Giuseppe Liano Koszovóban élő szalézi növendék vallomása a boldogságról

2016. március 28. hétfő 16:41

A boldogság már egy ideje rendszeres beszédtéma a koszovói Gjilanban (Gnjilane). Ennek a boldogságnak az egyik oka a szalézi közösség jelenléte a városban. Giuseppe Liano, egy fiatal guatemalai szalézi misszionárius szerzetesnövendék beszámolóját olvashatjuk.


Sok fiatal jön hozzám, és azt kérdezik: „Miért vagy olyan boldog minden nap?” Mosolygok, és egy másik kérdéssel válaszolok: „És miért ne lennék?” És míg gondolkodnak a válaszon, elmondom nekik: „Boldog vagyok, mert itt vagyok veled!” Nem azért mondom, hogy ugrassam őket: valóban ez az én hivatásom legmélyebb öröme.

Az első, aki ezzel a kérdéssel fordult felém, egy 15 éves lány volt. „Miért vagy olyan pozitív minden nap?” – kérdezte, és a kérdése meglepett. Ezután, magamba nézve, azt mondtam neki, hogy több okom is volna rá, hogy ne legyek boldog: a hideg, a honvágy, néhány szezonális betegség, a nehéz nyelv... De én nem ebből a nézőpontból nézve élem az életem, hanem Isten szemével nézve. Tehát ahelyett, hogy bánkódnék sok minden miatt, örülök, hogy felkelhetek reggel, tudván, hogy az Úr megadja nekem a lehetőséget, hogy találkozzak a fiatalokkal és köszöntsem őket.

Két héttel ezelőtt vettem a bátorságot, hogy megkérdezzem a fiatalokat, mi az, ami igazán boldoggá teszi őket. Az egyik lány azt mondta, hogy lehetetlen boldognak lenni. Válaszában abból indult ki, hogy a boldogsághoz szükség van az önmegvalósításra, és mivel az anyagi források hiánya látszólag lehetetlenné teszi ennek az elérését, ezért ő meg volt győződve arról, hogy nem érheti el a boldogságot.

Elkezdtünk beszélgetni róla. Abban igaza van, hogy a boldogság egy hosszú út eredménye. De nem vette észre, hogy a boldogság az út mentén is megtalálható. Barátok, nevetés, az eső és a csokoládé... Ez mind boldogság. A gyerekek öröme, egy vicces megjegyzés, vagy egy tréfa. A boldogság: hálásan létezni és élni. A boldogság, ha mindent Isten kezébe teszünk, és mindennap megéljük az ő szeretetének ajándékát.

Mi tesz boldoggá? A tudat, hogy szalézi vagyok, Isten szeretetének jele, és hordozójaként teljesen elkötelezett a fiatalok iránt. Örülök, ha a játszótéren vagyok, és megoszthatom a szívemet ezekkel a fiatalokkal. Örülök, ha együtt vagyok azokkal, akiket szeretek, és örülök, amikor beszélgetünk. És ezt teszem mindennap.

És Ön? Ki vagy mi teszi igazán boldoggá? – teszi fel a kérdést nekünk. 

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Vezető híreink - olvasta már?
ferenc-papa-az-imadsag-az-elso-es-legfobb-munkaeszkoz-kezunkben
Ferenc pápa: Az imádság az első és legfőbb „munkaeszköz” a kezünkben!

Július 24-én délben Ferenc pápa ismét elimádkozta az Úrangyala imádságot a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel. Előtte a napi evangéliumról elmélkedett, arról, hogy mit tanított Jézus az imáról. Utána pedig imádságot kért a krakkói Ifjúsági Világtalálkozón részt vevő fiatalokért.

18:00
kero-imadsag-oktalansag-szemtelenseg-vagy-bizalom
Kérő imádság: oktalanság, szemtelenség vagy bizalom?

Évközi 17. vasárnap – Gondolatok az olvasmányokhoz (Ter 18,1–10a; Kol 1,24–28; Lk 10,38–42)

2016. július 23. szombat