Már a kora délutáni órákban érkeztek a zarándokok a ferences Mária-kegyhelyre. Az ünnepélyes Mária-köszöntő délután négy órakor a gyimesi hívek vezette imaórával kezdődött. Közben zarándokok tucatjai végezték el szentgyónásukat a kolostor földszinti termeiben.
Az ünnepi szentmisét 18 órától Urbán Erik, az Erdélyi Ferences Rendtartomány provinciálisa mutatta be. Prédikációjában kiemelte: jó lenne, ha olyan füleink lennének, mint azoknak a katonáknak, akiket elküldtek, hogy elfogják Jézust; ők a maguk módján hitvallást tettek, hiszen nemcsak hallották, amit Jézus mondott, hanem meg is értették. Ők maguk mondták: „Ember még így nem beszélt.”
Urbán Erik rámutatott: gyakran előfordul, hogy fizikailag szoros közösségben élünk a családtagjainkkal, munkatársainkkal, de mégsem értjük, halljuk egymást. A társadalom tagjai egyre inkább eltávolodnak egymástól, egyre kevésbé él az a lelkület, amely képessé tesz arra, hogy megértsük és jól értsük egymást.
„Ez azért van, mert a szívünk távolodott el egymástól. Ahol már nincs szív, nincs szeretet, ott már nincs egyetértés. Szeretném, ha olyan füleink lennének, mint ezeknek a katonáknak, hogy meghalljuk és megértsük az Úr Jézus szavát és hitvallást tegyünk mi is: »Ember még így nem beszélt«” – mondta a ferences elöljáró. Hozzátette: az elmúlt években megtapasztaltuk, hogy mennyire törékeny az ember élete, hiszen olyan hatások értek, amelyek függetlenek voltak tőlünk, de mégis befolyással voltak az életünkre.
„Egyre inkább erősödnünk kell, lelkileg kell edzenünk magunkat. Ha megkérdezném, hogy miért járunk a kegyhelyekre, akkor a legtöbb válasz az lenne: azért, hogy megkapjam a lelki békémet, elvégezzem a szentgyónásomat, hogy imádkozzam… Végül pedig azért, hogy hazavigyem a lelki békét, amiből erőt meríthetek a hétköznapokhoz. Szükség van arra, hogy belefáradjunk az ünneplésbe. Ekkor lesz gyümölcse: a lelki béke – tette hozzá Urbán Erik, aki azt is megjegyezte: háborús helyzetek nemcsak a szomszédos országban vannak.
„Egyre inkább fokozódik a széthúzás, a meg nem értés, és ez durvává tesz bennünket. Ha folytonos háborúban kell élnünk egy családban, közösségben, akkor ott eldurvul a lelkünk. Nemcsak annak a lelke durvul el, aki okozza a háborúskodást, hanem annak is, akinek el kell viselnie. A háborúban az ember önzővé válik, és nem keresi a másik javát.”
Gyakran lelki lövészárkokba kerülünk, befelé nyeljük a könnyeinket és összeszorult gyomorral várjuk a vigaszt. Ilyenkor halljuk meg Isten szavát, például a rózsafüzér imádságban. És engedjük, hogy a nagyböjt végére átjárjon a húsvéti öröm, a lelki béke.
„Edzenünk kell önmagunkat lelkileg, hogy amikor dönteni kell, akkor jól, a lelkiismeretünk szerint döntsünk, ami az egyén, vagyis a saját magam javát, a közösség a javát és a közjót szolgálja” – zárta prédikációját a ferences szerzetes.
A szentmise után a gyimesi fiatalok vezetésével a fájdalmas rózsafüzért imádkozták a zarándokok, majd megtartották a gyertyás körmenetet.
A következő Mária-köszöntő május 7-én lesz.
Forrás: Erdélyi Ferences Rendtartomány
Szöveg: Biró István
Fotók: Suciu Dorottya
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria














