Giuseppe Liano Koszovóban élő szalézi növendék vallomása a boldogságról

2016. március 28. hétfő 16:41

A boldogság már egy ideje rendszeres beszédtéma a koszovói Gjilanban (Gnjilane). Ennek a boldogságnak az egyik oka a szalézi közösség jelenléte a városban. Giuseppe Liano, egy fiatal guatemalai szalézi misszionárius szerzetesnövendék beszámolóját olvashatjuk.


Sok fiatal jön hozzám, és azt kérdezik: „Miért vagy olyan boldog minden nap?” Mosolygok, és egy másik kérdéssel válaszolok: „És miért ne lennék?” És míg gondolkodnak a válaszon, elmondom nekik: „Boldog vagyok, mert itt vagyok veled!” Nem azért mondom, hogy ugrassam őket: valóban ez az én hivatásom legmélyebb öröme.

Az első, aki ezzel a kérdéssel fordult felém, egy 15 éves lány volt. „Miért vagy olyan pozitív minden nap?” – kérdezte, és a kérdése meglepett. Ezután, magamba nézve, azt mondtam neki, hogy több okom is volna rá, hogy ne legyek boldog: a hideg, a honvágy, néhány szezonális betegség, a nehéz nyelv... De én nem ebből a nézőpontból nézve élem az életem, hanem Isten szemével nézve. Tehát ahelyett, hogy bánkódnék sok minden miatt, örülök, hogy felkelhetek reggel, tudván, hogy az Úr megadja nekem a lehetőséget, hogy találkozzak a fiatalokkal és köszöntsem őket.

Két héttel ezelőtt vettem a bátorságot, hogy megkérdezzem a fiatalokat, mi az, ami igazán boldoggá teszi őket. Az egyik lány azt mondta, hogy lehetetlen boldognak lenni. Válaszában abból indult ki, hogy a boldogsághoz szükség van az önmegvalósításra, és mivel az anyagi források hiánya látszólag lehetetlenné teszi ennek az elérését, ezért ő meg volt győződve arról, hogy nem érheti el a boldogságot.

Elkezdtünk beszélgetni róla. Abban igaza van, hogy a boldogság egy hosszú út eredménye. De nem vette észre, hogy a boldogság az út mentén is megtalálható. Barátok, nevetés, az eső és a csokoládé... Ez mind boldogság. A gyerekek öröme, egy vicces megjegyzés, vagy egy tréfa. A boldogság: hálásan létezni és élni. A boldogság, ha mindent Isten kezébe teszünk, és mindennap megéljük az ő szeretetének ajándékát.

Mi tesz boldoggá? A tudat, hogy szalézi vagyok, Isten szeretetének jele, és hordozójaként teljesen elkötelezett a fiatalok iránt. Örülök, ha a játszótéren vagyok, és megoszthatom a szívemet ezekkel a fiatalokkal. Örülök, ha együtt vagyok azokkal, akiket szeretek, és örülök, amikor beszélgetünk. És ezt teszem mindennap.

És Ön? Ki vagy mi teszi igazán boldoggá? – teszi fel a kérdést nekünk. 

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Vezető híreink - olvasta már?
pecsi-rita-az-ertekeles-nagy-hatalom2
Pécsi Rita: Az értékelés nagy hatalom

Az Új Ember katolikus hetilapban Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, pedagógiai szakértő Életre nevelő címmel havonta jelentkező rovatot indított. Első alkalommal az iskolai év végéhez közeledve az értékelés lehetőségeit tárja elénk, hogy valóban annak a kifejezése legyen, amit értéknek tartunk.

10:58
iranytu-dontesekhez-elsoaldozok-talalkozoja-mariagyudon
Iránytű a döntésekhez – Elsőáldozók találkozóját tartották Máriagyűdön

Közel hatszázan vettek részt a Pécsi Egyházmegye elsőáldozóinak találkozóján Máriagyűdön május 27-én. A második alkalommal megszervezett eseményre a 270 gyermeket, akik idén találkoznak először az Úrral az Eucharisztiában, szüleik és hitoktatóik is elkísérték.

09:01