Hogyan segítsünk? – párbeszéd a hajléktalanságról

2016. január 13. szerda 16:50

A Budapesti Máltai Fiatalok által szervezett rendezvényen, január 12-én a Párbeszéd Házában a hajléktalanokról, a hajléktalanellátás problémáiról, aktuális helyzetéről, feladatokról, csalódásokról és reményekről beszélgettek fedél nélküli embereket segítő szervezetek képviselői.


KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

2015. szeptember 8-án indult a Budapesti Máltai Fiatalok szervezésében a Coffee To Go elnevezésű program: egy nyolcalkalmas, szociális témájú beszélgetéssorozat, amelynek célja, hogy ráirányítsa a figyelmet az aktuális társadalmi problémákra, azok hátterére, valamint a lehetséges megoldásokra.  Minden hónapban – egy-egy hátrányos helyzetű célcsoporthoz kapcsolódóan – önkéntes akciókat szerveznek, amibe bevonják a programban részt vevő fiatalokat is.

A migráció és a gyermekszegénység után ez alkalommal a hajléktalanság kérdéskörét vizsgálták a meghívott beszélgetőtársak: Varga Ágnes a Magyar Vöröskereszt képviseletében; Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke; Varga Péter, a Hajléktalanokért Közalapítvány igazgatója; Ghyczy Gellért, a Baptista Szeretetszolgálat módszertani munkatársa.  A Párbeszéd Házában rendelkezésre bocsátott terem zsúfolásig megtelt, főként érdeklődő fiatalokkal, akik közül sokan kérdésekkel, tapasztalataik megosztásával be is kapcsolódtak a beszélgetésbe.  

Tóth Simon Ferenc, az est moderátora az alapkérdésekkel indította a beszélgetést: Mi a hajléktalanság? Ki számít hajléktalannak? A fedél nélküli embereket segítő szervezetek képviselői egyetértettek abban, hogy komplex, nehezen körvonalazható problémáról van szó, amelyet a jogszabályok nem tudnak megfelelően definiálni. A számukat illetően különféle adatok hangzanak el – 10 ezertől 3 millióig – attól függően, kit tekintünk hajléktalannak.  Ghyczy Gellért rávilágított, hogy sok olyan ember is él hajléktalanszállón, akivel járókelőként az utcán vagy akár a munkahelyén is találkozhatunk, és nem tudjuk róla, hogy nincs hol laknia. Vecsei Miklós azt hangsúlyozta, hogy a kulcs nem az otthon, hanem a kapcsolatok elvesztése: a legtöbben úgy lesznek hajléktalanok, hogy egyedül maradnak, senkit nem szeretnek, és őket sem szeretik. Elmondta, hogy akiket a közbeszédben hajléktalannak nevezünk, nincsenek sokan: ők azok, akik szem előtt vannak, akik a jólétben élőket zavarják. A hajléktanok azonban ennél sokkal többen vannak, akiknek az élete szétcsúszott, akik elvesztették minden céljukat az életben. Utóbb Vecsei Miklós rámutatott arra is, hogy a fővárosban vannak leginkább szem előtt a hajléktalanok, miközben nagy tömegek élnek más helyeken is a legmélyebb szegénységben, fűtetlen helyiségekben, láthatatlanul: velük senki nem foglalkozik.


A következő kérdés így hangzott: Adjunk pénzt a hajléktalanoknak, vagy ne adjunk? A probléma összetettségét jól mutatta, hogy ez a kérdés már megosztotta a beszélgetőtársakat. A Baptista Szeretetszolgálat képviselője szerint nem ez a segítség leghatékonyabb formája, de aki szeretne, adjon, illetve még jobb, ha csatlakozik egy önkéntes segítő csoporthoz vagy maga alapít egyet. Varga Péter, a Hajléktalanokért Közalapítvány igazgatója elmondta, hogy tevékenységük kezdetén, amikor sok hajléktant megismertek, elutasítóak lettek a kéréseikre. Azóta ez változott, ő maga szimpátia alapján dönti el, ad-e valakinek, vagy nem. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke határozott és egyértelmű választ adott a kérdésre: „Adjatok!” Hozzátette, hogy ha csak pár percünk van, ne akarjuk tanítani, nevelni a szerencsétlen embereket. Ha több időnk van, beszélgessünk velük, kérdezzük meg a nevüket: a legtöbbet akkor lehet adni, ha kommunikálunk. Varga Ágnes, a Magyar Vöröskereszt képviselője válaszában kitért arra, hogy a legfontosabb figyelni, meglátni, ami körülöttünk zajlik. Véleménye szerint sok esetben azok tudnak a legjobban segíteni, akik a környezetükben élő hajléktalanon észreveszik, ha baj van.  


Szintén sokakat foglalkoztató kérdés következett: Mit gondoljunk arról, ha a társadalom adna ellátást, de a hajléktalan ember nem fogadja el vagy nem marad benne? Ismét megoszlottak a vélemények, már annak kapcsán is, hogy van-e elfogadható színvonalú hajléktalanszálló, ahol az ember szívesen ott marad. Fontos szempontként merült fel, hogy azt kell adni, amire a fedél nélkül élőknek szükségük van. Ha megismerünk valakit, jobban tudunk segíteni, és azt tudjuk adni, amire valóban szüksége van – hangsúlyozta Ghyczy Gellért, aki szerint a jólétben élők nagyon nehezen tudják elképzelni azt az állapotot, amelyben a hajléktalanok élnek. Nem biztos, hogy igazi alternatíva egy hajléktalanszálló a lakóház pincéjében éjszakázónak, aki néha kap egy forró teát, akit valamennyire segít a helyi közösség. Varga Ágnes példának hozta fel Budapest 16. kerületét, ahol a kertvárosban negyvenöt-ötven hajléktalan él, a lakosság odafigyel rájuk. Érthető, hogy nem akarnak szállóra menni – állapította meg. Varga Péter megerősítette, hogy minden embernek szüksége van stabil pontra az életében, és ez lehet egy kartonlap is egy lépcsőház aljában. 


Nagy hangsúlyt kapott a beszélgetés során, mennyire fontos az emberi kapcsolatok kialakítása a hajléktalan életében, akinek nincsenek már céljai, akinek csak a mai nap számít. Vecsei Miklós a nagy szerelmi csalódás állapotához hasonlította a hajléktalan ember állapotát. A szerelmi csalódás magányából egy új kapcsolat lehet a kiút, a fedél nélkül élő számára is ez lehet a menedék. A szociális munkásnak el kell kísérnie a céljait vesztett embert a következő találkozáshoz: ha van az életében egy név, amire felcsillan a szeme, az már reményt jelenthet – mondta. Varga Péter megjegyezte, hogy a szociális munkással való jó kapcsolat is elvezethet oda, hogy bemenjen éjszakára egy szállóra aludni az a hajléktalan, aki erre már évek óta nem hajlandó.


Számos dilemma merült fel a beszélgetés során: egyértelművé vált, milyen nehéz jól segíteni. Varga Ágnes, a Magyar Vöröskereszt képviselője hozzáfűzte ehhez, hogy nem kell mindent rögtön tökéletesen csinálni, „ér tévedni is” ezen a területen, ahogyan az élet más területein is sokszor nem azt adja az ember, amire szükség van. Véleménye szerint a legfontosabb, hogy akarjunk segíteni.

A beszélgetés vissza-visszatérő kérdése volt, hogyan lehet a társadalmat érzékenyebbé tenni a szegények problémái iránt. A karitatív szervezetek képviselői egyetértettek abban, hogy nagyon fontos a kommunikáció a társadalom felé, és ez egy olyan terület, ahol még sok tennivalójuk van. Vecsei Miklós szerint a gyermekeinknél kell kezdeni a változást. Jó, ha úgy nőnek fel, hogy tudják: ők jó helyre születtek, de ez nem az ő érdemük, és mások sem hibásak abban, hogy rossz helyre születtek. Nagyon jó kezdeményezésnek tartja a fiatalok közösségi szolgálatát: ők még fogékonyak, érzékenyebbé válhatnak a társadalmi problémák iránt.


Fontos kérdésként vetődött fel a hallgatóság részéről a hajléktalanokkal foglalkozó szociális munkások kiégése. Vecsei Miklós hangsúlyozta, hogy ennek megelőzése érdekében fontos közösségben végezni a munkát. Amikor egy szociális munkás empatikusan közeledik a szerencsétlen emberhez, akkor az ő helyzetéből nézi a világot. Szükség van arra, hogy ki tudjon lépni ebből, és ebben a többiek tudják segíteni.

Megoszlottak a vélemények arról, hogy a szociális munkásokkal vagy a rendelkezésükre álló eszközökkel van-e baj. A közönség soraiból az egyik szociális munkás kifejezte csalódottságát afelett, hogy pályatársai sem tudnak empatikusak lenni. Hogyan várhatnák el a társadalomtól? – tette fel a kérdést. Vecsei Miklós szerint nem kapnak a kezükbe eszközöket, pár ezer forintért a bürokrácia útvesztőit kell járniuk. Úgy látja, hogy ha a segítők kapnak eszközöket, „megtáltosodnak”. Ennek ellentmondott Varga Péter, aki úgy látta, hogy a korábban nyújtható lakhatási támogatást a szociális munkások nem tudták kihasználni a rászorulók számára. Varga Ágnes szerint sok a lelkes induló, az akadályok miatt azonban elfogy a lelkesedés, különösen amikor magának a szociális munkásnak is anyagi gondjai vannak. A Magyar Vöröskereszt képviselője hangsúlyozta, ha eszköztelenek is vagyunk, a másik ember iránti kíváncsiságunkat akkor sem szabad elveszíteni.


A kérdések között felmerült az is, hogyan lehetne segíteni, időt, pénzt felajánlani – erre az igényre kész választ nyújtottak a szervezők, hiszen éppen ez a beszélgetéssorozat egyik célkitűzése: megmutatni a fiataloknak, hol van szükség a segítségükre. A máltai önkéntesek február közepén várják majd a segíteni vágyókat a Baptista Szeretetszolgálattal közösen szervezett ételosztáson.

A Coffee To Go következő alkalmai (a helyszínekről később adnak információt a Budapesti Máltai Fiatalok weboldalán):

február 9. 19 óra: Merre tovább? Krízishelyzetek a családban

március 8. 19 óra: A cigányságról első kézből

április 12. 19 óra: Közel hozzuk őket – a fogyatékkal élő emberekről

Fotó: Lambert Attila

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Hazai
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
mariapocson-talalkoztak-cursillo-mozgalom-debrecen-nyiregyhazi-egyhazmegyei-tagjai
Máriapócson találkoztak a Cursillo mozgalom debrecen-nyíregyházi egyházmegyei tagjai

A Cursillo mozgalom debrecen-nyíregyházi egyházmegyei tagjai „ultreyán” vettek részt augusztus 28-án, vasárnap a máriapócsi kegytemplomban. Linzenbold József kisvárdai plébános, a mozgalom egyházmegyei lelkivezetője évente megrendezi a találkozót, amelyen idén több mint háromszáz fő vett részt.

18:03
gorogkatolikus-aldozopapot-szenteltek-debrecenben
Görögkatolikus áldozópapot szenteltek Debrecenben

Kocsis Fülöp érsek-metropolita augusztus 28-án áldozópappá szentelte Kocsis Dánielt a debreceni Attila téri főszékesegyházban (Istenszülő Oltalma-templom).

15:36
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István RádióMagyar Katolikus Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPKÚj Ember  Magyar Katolikus Rádió Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle