Életműve ma is innovatív – Megemlékezés Prohászka Ottokár halálának 95. évfordulóján Budapesten

A Mózessy Gergely, a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár igazgatója, levéltárosa elnökletével zajló tudományos konferencián Frenyó Zoltán filozófus és Sárai-Szabó Katalin történész tartott előadást; valamint az Egyetemi templomban Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Cserháti Ferenc esztergom–budapesti segédpüspökkel, Puskás Attila professzorral, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánjával, Martos Levente Balázzsal, a Központi Papnevelő Intézet rektorával, Ugrits Tamás székesfehérvári pasztorális helynökkel és egyházmegyés papokkal együtt mutatott be ünnepi szentmisét.

„2019-ben tudtunk utoljára Prohászka Ottokár püspökre konferenciával, kötetbemutatóval és szentmisével emlékezni a Központi Papnevelő Intézetben és az Egyetemi templomban. Most, a járványnak ebben a csendesebb időszakában lehetőség nyílt arra, hogy ismét így emlékezzünk meg Székesfehérvár nagy püspökéről, halálának 95. évfordulóján” – kezdte köszöntőjét Mózessy Gergely levéltáros, majd felkérte Frenyó Zoltánt, tartson előadást Prohászka Ottokár püspök első politikai megmérettetéséről, amikor 1896-ban a Katolikus Néppárt színeiben indult a képviselő-választáson és megbuktatták. A konferencián szó esett a püspök a nőkérdéssel, női szerepekkel kapcsolatos nézeteiről is, amiről Sárai Szabó Katalin református levéltáros tartott előadást.

Az előadásokról bővebben ITT olvashatnak.

A konferenciára elkészült a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár egy újabb, immár hatodik tanulmány kötete, amelyben öt év után összegyűjtötték az előző konferenciák anyagait, illetve a közben látótérbe került írásokat. A Prohászka–tanulmányok, 2018–2022 kötetet Kertész Botond, az Evangélikus Országos Gyűjtemény tudományos főmunkatársa mutatta be. „Életútja és életműve zavarba ejtően sokszínű. Emlékművekkel nehéz is lenne lekövetni gazdag életpályáját. A teológus és bölcsész Prohászka-kutatás hősies igyekezettel próbálja számba venni és értékelni az egykori fehérvári püspök örökségét, amelynek bizonyítéka az újabb megjelent kötet is.” Kertész Botond kiemelte a könyvben megjelent témák szakirodalmi feldolgozásának gazdagságát. Az előadó – mint a századforduló és a két világháború között magyar történelem kutatója – arra hívta fel figyelmet, mennyire nehezen írható le mai történeti tudásunk sablonjaival ez az időszak. Mint mondta:

Prohászka ennek a két gazdag és izgalmas korszaknak volt gazdag és izgalmas egyénisége. Ha őt jobban megismerjük és megértjük, akkor a korszakot is jobban megismerjük és megértjük.

„Két számomra kiváló tulajdonság, ami Prohászka életművét meghatározta: egyfelől a személyes, mélységes meggyőződéses, és nem utolsó sorban hiteles istenhit, kereszténység, ami Prohászka minden szaván és gyakorlati tettén átsugározott. Másfelől a tabukat nem ismerő nyitottság, ahogy a korszellem kérdéseihez és mindennapi valóságához fordult.

Beskatulyázhatatlan, és ma is innovatív Prohászka életműve

– fogalmazott Kertész Botond. – Evangélikus meggyőződésem szerint a hit kegyelem, és csak remélhetünk, hogy nekünk is jut belőle annyi, hogy magunkat és környezetünket építhetjük. A hitelesség megteremtése és fenntartása rajtunk múlik. Az álproblémák helyett a valódi kérdések felismerésén dolgozni keresztényként és emberként is kötelességünk, és erre Prohászka példája a felekezeti határokon túl is inspiráló.”

A konferenciát követő szentmisében Spányi Antal püspök köszöntötte a zarándokokat, a Szociális Missziótársulat és a Prohászka Imaszövetség megjelent tagjait. Méltatta püspökelődjét, akinek személyisége is egész életműve olyan gazdag forrás, amelyből még a mai napig is merítünk. Kérte őt, hogy imájával segítse nemzetünket és hazánkat, hogy tudjunk Jézus útján járni és Isten országát építeni.

Puskás Attila szentbeszédében azt hangsúlyozta: Prohászka Ottokár halálának 95. évfordulóján és bő fél évvel az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus után a megemlékező homília témájául magától értetődően kínálkozik, hogy Prohászka eucharisztikus szemléletmódjának sajátosságairól elmélkedjünk.

Bátran állíthatjuk, hogy a püspök-teológus eucharisztikus lelkületének és teológiájának két sarokpontját az „eksztatikus isteni szeretet” és a „természetfeletti érzékelés” gondolata alkotja. Az első az Eucharisztia misztériumának objektív, a második a misztérium befogadásának szubjektív pólusa. E két pólus körül gravitálnak Prohászkának az evangéliumi szövegekből, a tradícióból, az Egyház liturgiájából és a szentségimádás személyes tapasztalatából táplálkozó megfontolásai.

A dogmatikaprofesszor beszéde végén azt emelte ki, Prohászka egész teológiai gondolkodását, de különösen is eucharisztikus teológiáját áthatotta a hitben átélt igazság eleven tapasztalata, az élő Krisztus eksztatikus szeretetének érzékeléséből táplálkozó gondolkodás mélysége, s e tapasztalat ihletett továbbadásának igyekezete. „Innét az Élet kenyeréről szóló elmélkedéseinek maradandó frissessége.

Eucharisztikus elmélkedéseinek újra- és újraolvasása segíthet mindnyájunkat abban, hogy ne szokjunk hozzá a Nagy Titokhoz, hogy ne csak higgyük és tudjuk, hanem át is érezzük: az Oltáriszentségben velünk és értünk itt van az Isten, hogy belőle, vele és érte éljünk.

Itt van eksztatikus szeretetének vonzásával, hogy magához ragadjon és magába formáljon.”

A szentmise végén Spányi Antal püspök imádkozott Prohászka Ottokár közbenjárásáért, és boldoggá avatásáért. Majd az ünneplők az Egyetemi templom szószékénél – ott, ahol Magyarország apostolát és tanítóját beszéde közben a végzetes agyvérzés érte – helyezték el az emlékezés koszorúit.

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Lakata Pál

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír