Hogyan neveljünk a békére? – Pedagógusok lelki napját tartották Kecskeméten

A főpásztor rámutatott, hogy a békesség kérdése ma mindennél időszerűbb. Jézus első szavai a föltámadás után ezek voltak: „Békesség nektek!” De már korábban is szólt róla, hiszen a nyolc boldogmondás egyike így hangzik: „Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívják majd őket.” (Mt 5,9) Nem csupán a békességes lelkületűek, hanem akik fáradoznak a béke megvalósulásáért.

Hogy mit értünk békén, és az hogyan valósítható meg? Az elmúlt négyezer esztendőben mindössze háromszáz évig volt olyan idő, amikor nem jegyeztek föl harcokat. A világ békéje Vegetius Renatus római hadtudományi író szerint a fegyverek egyensúlyán nyugszik:

Si vis pacem, para bellum. Ha békét akarsz, készülj a háborúra!” Ezt látjuk a mai háborús világunkban is, valamiképpen fegyverekkel akarják megvalósítani a békességet

– hangsúlyozta Bábel Balázs. Ezért Jézus az utolsó vacsorán különbséget tett a világ békéje és az ő békéje között, azt mondta: „az én békémet hagyom rátok, de nem a világét” (Jn 14,27). Ez a béke a rend, nyugalmunk – ahogy Szent Ágoston mondja – Istennel, embertársainkkal és az emberi közösséggel, másokkal. Mi, katolikusok valljuk, hogy az Istennel való békességnek nagyon jó eszköze a szentgyónás, de mindenképpen a bűnbánat, amikor megbánja valaki a bűneit, és Istentől bocsánatot kér.

Az önmagunkkal való békesség is nagyon fontos, hiszen ha valaki nyugtalan a lelkében, az megmutatkozik viselkedésében és a környezetre gyakorolt hatásában is – tette hozzá a főpásztor. – Az önmagunkkal való békesség nemcsak azt jelenti, hogy elfogadjuk önmagunkat, hanem még inkább a tiszta lelkiismeretet.

A másokkal való békesség már segítséget kíván, hiszen nevelődni kell rá.

Szent VI. Pál pápa mondta: az igazi béke forrása az emberi szívben van, mindenkinek saját magának kell újjáteremteni, hogy másokkal is helyreállítsa.

A pedagógusoknak sok egyéb feladatuk között az is osztályrészük, hogy békére neveljenek, hogy az utánuk következő nemzedék, amennyire lehet, megvalósítsa környezetében a békességet, hogyha vezető szerephez jut a társadalomban – mutatott rá az érsek. Hogyan lehet erre nevelni? Lehet azt mondani, hogy ez interdiszciplináris feladat, hogy

minden tantárgyban benne rejtőzik a békesség léte és lényege.

A humántudományok közvetlenül rámutatnak arra, hogy milyen szerepe volt a békességnek a történelemben, vagy milyen módon tudták megvalósítani az emberek a környezetükben. A természettudományok is fontosak, gondoljunk arra, hogy a mai fegyverkezés mennyire a természettudományokon nyugszik. Például a fizika tanításában, amikor az atomenergiáról van szó, vagy olyan technikai megoldásokról, amelyek fegyverré válhatnak, arra fel kell hívni a figyelmet. Az Isten tervében ezek rendeltetésszerű használata a békés úton való hasznosítás. De nagyon fontos az agresszivitás kerülése is szavainkban és tetteinkben. Lélektani megfigyelés, hogy az agresszivitás, illetve a szelídség nem annyira öröklött, hanem szerzett tulajdonságunk.

„Hittanos gyerekeknek mondtam annak idején, hogy a legerősebb gyerek is, ha agresszív, sokkal több verést kap, mint a szelídebb gyerek, hiszen nincs olyan erős gyerek, amelyiktől erősebb ne lenne, vagy össze ne fognának ellene. Az agresszív gyerek sokkal több támadásnak van kitéve, mint az olyan, aki a szelídségnek a megvalósítója.”

Nagyon fontos a háború kiértékelése, hogy mit jelent ez az emberiség számára – fogalmazott Bábel Balázs. Óvakodni kell attól, hogy beleplántáljuk a gyűlöletet az emberekbe, hogy vannak olyan népek, akik csak az ellenségeink lehetnének.

Vigyázni kell a beszédünkre, hogy mit mondunk. A tolerancia szóval újabban óvatosnak kell lenni, mert nagyon sokan azt értik rajta, hogy mindent el kell fogadni, ami az erkölcsi rend vagy a keresztény világnézet ellen van. Pedig nem azt jelenti, hogy bólogatunk, hanem azt, hogy megmondjuk a véleményünket, de nem gyűlölködünk. A mások befogadása, elfogadása ilyesfajta magatartást kíván. Nagyon nehéz a megbocsátásra való nevelés, hogy legyen bennünk készség, hogy meg tudjunk bocsátani, ahogy a Miatyánkban imádkozzuk ezt.

A gyerekekben is ott van a gyűlölködés és a bosszú szelleme, nagyon könnyen kirekesztenek másokat, vagy tettleges módon is bántalmazzák őket. Van tehát feladatunk a békességre való nevelésben.

Mi hiszünk abban, hogy az imádság is hozzájárul a békességhez. Minden szentmisében van egy ilyen fölszólítás: Legyen békesség veletek mindenkor! Fölszólítás, hogy engesztelődjünk ki szívből egymással. Bocsássunk meg egymásnak, korábban a kézfogással érzékeltettük is, most a Covid-járvány kezdete óta inkább főhajtással vagy meghajlással mutatjuk ki. Ha egyszer ott vagyunk a szentmisén, akkor törekedjünk a megbocsátásra az ellenünk vétkezőknek – tanított az érsek.

Itt volna a feladatunk mindannyiunknak, akik fiatalokkal foglalkozunk. A jövő békessége azokon múlik, akik most nevelődnek, hogy a békességes vagy az agresszív lelkületet teszik-e a magukévá – hangsúlyozta.

Nekünk, keresztényeknek ez a küldetésünk, hogy egy gyilkos, háborús világban keressük a békességet,

annak megvalósulását, hiszen az alkotó életnek a föltétele. Szent Pál apostol írta Timóteusnak, kedves tanítványának: „Mindenekelőtt végeztess imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért, a királyokért, az összes elöljáróért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk istenfélelemben és tisztességben.” Ez a fölszólítás nekünk is szól.

A szentmise után az előadásokat Novák István atya, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem rektorhelyettese tartotta. Az első előadásban a nagyböjti erénygyakorlatokat és a kiengesztelődés fontosságát mutatta be két afrikai ország történetén keresztül. A második előadásban a szinódus egyházi intézményekre vonatkozó feladatait ecsetelte. A lelkinap közös ebéddel és kötetlen beszélgetéssel zárult.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Koprivanacz Kristóf

Magyar Kurír