Budapest díszpolgára lett Jelenits István

Megszentelt élet – 2014. június 21., szombat | 14:02

A Fővárosi Közgyűlés ünnepi ülésén átadták Budapest díszpolgári címeit. A tizenhárom kitüntetett között van Jelenits István piarista szerzetes, teológus.


Idén tizenhárman lettek Budapest díszpolgárai: Kovács Ágnes olimpiai bajnok úszó, Psota Irén színművész, Rost Andrea operaénekes, Csoóri Sándor költő, esszéíró, politikus, Faragó Tamás olimpiai bajnok vízilabdázó, Jelenits István piarista szerzetes, teológus, Kocsis Zoltán karmester, Ránki Dezső zongoraművész, Rubik Ernő építész, játéktervező, a Rubik-kocka feltalálója, Taróczy Balázs teniszező, Tóth József válogatott labdarúgó, az Aranycsapat tagja. Posztumusz kitüntetésben részesült Czibor Zoltán, az Aranycsapat csatára (a kitüntetést testvére, Mester Emilné Czibor Zsuzsanna vette át) és Rónay György költő, volt országgyűlési képviselő (a kitüntetést unokája, Rónay Tamás vette át) – tájékoztat az MTI.

Jelenits István 1932. december 16-án született Berettyóújfalun. 1951-ben érettségizett a budapesti Piarista Gimnáziumban, 1955-ben végezte el az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakát, majd 1959-ben a Hittudományi Akadémiát. 1955-ben lépett be a piarista rendbe, négy év múlva szentelték pappá Egerben.

1960-tól hittant, magyar nyelvet és irodalmat tanított a kecskeméti, később a budapesti piarista gimnáziumban. 1965-től bibliai tárgyakat is oktatott a fővárosban a rend Kalazantinum hittudományi főiskoláján, 2000-től annak utódintézményében, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán.

1985 és 1995 között a piarista rend magyarországi tartományfőnöke volt. 1992-től tanított a gödi, 1994-től a váci piarista iskolában, később a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán is. 1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának esztétika tanára, tanszékvezetője, majd emeritus professzora. 1993 és 1997 között tagja volt az Országos Köznevelési Tanácsnak, 1998-tól 2003-ig a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. igazgatóságának. 1995 óta elnöke a Pilinszky János Társaságnak, később Pilinszky János Irodalmi és Művészeti Társaságnak.

Számos írása jelent meg a Szentírásról, Janus Pannonius és Pilinszky János költészetéről; irodalomról, nevelési kérdésekről és más témákról, elsősorban a Vigilia és az Új Ember folyóiratokban. Összegyűjtött műveit az Új Ember Kiadó 1999 és 2001 között öt kötetben adta ki. Hetvenedik születésnapjáról az Útjaidon című ünnepi kötettel emlékeztek meg 2002-ben.

2007-ben jelent meg Ha valaki beszél... című interjú- és verseskötete, amelyben a Vigilia és a Jelenkor hasábjain 1951 és 1967 között publikált, Tótfalusy István álnéven írt költeményei is olvashatók. Rendszeresen tart pedagógiai, irodalmi és bibliai tárgyú előadásokat a budapesti piarista kápolnában és szerte az országban.

Tevékenységét 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetéssel ismerték el. 2001-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki példaértékű teológusi munkájáért, filozófiai mélységű műveiért, pedagógusi és lelkipásztori működéséért, a katolikus oktatás újjászervezésében vállalt szerepéért, a piarista rend szellemének és hagyományainak megmaradásáért és megerősítéséért vállalt fáradhatatlan munkálkodásáért.

Számos egyéb elismerésben is részesült, 1999-ben Eötvös József-, 2000-ben Trefort Ágoston-díjban, 2001-ben Magyar Örökség Díjban, 2003-ban Prima-díjban (magyar oktatás és köznevelés kategória), 2005-ben Fraknói Vilmos-, 2007-ben Stephanus-díjat kapott. 2012 májusában a magyar kultúra és tudomány öt kiemelkedő képviselőjének egyikeként Corvin-láncot vehetett át, novemberben a főváros Pro Urbe-díjjal tisztelgett „közösség- és lélekerősítő munkája” előtt.

Fotó: MTI

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria