Hálát adtak a dévai ferences plébánia megújulásáért

Főcze Imre Bonaventura OFM dévai plébános az ünnepi eseményre összegyűltek előtt Istennek hálát adva megköszönte az elődök és a mai közösség munkáját, hangsúlyozva Szász János korábbi plébános áldásos tevékenységét, akinek dévai szolgálata alatt épült a plébánia. A dévai ferences plébános megköszönte a munkatársak, segítők önzetlen, szeretetteljes támogatását és munkáját; háláját fejezte ki a magyar államnak mindazért, amit az elmúlt hat évben értük tettek.

Szász János nagyenyedi plébános a szamaritánus történetéből a fogadós és a fogadó szerepét hangsúlyozva arra hívta fel a figyelmet, hogy „minden létesítmény, plébánia, közösségi ház egy fogadó. Jótevők segítségével valósul meg, és itt kell fogadni az embereket, itt kell megérezniük az embereknek azt, hogy jó együtt lenni, van hova »menekülni«, visszahúzódni, ahol együtt lehet lenni, s vannak emberek, akik megtérítik a költségeket, hogy működhessen ez a »fogadó«, a közösségnek ez a háza”.

Az eseményen jelen volt Urbán Erik, az erdélyi ferencesek tartományfőnöke; Páll Leó szászsebesi házfőnök plébános; Nagy Károly kolozsvári ferences templomigazgató; Tóth János csernakeresztúri plébános; Pogocsán Ferdinánd, Déva alpolgármestere és a plébánia munkatársai.

Jelen volt Demeter Katalin Stefánia, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának konzulja is, aki beszédét Márton Áron püspök gondolatával zárta, miszerint „a hajszálgyökér nem húzódik vissza, ha sziklára tapint, hanem rést keres és repeszt; a földbe vetett mag áttöri a rögöt; az akadály elé jutott hangya megkísérli a százszoros súlyt félretenni, s ha nem sikerül, kerülővel folytatja az útját célja felé. S ha élni akarunk, mi is csak ezt a példát követhetjük”.

Szász János plébános 1986-ban került Dévára. A plébánia felépítése előtt szerény körülmények között, a templom melletti sekrestyében húzta meg magát, de hála Istennek és a jó szándékú embereknek, megfogalmazódott a plébánia építésének gondolata. „Nem volt könnyű felépíteni, nagyon jól tudjuk, hogy 1989 előtt nemigen adtak építkezési engedélyt. (...) minden akadály legyőzésében talpraesett, segítőkész embereket rendelt ki Isten. 1987 szeptemberében kaptuk meg az engedélyt, és decemberre már tető alatt is volt a plébánia.

Fiatalok és idősek egyaránt segítettek az építésben (…) a közösség összefogása révén megépült a plébánia, nagyon sokan jöttek akkor is segíteni. Istennek legyen hála” – foglalta össze az ünnepi esemény kapcsán a sajtónak nyilatkozva Déva korábbi plébánosa.

Szöveg: Kun-Gazda Kinga Viola

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Kun-Gazda Sára-Anna

Magyar Kurír