Elhunyt Fernando Boasso jezsuita biblikus teológus, Ferenc pápa egykori tanára

Fernando Boasso 1921-ben született Santa Fében, papszentelése után antropológiából és biblikus teológiából szerzett licenciátust, majd az ősi mítoszok képi nyelvezetének fenomenológiájából doktorált. Tanulmányozta az ősi bennszülött kecsua népművészetet, mely szerinte a latin-amerikai nép igazi emlékezetét képviseli.

A San Miguel Kollégiumban tanára volt Jorge Mario Bergogliónak, akivel később az élet szenvedélyes szeretete kapcsolta össze, mindketten lelkesedtek Boldog José Gabriel del Rosario Brochero, a „gaucho pap” műveiért, aki a 19. század második felében öszvérháton járta végig óriási kiterjedésű egyházkerületét. Fernando Boasso élete utolsó pillanatáig dolgozott. Két éve, 2013-ban jelent meg egy könyve éppen a „gaucho pap” lelkipásztorkodásáról, melyhez Ferenc pápa írt előszót.

Egyszerűen csak „padre Fernando” néven ismerték Dél-Amerika szerte, aki a Szentírás szavai nyomán a „teologia de pueblo”, a nép teológiája képviselője volt. Fernando atya az egyszerű hétköznapokban és az egyszerű emberekben kereste Isten nyomait. Olyan egyházról álmodott mindig, mely tud megbocsátani, mely soha nem ítélkezik, és mindig szolidáris. Boasso atya a II. vatikáni zsinat hiteles és hűséges fia, aki teljes egészében átélte az egyház zsinat utáni fejlődési szakaszait. Olyan teológiát képviselt és maga is olyan teológiát írt, melynek főszereplői a szegények és a betegek, miként mind a négy evangéliumban.

Az evangelizálást a nép körében kell kezdeni, a népet a történelmi folyamatok közepén értelmezve, ahogy kultúrát teremt – ezek voltak Fernando atya teológiájának sarokpontjai. Egyike volt azoknak a latin-amerikai teológusoknak, akik megismertették és népszerűvé tették a zsinat tanítását. Gondolkodásmódjának alapja a valóság történelmi és együttes szemlélete volt. Vallotta, hogy egységbe kell fonni a népi kultúrát, a modern kultúrát és az egyházi kultúrát. Két évvel a zsinat után négyszáz argentin teológussal együtt aláírta a „harmadik világ püspöki nyilatkozatát”, mely a II. vatikáni zsinat eredményei és a Populorum progressio kezdetű enciklika korrekt alkalmazását sürgette. Nem lett tagja a harmadik világ papi mozgalmának, és nem csatlakozott a felszabadítási teológia képviselőihez sem.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió; Lazosdearteyamistad.blogspot.hu

Magyar Kurír