknek.

De a keresztény radikalizmusból, ha egyszer az Isten iránti teljes elkötelezettségen alapul, következik a többi emberek szeretete is. A keresztény embertársi szeretet nem méricskélő, nemcsak a feleslegből ad egy keveset, hanem abban a tudatban segíti a másik embert, hogy minden jó, amit iránta tesz, a Krisztus iránti szeretet igazi megnyilvánulása. Szent Margit a szegényekben és a betegekben Krisztust látta, ezért vállalta, hogy még azon az áron is szolgálja őket, hogy közben ő maga válik beteggé, hogy korán elemészti fiatal életét. Ha pedig így van, akkor nem valami érthetetlen önkínzás Margit élete, hanem ennek a hiteles keresztényi szeretetnek egy igen radikális kifejezése, amit a kor irodalmának szokása szerint a legenda a szenvedés nagyságával és brutalitásával próbál érzékeltetni.

De nemcsak a fizikai szenvedés, nemcsak egyes emberek nyomorúsága indította meg Szent Margit szívét, hanem az egész ország sorsa is. Imádkozott a népért, imádkozott azért, hogy befejeződjön a polgárháború. Ahogy a legenda mondja: „minden történésért önmagát gyötörte”. Vezekelt az ország bűneiért. Ma is imádkozunk a bűnök bocsánatáért. Ma is ajánlhatunk fel önmegtagadásokat Istennek országunkért és népünkért.

Azt kérdeztük az imént, hogy miért aktuális Szent Margit példája. Sokáig csak a hívő emberek tisztelete kísérte emlékét, csak 1789-ben engedélyezték nyilvános tiszteletét. Szentté avatására pedig csak 1943-ban került sor. Különös politikai összefüggésben beszélt XII. Piusz pápa abban a határozatában, melyben Margitot szentté nyilvánította. Azt mondta róla, hogy „nem habozott éles szemrehányásokkal illetni a bűnt sem, akárki követte is el. Amikor pedig látta az apja családját marcangoló ellenségeskedést és meghasonlást (…) a Mindenható Isten haragjának engesztelésére és népe számára a kegyelem kieszközlésére, még bőségesebb könnyhullatással imádkozott”. 1943-ban már javában folyt a II. világháború. Kibontakozott az embertelenség és a nyomorúság rettentő képe. Szent Margit alakja az Istenbe vetett bizalmat példázta, de megmutatta a világi hatalmak komoly felelősségét is. Ma megint előtérbe kerül a radikális vallásosság eszménye. A keresztény radikalizmus nem erőszakot, nem gyűlöletet, nem türelmetlenséget jelent, hanem az Isten és az ember iránti szeretet bátorságát. Felelősségvállalást a világért, de nem a fegyverek, hanem az imádság és a kegyelem erejében.

Jövőre lesz 75 éve, hogy Margitot, az Árpád-házi királylányt a szentek sorába iktatták. Ereklyéinek számbavétele jelentős új eredményeket ígér. Amikor tiszteletre helyezzük ki évről évre Szent Margit vezeklőövét és apró csontereklyéit, gondoljunk arra, hogy halála és a szentté avatás között sok évszázad telt el. Mégis tisztelettel övezték a sírját, mégis megmentették földi maradványait, amikor a város a török kezére került. Ha kiemelkedő ereklye marad fenn Szűz Szent Margit testéből, az is erősíti bizalmunkat és meggyőződésünket, hogy azt az eszményt, amit ő életében megvalósított, nővértársai és a hívő magyarok az évszázadok viszontagságain keresztül is, sokszor szerényen, sokszor titokban, de mindmáig megőrizték.

Szent Margit, könyörögj értünk! Könyörögj Magyarországért és minden szenvedőért! Ámen.

Ahogy Szent Margit vezekelt és imádkozott országunk egységéért, úgy nekünk keresztényeknek is kötelességünk, hogy imádkozzunk, önmegtagadásokat is végezzünk a keresztények egységéért – emlékeztetett Erdő Péter bíboros a szentmise záró áldása előtt a mai nappal kezdődő ökumenikus imahétre. Ez az egység tanúságtétel a világ előtt – utalt Erdő Péter Jézus főpapi imájára, és hangsúlyozta, ma is nagy szükség van az egység jelét felmutató keresztény tanúságtételre. „Szent Margit radikális hitében és szeretetében meglátjuk azt is, hogyan vezet az egység útja Jézus Krisztus személyén keresztül. Jézus személyében találkozhatnak egymással a keresztények, minél közelebb vagyunk személy szerint Jézushoz, annál közelebb leszünk egymáshoz is. Ezt kérjük a mostani hét folyamán, ehhez kérjük Szent Margit közbenjáró segítségét.”

A szentmisén a budapesti Sarlós Boldogasszony-templom szkólája énekelt.

A szentmise után a hívek tiszteletüket tehették Árpád-házi Szent Margit vezeklőöve előtt, amely ereklyéi közül az egyik leghíresebb. A Nyulak szigetén élő apácák őrizték évszázadokon át, és vitték magukkal hányattatásaik során. Ma Esztergomban található, az emléknapon helyezik ki tiszteletadásra.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír