Harc a szegénység ellen a stadion falain túl

Sao Paulóban, a focivébé nyitómeccsének otthont adó Arena Corinthians stadion falain kívül szegénység honol: Itaquera városnegyed Sao Paulo egyik legszegényebb városnegyede, ahol a világ egyik legnagyobb, összesen mintegy húszmillió lakosú nagyvárosának lakói közül körülbelül félmillió ember él. Rosalvino Morán Viñayo spanyol szalézi misszionárius 1981-ben érkezett ide.

Amikor Rosalvino atya 1981-ben megérkezett Itaquerába, még vidék jellegű volt az egész környék. Megtörtént vele, hogy drogkereskedők szegeztek pisztolyt a mellének. Rosalvino atya azonban nem ijedt meg, ott maradt. „Azt mondtam nekik, hagyjanak dolgozni, mert segítek biztosítani, hogy a gyermekeiknek legyen jövője” – emlékszik vissza.

Azóta Rosalvino atya és munkatársai szakmai műhelyeket, sportiskolát, capoeira iskolát és egy modern művészeti központot építettek, valamint  zenekart alapítottak. A drogkereskedők gyerekei sportolók, színészek, zenészek, pékek és mechanikusok lettek. A Don Bosco Központ Itaquera példa arra, hogyan lehet az oktatással átalakítani a világot. „Harcolunk az erőszak és a kirekesztés ellen – hangsúlyozza Rosalvino atya. – Megmutatjuk, hogy bár a periférián élünk, nem vagyunk söpredék. Van tehetségünk és képzelőerőnk.”

A szalézi központ a börtönből óvadék ellenében kiszabadult fiatalokat is befogadja, és felkészíti őket a visszailleszkedésre. A legalább hét hónapig tartó folyamatot pszichológus, jogász és szociális munkás kíséri. A fiatal büntetett előéletűek csatlakoznak a többi diákhoz az iskolában, ahol számos fogyatékos fiatallal is foglalkoznak. A diákok között van, aki akár húsz kilométert is megtesz naponta, hogy részt vehessen a tanításon.

A szalézi projekt sikerét azonnal láthatja, aki belép a központba: több száz különböző korú fiatal köszönti a vendéget; az ebédlő hétezer adag ételt biztosít naponta; számos műhely van, köztük számítógépes laborok, fodrászszalonok, cipészműhelyek, varrodák, elektronikai, testnevelési és zenei képzési központok.

A kormány a szaléziak segítségét kérte, hogy megfékezzék a bűnözést, legyőzzék az éhínséget, a munkanélküliséget és az iskolai lemorzsolódás problémáját a városban. Sao Paulo önkormányzata aláírt egy szerződést, amelyben vállalja, hogy kilencvenezer reallal támogatja a műhelyeket, ahol a szaléziak több mint tizenkétezer fiatalnak segítenek. A központ reményt és életcélt kínál a fiatalok számára, akikre máskülönben talán a kábítószer, a börtön és a korai halál várna.

Magyar Kurír