Ferenc pápa: Isten nem a mennyiséget, hanem a minőséget nézi!

2018. november 11. vasárnap 18:30

November 11-i beszédében a Szentatya először a vasárnapi evangéliumról elmélkedett, utána pedig megemlékezett az első világháború befejezésének centenáriumáról, a tegnap boldoggá avatott spanyol vértanúkról és a szegények jövő vasárnap esedékes világnapjáról.

Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Az mai evangélium epizódja (vö. Mk 12,38–44) Jézusnak a jeruzsálemi templomban elkezdett tanításainak sorát zárja, és két, ellentétes alakra irányítja a figyelmet: az írástudóra és az özvegyasszonyra. Miért ellentétesek? Az írástudó a fontos, gazdag, befolyásos embereket képviseli, a másik pedig – az özvegyasszony – az utolsókat, a szegényeket, a gyengéket. Jézusnak az írástudókkal szembeni kemény ítélete valójában nem mindegyikre vonatkozik, hanem csak azokra, akik hivalkodnak társadalmi pozíciójukkal, magukat a „rabbi”, azaz „tanítómester” címmel tüntetik ki, szeretik, ha hódolattal tisztelegnek előttük az emberek, és szeretik elfoglalni az első helyeket (vö. Mk 12,38–39). Az pedig súlyosbítja a helyzetet, hogy hivalkodásuk vallási jellegű, mert „hosszasan imádkoznak – mondja Jézus –, hogy felfigyeljenek rájuk” az emberek (Mk 12,40), és Istent használják fel arra, hogy önmagukat az isteni törvény védelmezőiként állítsák be. Felsőbbrendű és hiú magatartásuk miatt megvetik azokat, akik keveset számítanak vagy szűkös anyagi helyzetben vannak, mint például az özvegyek.

Jézus leleplezi ezt a visszás működésmódot: felemeli szavát a gyengék vallásilag motivált elnyomása ellen, és világosan kijelenti, hogy Isten az utolsók oldalán áll. Hogy mélyen bevésse tanítványai elméjébe ezt a tanítást, a valós életből hoz példát: egy szegény özvegyasszonyról van szó, akinek a társadalomban elfoglalt helye teljesen jelentéktelen volt, mert nem volt férje, aki kiállt volna a jogai mellett, és ezért könnyű zsákmányává válhatott bármely gátlástalan hitelezőnek, ezek az uzsorások ugyanis üldözték a gyengéket, hogy azok fizessenek nekik. Ez az asszony csak két darab aprópénzt dob a templom perselyébe, mindenét, amije maradt, és úgy teszi ezt, hogy lehetőleg ne vegyék őt észre, szinte szégyelli magát. Viszont épp ezzel az alázatos magatartással nagyon jelentős vallási és lelki tettet hajt végre. Igazán áldozatot vállaló gesztusa nem marad észrevétlen Jézus szemében, sőt ő benne látja felvillanni azt a teljes önátadást, amelyre tanítványait nevelni akarja.

A tanítás, melyet ma Jézus felkínál nekünk, segít visszaszereznünk, ami lényeges az életben, és segíti mindennapi, konkrét kapcsolatunkat Istennel. Testvéreim, az Úr a miénktől eltérő mérleget használ. Tőlünk eltérően méri meg az embereket és tetteiket: Isten nem a mennyiséget, hanem a minőséget teszi mérlegre, a szívet vizsgálja, a szándék tisztaságát nézi. Ez azt jelenti, hogy amikor „adunk” Istennek az imában és az embereknek a szeretet cselekedeteiben, mindig menekülnünk kellene a ritualizmustól és a formalizmustól. „Adásunknak” mentesnek kellene lennie a számítás logikájától. Ehelyett az ingyenesség kifejeződésének kell lennie, amiként Jézus cselekedett velünk: ingyenesen mentett meg bennünket, nem fizettette meg velünk a megváltás árát. Ingyenesen mentett meg bennünket! Nekünk tehát úgy kell cselekednünk, hogy az az ingyenesség kifejeződése legyen. Látjuk tehát, miért állítja a keresztény élet példaképéül Jézus azt a szegény, jószívű özvegyasszonyt. Nem tudjuk a nevét, viszont ismerjük a szívét – majd ott találjuk a mennyországban, és odamegyünk, hogy üdvözöljük, ez biztos –, és a szív az, ami számít Isten szemében. Amikor megkísért bennünket a feltűnési vágy, és szeretnénk számlálgatni jócselekedet einket, amikor túlságosan törődünk azzal, hogy mit szólnak mások, és amikor – hadd mondjam – „páváskodunk”, gondoljunk erre az asszonyra! Jót tesz majd nekünk: segít, hogy levetkőzzük, ami felesleges, és arra figyeljünk, ami valóban fontos; és segít, hogy alázatosak maradjunk.

Szűz Mária, az önmagát teljesen Istennek adó szegény asszony támogasson bennünket azon elhatározásunkban, hogy az Úrnak és testvéreinknek ne valamit adjunk a magunkéból, hanem önnön magunkat adjuk – alázatos, önzetlen felajánlással!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim! Tegnap volt Barcelonában Teodoro Illera del Olmo atyának és tizenöt vértanútársának boldoggá avatása. Tizenhárom megszentelt személyről és három világi személyről van szó. A Sancto Petro in Vinculis kongregációhoz kilenc szerzetes és a világi férfiak tartoztak, három szerzetesnő az Isteni Pásztor Anyjának Kapucinus Nővérei kongregációhoz, egy szerzetesnő pedig a Szent Szív Ferences Nővérei kongregációhoz. Ezeket az új boldogokat hitük miatt ölték meg, eltérő helyen és időpontban, a múlt századi háborúban és vallásüldözés során Spanyolországban. Dicsőítsük az Urat ezekért a bátor tanúiért, és tapsoljuk meg őket!

Ma száz éve, hogy véget ért az első világháború, melyet elődöm, XVI. Benedek „hasztalan mészárlásnak” nevezett. Ezért ma helyi idő szerint 13.30-kor megszólalnak a harangok az egész világon, a Szent Péter-bazilika harangjai is. Az első világháború szigorú figyelmeztetés mindenki számára a háború kultúrájának elutasítására és minden jogszerű eszköz igénybevételére a világ számos területén még ma is áldozatokat követelő konfliktusok beszüntetésére. Úgy tűnik, nem tanulunk a történelemből. Miközben imádkozunk annak a borzalmas tragédiának összes áldozatáért, mondjuk ki határozottan: a békébe és ne a háborúba fektessünk be! Nézzünk a nagy Tours-i Szent Márton emblematikus alakjára: ő kettévágta köpenyét, hogy megossza azt egy szegénnyel. Az emberi együttérzésnek ez a mozdulata mutassa meg mindenkinek a béke építésének útját!

Jövő vasárnap tartjuk a szegények világnapját, számos kezdeményezéssel, melyek az evangelizációt, az imát és az osztozás szolgálják. Itt, a Szent Péter téren is felállítottunk egy egészségügyi ellátóközpontot, amely egy héten keresztül szívesen áll rendelkezésére minden segítséget kérőnek. Kívánom, hogy ez a világnap járuljon hozzá ahhoz, hogy egyre jobban odafigyeljünk a legutolsók, a kirekesztettek, az éhezők szükségleteire.

Köszönetet mondok mindnyájatoknak, akik Rómából, Olaszországból és a világ sok tájáról érkeztetek. Köszöntöm a spanyolországi mengíbari és barcelonai híveket, Szűz Mária Szeplőtelen Szívének csoportját Brazíliából, valamint a Katolikus Tanítók Világuniójának csoportját. Köszöntöm a trentói ACLI turisztikai központot, a San Benedetto Po-i híveket és a chiuppanói bérmálkozókat. Köszöntöm a megannyi lengyel zarándokot, akiket itt látok. Jó sokan vannak!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
kegyelmet-es-eszkozoket-kapunk-hithez
Kegyelmet és eszközöket kapunk a hithez – Vízi Elemér SJ tartományfőnök a huszonöt éves Manrézáról

Huszonöt évvel ezelőtt, Szent Erzsébet napján áldotta meg Angelo Acerbi pápai nuncius a jezsuiták dobogókői Manréza Lelkigyakorlatos Házát. A lelkigyakorlatos és konferenciaközpont történetéről, jelenéről és a jövőre vonatkozó tervekről Vízi Elemér SJ tartományfőnököt kérdeztük.

19:59
ferenc-papa-gondolkodjunk-el-miben-tudnank-valtoztatni-magatartasunkon
Ferenc pápa: Gondolkodjunk el, miben tudnánk változtatni magatartásunkon!

December 9-én délben a Szentatya elimádkozta az Úrangyala imát a Szent Péter téren egybegyűlt zarándokokkal. Hangsúlyozta, hogy nekünk is tudnunk kell változtatni magatartásunkon, nyitnunk kell mások felé, reményt és vigaszt kell vinnünk az embereknek.

18:57
Adventi kalendárium – 2018. december 9., advent 2. vasárnapja

Adventi kalendárium – 2018. december 9., advent 2. vasárnapja

Az idei adventben készüljünk együtt Thomas Mertonnal, Kalkuttai Szent Teréz anyával és Henri Nouwennel. Segítségükkel egy-egy elmélkedést nyújtunk át az adventi várakozás minden napján. Induljunk el az adventi misztériumba csöndben, magányban, imádsággal, megtéréssel.

Előző napok »

Mai evangélium – 2018. december 9.

Mai evangélium – 2018. december 9.

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Lk 3,1–6

Korábbi napi evangéliumok »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle