„Minden regiszteren játszanunk kell” – Bábel Balázs érsek az ad limináról

2017. november 29. szerda 12:17

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai november 20. és 24. között ad limina látogatáson vettek részt Rómában. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsekkel Gedő Ágnes beszélgetett a Vatikáni Rádióban.

– Szeretettel köszöntöm rádiónk egyik leghűségesebb hallgatóját!

– Én is köszöntök mindenkit, és ez nem hízelgés, mert 1971 óta, amióta leszereltem a katonaságtól, mindig hallgattam a Vatikáni Rádiót. Nem tesz ki talán húsz napot sem az életemből, amikor nem sikerült meghallgatnom. Odafigyeléssel hallgatom a Vatikáni Rádiót és ezután is szeretném hallgatni.

– Reméljük, hogy ez a kívánsága teljesül. Ezekben a napokban (november 20–25. – a szerk.) tartózkodik a Vatikánban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ad limina látogatáson, hétfőn találkoztak a Szentatyával. Milyen volt ez az audiencia?

– Őszinte és jóindulatú találkozás volt, én személyesen most találkoztam először Ferenc pápával. Jó benyomást tett rám az itteni találkozás, hiszen beszélgetés formájában zajlott, ő is kérdezett, mi is kérdeztük őt. Egy kérdés, ami megfogalmazódott általam: hogyan látja ő a nyugati egyházat? Mert korábban, harminc-negyven évvel ezelőtt mindig fölhívták a papok figyelmét: nézzék meg, ott milyen zsinat utáni szellemben mennek és jól mennek a dolgok! Most azonban egészen más információink vannak, ami megmutatkozik a templomok kiürülésében, a papi hivatások csökkenésében. A szerzetesházak szintén elnéptelenedtek, ami mutatja azt, hogy nagy válság van, sokkal nagyobb, mint nálunk, és még külsőségeiben is, hiszen nem lehet szó karácsonyról sem szinte, nem lehet kereszt az utcán, vagy II. János Pál pápa szobrának kezében.

Erre a Szentatya olyan választ adott, ami nagyon megfelelt a mi elgondolásunknak, mert éppen azt mondta, hogy elveszítette a Nyugat a gyökereit, és ennek egyik fő oka Brüsszel, amely nemcsak globalizál, hanem uniformizál is – ahogy kiterjeszti azt a szemléletet az egész világra, hogy felejtsük el az egyéni sajátságainkat és legyen egy nagy közösítő és egységesítő világ, amelyben elfelejtjük azt, ami speciálisan a miénk, azt a gazdagítást, amivel mi tudnánk szolgálni; és ez minden népre vonatkozik. És ez nagyon összevágott a mi gondolatunkkal, mert mi ezt, függetlenül a magyar kormánytól, így éljük meg Magyarországon, hogy valóban ez a világszellem, ami magába foglalja az elvilágiasodást, a szekularizációt. Magába foglalja azt, hogy globalizáljunk, hogy mindenütt ugyanaz legyen, ugyanakkor uniformizálttá teszi az egész világot. Ez betolakodik mindenhová, és ennek következtében olyan értékek kerülnek ebek harmincadjára, amelyekből Európa élt, legyen az a keresztény kultúra, vagy a római-görög klasszikus vagy akár a zsidó kultúra.

– A pápával történt találkozás után végiglátogatták a vatikáni dikasztériumokat. Érsek atya melyeket kereste fel?

– Voltak kötelező dikasztériumok, a Papi Kongregáció, a Hittani, a Püspöki Kongregáció, az Államtitkárság, ahol mindannyian ott voltunk. Egyéni módon, illetve néhányad magammal voltam a Pápai Kommunikációs Titkárságnál, ahol éppen szóba került a Vatikáni Rádió ügye is. Itt elmondtam, hogy ma a nagy médiakínálatban minden regiszteren játszanunk kell, hogy hirdessük az evangéliumot, legyen az a hagyományos rádió, televízió, újság, de a fiatalok kedvéért ott legyen a Facebook, a Youtube, minden, hogy hirdessük az evangéliumot. Tehetségemtől és erőmtől telhetően ezt végzem, jóllehet nagy segítségemre van néhány kollégám, munkatársam, mert én a legújabbakban már nem vagyok jártas, de kellenek, és ezt mondom most is, innen is, hogy minden lehetőséget ki kell használnunk.

Voltunk a Keresztény Egység Elősegítésének Pápai Tanácsánál is, ahol én adtam le a többéves jelentést, és leírtam, hogy Magyarországon már hosszú ideje a reformáció 500. éve jellemzi meg a protestantizmust, és ez ránk is kihat, hiszen minden héten meghívtak bennünket valamilyen ünneplésre, magam is részt vettem teológiai dispután. Mi, katolikusok nyilván egy kicsit más szempontból nézzük, mert mi nem ünnepeljük, hanem emlékezünk rá, hiszen nincs meg az egység, amelyet Jézus akart. És ez a legnagyobb fájdalmunk. A szembenállástól a közösségig című dokumentum, amelyet a Katolikus Egyház az evangélikusokkal együtt írt alá, éppen ezt fejezi ki. Tanulni kell a múltból, ami érték volt, azt el kell fogadni, mert úgy látom, hogy a reformáció négyes fölhívása, hogy – sola scriptura, solus Christus, sola gratia, sola fide – ezek katalizáltak, azaz felhívták a figyelmet arra, hogy fontos a hit, de mi azt mondjuk, hogy a cselekedet is fontos, a sola gratiához ez hozzákapcsolódik. A sola scripturát pedig úgy vesszük, hogy a Szentírás az Egyház élő hagyományában született meg. A solus Christus, vagyis egyedül Krisztus elv nem zárja ki azt, hogy mindazokat, akikben megmutatkozott a megváltásnak és a feltámadt Krisztusnak a kegyelme – mindez nem csökkenti, hanem éppen növeli az Ő dicsőségét. Gondolok itt a szentekre. Tehát ezt mi ilyen formában éljük meg. Én mindig próbálom katolikus, egyetemes módon nézni ezt a kérdést. Elismerem azokat az értékeket, ugyanakkor rámutatok arra is, amit maga a Katolikus Egyház őriz a világon már kétezer, Magyarországon ezer éve.

– A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye most ünnepelte Szent Asztrik emléknapját…

– Igen, ez nagy örömünk, ezt meg kell osztani másokkal, ha még nem tudnák, habár sokfelé elmondtuk, ugyanis a nyolc éve tartó nagy templomfelújítás a vége felé közeledik, mert maga a templom elkészült, felújult, gyönyörű lett. Mindent kicserélve rajta felújítottuk, s közben, ami abszolút újdonság volt, hogy a templom hajója alatt is végeztettünk egy évekig tartó nagy ásatást, ahol feltárult az ezeréves múltunk. Teljességgel megvan az alapja a Szent István korabeli templomnak, megvan romjaiban a gótikus katedrális. És ami nagy dolog volt, hogy a korábban Győri Saulnak hitt kalocsai érsek csontjait bevizsgáltattuk, és kiderült, hogy 1030 körül halt meg az a személy, érseki felszereléssel, palliumtűvel, megvolt ott, ünnepi sírhelyben, vörös márvány szarkofágban az első templom tövében, onnét hozták fel még a múlt század elején, de mi ezt beazonosíttattuk. Egyértelművé vált, száz százalékosan, hogy ez Asztrik. Ezek után arra indultak a gondolataink és a vágyaink, hogy legyen Asztrik-év. És ha Pannonhalmán ezer éve, emberemlékezet óta szentként tisztelik Asztrik apátot, volt Szent Asztrik-iskolájuk, van Szent Asztrik-szobruk, zsolozsmája, miséje, stb... akkor miért ne tehetnénk mi is kétszáz kilométerrel arrébb? Várszegi Asztrik püspök-főapát járt el ez ügyben a Szentek Ügyeinek Kongregációjánál. Nem tilalmazzák, hogy mi is megtarthassuk – és amit nem tilalmaznak, azt szabad. Tehát így ünnepeltünk november 12-én a püspöki kar jó részének jelenlétében, de az államelnök úr is ott volt és más miniszteriális emberek, nagy ünnepet tartottunk, hiszen akkor van Asztrik – így ünnepelhettük elsőként abban a székesegyházban Szent Asztrikot mint első érsekünket, a Szent Koronát hozó érsekünket. Január hatodikával zárul majd az Asztrik-év.

– Nagyon köszönöm érsek atyának a beszámolót, továbbra is hallgasson és kísérjen imáival minket.

– Én pedig azt kívánom, hogy a Vatikáni Rádió továbbra is szóljon magyarul!


Lejegyezte: Körössy László

Forrás: Vatikáni Rádió – a hangzó anyag ITT érhető el

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Nézőpont
Vezető híreink - olvasta már?
keresd-beket-faradhatatlanul-kozeledik-12-nemzetkozi-romai-ministranszarandoklat
Keresd a békét fáradhatatlanul – Közeledik a 12. Nemzetközi Római Ministránszarándoklat

Július 28. és augusztus 4. között rendezik meg a 12. Nemzetközi Római Ministránszarándoklatot. Csiszár Klára pasztorálteológust, a Nemzetközi Ministránsszövetség (CIM) alelnökét, a rendezvény egyik főszervezőjét kérdeztük a zarándoklat üzenetéről és a programokról.

19:03
kapcsolatokban-elunk-vagy-online-vagyunk
Pécsi Rita: Kapcsolatokban élünk vagy „online vagyunk”?

„Mit tehetünk az online világ térnyerése ellen? (...) Kevesen veszik figyelembe, hogy a számítógép-használat csak abban az életkorban járhat valós előnyökkel, amikor már kifejlődött az idegrendszer, a döntésképesség, az érzelmi intelligencia...” Uzsalyné Pécsi Rita írását olvashatják.

18:12