Erényei mindenkor aktuálisak – Beszélgetés Kovács Gergellyel, a Mindszenty Alapítvány ügyvivőjével

2016. május 5. csütörtök 13:35

A közelgő hétvégén egyházunk Mindszenty József bíborosra emlékezik halála évfordulójához kapcsolódva: az esztergomi bazilikában a hagyományos engesztelő zarándoklat keretében Erdő Péter bíboros mutat be szentmisét május 7-én. Kovács Gergelyt, a Mindszenty Alapítvány ügyvivőjét kérdeztük.

– Mikor jött létre a Mindszenty Alapítvány, és milyen céllal?

– 1972-ben alapította Mindszenty József bíboros, hercegprímás a Kardinal Mindszenty Stiftungot, amely a Magyarországi Mindszenty Alapítvány anyaintézménye, és a liechtensteini Vaduzban jegyezték be. Első elnöke maga Mindszenty bíboros volt. Az alapítványt azért hozta létre, mert akkor már megkezdődtek az előkészületek emlékiratainak kiadására. Egyértelmű volt, hogy lesznek jogdíjak, és a bíboros már előre gondoskodni kívánt arról, hogy a bevételek magyar és keresztény célokat szolgáljanak, a közösség javára hasznosuljanak. Főpásztori és szociális gondolat vezette tehát. Halála után a Stiftung alapszabály szerint működött tovább, és gondozta a bíboros írói és tárgyi hagyatékát. Ez az alapítvány fő tevékenysége napjainkban is.

A Magyarországi Mindszenty Alapítvány a rendszerváltozás után, 1994-ben jött létre, első ügyvivője Szőke János szalézi szerzetes volt. A  jelenlegi elnök József nádor leszármazottja, Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg, tiszteletbeli elnökünk Erdő Péter bíboros.

– A Mindszenty Alapítvány tevékenysége milyen mértékben változott az idők során?

– Jelentősen, mert az emigrációban a tevékenységének két fókuszpontja volt, ezek közül egyik az írói hagyaték ápolása. A hercegprímás halála után jelentek meg a Napi jegyzetek, azaz követségi naplójának szerkesztett változata, és folyamatosan gondozták az Emlékirataim különböző kiadásait. Az alapítvány szervezésében több évfordulós megemlékezés is volt a bíboros halálára emlékezve. Emellett elődeink létrehozták a tárgyi hagyatékból álló magánmúzeumot és levéltárat, először Vaduzban, később Mariazellben, ahol létrejött az első, zarándokok számára is nyitott Mindszenty-múzeum. Bő húsz éve immár az itthoni Mindszenty Alapítvány végzi a Stiftung munkáját.

Az alapítvány tevékenysége kiszélesedett, magától értetődően Mindszenty József boldoggá és szentté avatási ügyének aktora, azaz hivatalos kezdeményezője és finanszírozója lett. Ennek egyházmegyei eljárása 1994 és 1996 között zajlott le az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében. Ma ez az alapítvány legfontosabb feladata, emellett továbbra is gondozzuk az írói és tárgyi hagyatékot.

Ezzel összefüggésben jelent meg két másik feladat. Az egyik a Mindszenty-tisztelet tőlünk telhető maximális ápolása, a másik pedig egyéb magyar boldoggá és szentté avatási eljárások segítése. Szőke János esetében ez rendkívül intenzív volt, hiszen az 1990-es években a legtöbb magyar boldoggá avatási eljárásnak ő volt a posztulátora, hogy csak az azóta boldoggá avatottakat említsem: Romzsa Tódor, Salkaházi Sára, Meszlényi Zoltán, Sándor István, Scheffler János, Bogdánffy Szilárd.

Nekem magamnak kevésbé népes, de hasonlóan intenzív a szakmai – okleveles posztulátori – közreműködésem magyar vonatkozású egyházmegyei eljárásokban, így a Brenner János-ügyben és a ferences vértanúk ügyében. Jelenleg Bódi Mária Magdolna és Hám János ügyében vagyok püspöki szakértő. Alapítványi munkámhoz tartozik Isten Szolgája Mindszenty József szentté avatási eljárásában a viceposztulátori teendők ellátása is. Az általam szerkesztett Vértanúink – Hitvallóink című folyóiratban teret adunk más ügyeknek is, igyekszünk a magyar vonatkozásokról beszámolni, nagyon jó kapcsolatot ápolunk azokkal a püspökökkel, posztulátorokkal, akik közreműködnek ezekben, és szakmailag vagy a folyóiratban megjelenő hírekkel, felhívásokkal szeretnénk segíteni az ő munkájukat is.

– Említette a Mindszenty-tisztelet ápolását. Mit jelent ez a gyakorlatban?

– Ennek elősegítése érdekében a legfontosabb, hogy minél szélesebb körben ápoljuk a partneri kapcsolatokat. Igyekszünk elindulni különféle pályázatokon, és megragadjuk az alkalmakat, hogy segítsük a Mindszenty-tisztelő közösséget. Ez elsősorban szakmai munka és erkölcsi támogatás, mert az alapítvány ma már nincs abban a helyzetben, hogy financiális támogatásokat nyújtson. Partneri kapcsolatok és pályázatok segítségével azonban rendszeresen megjelentethetjük ingyenes folyóiratunkat. Nagy öröm számunkra, amikor a tisztelő közösségek és a partneri együttműködések összeérnek és egymást is segítik, gazdagítják. Ebben az évben így alakul, gondviselésszerű módon, hogy a VIII. kerületi önkormányzattal összefogva szoborállítással szeretnénk emlékezni Mindszenty bíboros 1956-os kiszabadulásának 60. évfordulójáról, az irodánkhoz közel eső volt Conti utcai fegyház előtti Mindszenty József téren, ahol a bíboros a leghosszabb ideig raboskodott. Itt készül Mindszenty József és Pio atya bilokációs emlékhelye. A bíboros erről így nyilatkozott: „Nagyon hálás vagyok azért, hogy Pio atya az Úrhoz fohászkodott oltalmáért… Pio atya természetfeletti módon mindig segített engem mindazokban a nagy szenvedésekben, amelyeket az Úrért és népemért el kellett viselnem.” (Lásd korábbi, Kovács Gergely írása Pio atya és Mindszenty József kapcsolatáról című cikkünket – a szerk.)

Ez a szoborállítási folyamat most örvendetesen segít egy másik kezdeményezést: Esterházy László máriaremetei kanonok plébános és az ottani hívő közösség tervét. A plébános megkeresésére ugyanis szakmai segítséget nyújtunk az ottani különleges szoborállításban. Ez a folyamat az idei év elején kezdődött, és a szakmai zsűri döntése alapján Rieger Tibor szobrászművész készítheti el az egész alakos Mindszenty-szobrot. Május 5-én imaórával és szentmisével emlékezünk meg arról, hogy hetven évvel ezelőtt, 1946-ban zajlott le Mindszenty bíboros első máriaremetei engesztelő zarándoklata. Imádkozni fogunk a mielőbbi boldoggá avatásért, a helyi és világegyházi, valamint nemzeti közösségeinkért. Ezt követően Esterházy atya, Rieger Tibor és jómagam egy izgalmas tájékoztatót tartunk a készülő szoborról, melynek ünnepélyes megáldását a 2017-es őszi máriaremetei gyalogos zarándoklathoz szeretnénk igazítani.

Egy másik örvendetes példa: a Mária Rádióval 2014-ben közösen rendezett, középiskolásoknak meghirdetett vetélkedőt most, megemlékezve az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójáról, egy többgenerációs vetélkedővé szerveztük át. A fő célcsoport most is a nyitott és fogékony középiskolás korosztály, de csoportonként három-három diák két-két felnőttet is választhat maga mellé. Azt szeretnénk, ha szülők, nagyszülők, lelkiatyák, hitoktatók, pedagógusok válnának így a csapatok és a közös játék élményének részeseivé. Ezáltal a vetélkedő is érdekesebb, tartalmasabb lehet. A november elejére tervezett döntőt nagyobb volumenű eseménynek szánjuk, hogy amiként Mindszenty atya börtönéveiben is a megszabadító kegyelmen volt, úgy az ’56-os forradalomra emlékezve is a szabadság diadalán lehessen a fő hangsúly. A helyszín és a partner a Mária Rádió mellett a jezsuita Párbeszéd Háza lesz, mely irodánknak és számos közösségnek is az otthona.

Nagyon fontos része még a mindennapi munkánknak a kutatás, így a Mindszenty-levéltár gondozása. Ennek eredményeként jelenhetett meg tavaly Mindszenty József emlékiratainak bővített, teljes kiadása. Az idén azon dolgozunk, hogy megjelenhessen az Egy különös sorsú nemzet című kézirata, mely nagy érdeklődésre tarthat számot, hiszen benne az ezeréves magyar történelmet keresztény szemmel, egyházi megközelítésben dolgozta fel a maga sajátos és személyes módján a hercegprímás.

– Mindszenty József híres mondása, ha lesz egymillió imádkozó hazánkban, akkor nem félti Magyarországot. Milyen szerepe lehet ebben az alapítványnak?

– A Magyarországi Mindszenty Alapítvány közzétette, hogyan lehet ehhez a közösséghez csatlakozni, és ennek jegyében a Vértanúink – Hitvallóink hátoldalán éveken át közöltük a csatlakozási ívet. Gyűltek is az aláírások szépen, és végül csaknem másfél millióan jelentkeztek az imádkozók széles táborába. Ezt a nemzeti engesztelő imaév keretében, 2006. augusztus 20-án a Szent István-bazilika előtt Erdő Péter bíboros, prímás jelentette be. Biztos, hogy az aláírók közül azóta sokan már a mennyországban vannak, és ott imádkoznak. Elődöm, Szőke János atya fogalmazta meg nagyon szépen, hogy ez nem egy párt vagy egy mozgalom, hanem egy generációkon átívelő olyan imaközösség, amely Mindszenty atya nyomán fohászkodik az egyházért és a magyar hazáért. Ez a mozgalom kiterjed a határokon túlra, sőt több kontinensre is. Az „egymillióhoz” most már lelki szálakkal lehet kapcsolódni, vagyis semmi más nem kell, csak a közös cél, az imádság és az engesztelés. Ezért úgy határoztunk, hogy számszerűleg már nem gyűjtjük tovább az aláírásokat.

– A Mindszenty Alapítvány 2015-ben a tiszteletbeli elnök, Erdő Péter bíboros jóváhagyásával létrehozta a Mindszenty József-életműdíjat, melyet elsőként két kiváló Mindszenty-kutató, Mészáros István és Adriányi Gábor kaptak meg. Idén kik lesznek a díjazottak?

– Ezt a díjat egyszerre heten birtokolhatják, de nem terveztük, hogy minden évben kiadnánk. Így az idén nem kerül átadásra. A későbbi díjazottakat is egyhangú döntéssel szeretné kiválasztani az alapítvány kuratóriuma, a döntő szó természetesen minden esetben Mindszenty József bíboros főpásztor utódáé, Erdő Péter bíboros úré lesz.

– Ön a viceposztulátora Mindszenty József boldoggá és szentté avatásának. Milyen fázisban van a folyamat?

– Két nagyon fontos részen vagyunk túl, az egyházmegyei vizsgálaton és a római kiegészítő vizsgálatokon. Ezek mára eredményesen lezárultak. Ez két olyan jelentős szakasza az eljárásnak, amely egy Mindszenty Józsefhez hasonlóan hosszú életet élt, rendkívül termékeny írói munkásságot felmutató, sok helyen tisztelt főpásztor esetében alapvetően szükséges és általában hosszadalmas is. Most a két vizsgálati szakasz alapján összeállt hatalmas anyagot, az ún. Positiót szerkesztik Rómában. A munka nagyon jól áll, a teljes dokumentációt feldolgozzák, kötetekbe szerkesztik. A Positio elején van egy információs rész, amely összegzi az egész peranyagot. A Positio azért nagyon fontos, mert ez a teljes eljárás keresztmetszete, melyet a kongregáció testületei vizsgálnak, tehát a történészek, teológusok és főpapok. Ebből az összegző anyagból kell, hogy a lehető legvilágosabban kiderüljön a vizsgált személy életútja, életszentsége. Mindszenty bíboros esetében a Positio szerkesztése már a végéhez közeledik.

Ilyenkor mindig megkérdezik tőlem, hogy mikor lesz már vége ennek a hosszú vizsgálatnak, de erre a kérdésre sosem lehet pontosan válaszolni, olyan sok körülmény befolyásolja a római munkát. Nagyon bízunk abban, hogy mihamarabb elkészül végre a Positio, és akkor már sokkal automatikusabban kerül a kongregáció testületei elé, ezáltal felgyorsulhat a római eljárás. Dátumot nem tudunk mondani, nem is szabad, ám minél több imát nemcsak szabad, de kell is kérnünk. Az imádság ugyanis a szentté avatási eljárások legnagyobb segítsége, ezt én is nagyon sokszor megtapasztaltam. Sok olyan példát ismerünk, hogy amikor elakadt egy ügy, hiányoztak fontos dokumentumok, de az imádság révén előkerültek, a felmerült problémák megoldódtak.

– A hazai köztudatban Mindszenty József mindmáig úgy él mint megosztó személyiség, vannak, akik szentként tisztelik, mások viszont idejétmúlt, retrográd főpapnak tartják. Mint történész és mint a Mindszenty Alapítvány ügyvivője, a hercegprímás szentté avatásának viceposztulátora, miként vélekedik erről? 

– Március elején a római magyar közösség a Santo Stefano Rotondo-templomban bemutatott szentmisével emlékezett meg Mindszenty József bíborossá kreálásának hetvenedik évfordulójáról. Erről beszámolt a szentszéki nagykövet, Habsburg-Lotharingiai Eduárd is. Az Ostpolitik (a Vatikán keleti politikája) kapcsán egy roppant fontos gondolatot írt le, amellyel teljes mértékben azonosulok. Az egyház kétezer éves történelme azt tanúsítja, hogy a tanúságtétel kegyelmi ereje és az intézményes működés feltételeinek biztosítása kiegészítik egymást. Szembe lehet ezeket állítani, csak nem érdemes. Az egyház életében mindig kiegészítette egymást a hitért való személyes és közösségi áldozatvállalás, és az egyház intézményes szolgálatának különböző formája. Ez két olyan feladat, amely nem szemben áll, hanem párhuzamosan halad egymás mellett, és ezer szállal összekapcsolódik.

Ezt egyébként Mindszenty József és Boldog VI. Pál kapcsolata is szépen kifejezi. Köztük volt egy nézetkülönbség, idézőjelben lehet mondani, hogy konfliktus, de ők ezt a nézetkülönbséget hordozták, és egyrészt Mindszenty atya elfogadta a Szentatya döntéseit, és a leghatározottabban utasított vissza minden, az emigrációból érkező Róma-ellenességet. Megkeresték őt például azzal, hogy szakadjon el Rómától, és vezessen egy önálló magyar egyházat. Hallani sem akart erről, mert ő a Római Katolikus Anyaszentegyházat tekintette az édesanyjának, és annak mindenkori legfőbb pásztorát Krisztus földi helytartójának. Lehet azt vizsgálgatni, hogy Mindszenty József tevékenysége milyen problémát jelentett VI. Pál pápa számára, hiszen a bíboros nem tudott azonosulni a Vatikán új irányokat vett keleti politikájával és az ehhez kapcsolódó új lelkipásztori szempontokkal; a pápa azonban nem problémaként, hanem hitvallóként tekintett a magyar főpásztorra, és erről gyönyörű tanúságtételei vannak.

Akár egyházi, akár nemzeti közösségeinkben két dologról van itt szó. Az egyik Mindszenty József személyiségével kapcsolatos, melyben vannak erények, mindig aktuális, sőt örök érvényű értékek, és vannak túlzások vagy éppen hiányosságok, ahogyan valamennyi szentben és minden emberben is – ehhez tehát még szentnek se kell lenni. Ezek az értékek, erények Mindszenty atyában hatványozottan megvannak. Az ő erényei – állhatatossága, feltétlen hűsége Krisztushoz, egyházához, magyarságához – minden korban aktuálisak, ma is és a jövőben is. Emellett voltak olyan tettei, megnyilatkozásai, melyek korhoz kötöttek, és ma már nem bírnak jelentőséggel, nem fontosak, és ide tartoznak a bíboros hibái, tévedései is, több olyan emberi gyengeség, amely minden szentben jelen van. Ezeket nem kell őrizgetnünk, ápolgatnunk, se pro, se kontra, inkább érdemes tanulni belőlük. Ezért az alapítványunk is minden erejével azon munkálkodik, hogy saját magunkat és a hozzánk hasonló Mindszenty-tisztelőket is segítsük a tisztánlátásban.

A Mindszenty Alapítvány május 5-én, csütörtökön 17 órára imádságra hívja a híveket Máriremetére, arra emlékezve, hogy a mártír sorsú főpásztor hetven évvel ezelőtt, 1946-ban ezen a napon először vezetett engesztelő zarándoklatot a kegytemplomba.

Május 7-én pedig Magyarországért tartanak engesztelő zarándoklatot, Mindszenty József halálának 41. évfordulójához kapcsolódva. Délelőtt fél 11-kor Erdő Péter bíboros mutat be szentmisét az esztergomi bazilikában, a hercegprímás sírja fölött. Szentbeszédet mond Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Fotó: Fábián Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
a-gondviseles-az-uristen-iranyitotta-sorsomat-koszontjuk-85-eves-jelenits-istvant
A Gondviselés, az Úristen irányította a sorsomat – Köszöntjük a 85 éves Jelenits Istvánt

Jelenits István piarista szerzetes, pap, teológus, irodalomtörténész, középiskolai és egyetemi tanár, a mai katolikus közélet kimagasló képviselője. Ma ünnepli nyolcvanötödik születésnapját. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele.

2017. december 16. szombat
lezarult-brenner-janos-emlekev
Lezárult a Brenner János-emlékév – A boldoggá avatásra készül a Szombathelyi Egyházmegye

Vesperessál és ünnepi szentmisével ért véget december 15–16-án a Brenner János-emlékév a Szombathelyi Egyházmegyében. Az ünnep azonban folytatódik: jövőre május 1-jén Szombathelyen boldoggá avatják a hatvan évvel ezelőtt vértanú halált halt lelkipásztort.

2017. december 16. szombat