Gontrand haiti püspök: Az ország a szakadék szélén áll, ördögi erőszak pusztít

Az Ariel Henry miniszterelnök lemondása után az ország kormányzására felkért átmeneti tanács egyelőre csak keresi a működőképes megoldást, az ENSZ által jóváhagyott nemzetközi rendvédelmi erők érkezése is csak terv, miközben a Barbecue néven ismert Jimmy Cherizier által vezetett Vivre Ensemble (Együtt élni) fegyveres koalíció rettegésben tartja a lakosságot.

Az ENSZ emberi jogi hivatala által közzétett jelentés szerint idén már több mint 1500 embert öltek meg Haitin. Az elnöki palota elleni támadás nem sikerült ugyan, de a bandák kiürítették az ország legnagyobb börtönét, átvették az ellenőrzést a kikötő és a repülőtér felett, kifosztották az országos könyvtárat és a főbb oktatási intézményeket.

Gontrand püspök szerint az ország sodródik, mint egy kormányát vesztett hajó. A helyzet rendkívül aggasztó, katasztrofális. Az ország a szakadék szélén áll. A hit és törvény nélkül élő, felfegyverzett és a hatóságokkal kapcsolatban álló bandák uralkodnak az ország felett, fényes nappal büntetlenül tevékenykednek. Az állami hatóságok, amelyeknek az lenne a feladatuk, hogy biztosítsák a törvény tiszteletben tartását, a polgárok szabad mozgását, a lakosság életének és vagyonának védelmét és biztonságát, közönyösen szemlélik az erőszakot. Az állig felfegyverzett banditák – magyarázza a püspök – gyakorlatilag 100 százalékban ellenőrzés alatt tartják a fővárost és a tartományokba vezető főutakat. Elképzelhetetlenül, ördögien erőszakosak; a vak, nihilista, sötét, pusztító erőszak megtestesítői, amely a lakosságot veszi célba, különösen a szegény embereket, akiknek a bizonytalan helyzet ellenére ki kell menniük az utcára, hogy megkeressék a mindennapi kenyerüket. A célpontok között vannak rendőrőrsök, minisztériumok, börtönök, piacok, iskolák, egyetemek, könyvtárak, gyógyszertárak, kórházak, üzletek, kikötők és repülőterek – egyszóval az ország stratégiai és létfontosságú helyei.

Több mint 53 ezer ember menekült el Haiti fővárosából kevesebb mint három hét alatt.

Példátlanul sok ember, és ez nagy aggodalomra ad okot. Az ENSZ szerint több mint 60 százalékuk az ország déli, vidéki régiója felé tart. „A humanitárius vészhelyzetben tevékenykedő kollégáink a déli megyékben nem rendelkeznek megfelelő infrastruktúrával, a helyi közösségek sem rendelkeznek elegendő erőforrással ahhoz, hogy megbirkózzanak a Port-au-Prince-ből menekülő emberek nagy számával” – mondta Stephane Dujarric ENSZ-szóvivő. A Nemzetközi Migrációs Szervezet jelentése szerint a déli régióban már több mint 116 ezer a fővárosból elmenekült ember lakik.

Port-au-Prince közel hárommilliósra becsült lakossága – folytatja Gontrand – az elszabadult bandák kereszttüzébe került, és elkezdett menekülni a vidéki városok felé, ami azzal a kockázattal jár, hogy a már meglévő válságon felül újabb humanitárius és élelmezési válságot idéz elő, amelyet nagyon nehéz lesz kezelni. Port-au-Prince egész negyedei ürülnek ki a rendkívül erőszakos bandák miatt, amelyek területük kiterjesztésére törekszenek. Ezek a belső menekültek mindent hátrahagynak: otthonukat és vagyonukat. Menekülnek a bandák gyilkos dühe elől, akik mindent kifosztanak, felgyújtanak, elpusztítanak, de hogy a pusztítással milyen céljaik vannak, azt senki sem tudja pontosan.

A belső menekültek az ország mind a tíz egyházmegyéjében jelen vannak, kimerülten és traumatizáltan a Port-au-Prince-ben tapasztaltak miatt. Elmondásuk szerint a főváros valóságos pokollá vált, élhetetlen és lakhatatlan. Újra kell építeniük az életüket, és ehhez minden téren támogatásra van szükségük: emberi, orvosi, gazdasági, lelkipásztori és pszichológiai téren is.

Az egyházmegyék megpróbálnak szembenézni a vészhelyzettel, amely katasztrofálisabb és fájdalmasabb nem is lehetne, de tehetetlennek, kicsinek érzik magukat. Csak a nemzeti egység és a nemzetközi szolidaritás segíthet abban, hogy az ország talpra álljon, ne süllyedjen egyre mélyebbre az erőszakba, ne merüljön el a szakadékban.

A Caritas a jérémie-i egyházmegyében is tevékenykedik, igyekszik befogadni az embereket ebben a nagyon szegény régióban, amely az elmúlt években a földrengés és különböző természeti katasztrófák pusztítását élte át. Egyelőre leginkább a családi szolidaritás működik, a menekülőket többnyire rokonok és barátok fogadták be. Ha azonban, mint várható, az elvándorlás folytatódik, ez egyre kevésbé lesz fenntartható.

Forrás és fotó: AgenSIR

Magyar Kurír
(tzs)