Komán Simon hősi halált halt görögkatolikus papra emlékezik a Hajdúdorogi Metropólia

Komán Simon az erdélyi Demeterpatakán (Alsó-Fehér vármegye, ma Dumitra) született 1885. január 6-án. Teológiai tanulmányait Balázsfalván végezte, majd házasságot kötött Krikovják Dominikával. Első és egyetlen gyermekük, János 1912-ben született. Papi szolgálatát Kézdiszentkereszten kezdte. 1912-ben, a Hajdúdorogi Egyházmegye alapításakor az új egyházmegye Székelyföldi Külhelynökségébe került egyházközségével együtt. A Székelyföldi Külhelynökséget a Gyulafehérvár-Fogarasi Főegyházmegyének azon harmincöt parókiájából hozták létre, melyek hívei magyar görögkatolikusok voltak.

Többszöri kérésére Miklósy István megyéspüspök 1915 őszén adott engedélyt arra, hogy Komán Simon tábori lelkészi szolgálatba álljon. 1916 kora tavaszán vonult be a 64. gyalogezredbe, s szinte azonnal az olasz frontra került. A főpásztor a Székelyföldi Külhelynökséget sújtó paphiány miatt már 1916 nyarán kezdeményezte leszerelését, de nem járt sikerrel. A Nyíregyházán élő püspököt mély aggodalommal töltötték el a Székelyföldről érkező hírek, melyek arról szóltak, hogy a görögkatolikus hívek nagy számban váltanak rítust, és lesznek római katolikusok. Minden papjára szüksége volt tehát, de kérését a hadügyminiszter figyelmen kívül hagyta.

Miklósy István így már csak 1916 decemberében hallott papjáról legközelebb. Mayer Lajos hadosztályplébános december 17-i keltezésű levelében számolt be Komán Simon tábori lelkész tragikus haláláról. Felidézte, hogy a Perginében állomásozó ezred barakkjaira december 13-án lavina zúdult. A betörő hótömeg Komán Simont a forró vaskályhához szorította. Egy egész éjszakát töltött így, míg bajtársai ki nem ásták. Súlyos égési sérüléseket szenvedett, de még eszméleténél volt. A gondos ápolás ellenére hatalmas kínok között december 15-én halt meg. Másnap a perginei katonai temetőben kísérték utolsó útjára. (Ezt a temetőt 1972-ben felszámolták, és az elhunytak maradványait a trentói katonai temetőben felállított hatalmas márványosszáriumba helyezték.)

A Hajdúdorogi Görögkatolikus Püspöki Levéltárban őrzött iratokból fontos részletekre derül fény azzal kapcsolatban, hogy miért kérte több levélben a kézdiszentkereszti lelkipásztor püspöke engedélyét a bevonuláshoz.

Komán Simonnak két fő érve volt. Leveleiben elsőként hazafias érzelmeivel indokolja kérését, olyan sérelmeket felsorolva, melyek nemcsak neki, hanem a korabeli görögkatolikus papság többségének is komoly szenvedést okoztak. Így fogalmaz: „…a háború kezdetétől hazafiatlan aljas dolgokkal gyanúsítottak, melyekre azonban, Isten és az emberek előtt mondom, okot nem szolgáltattam, és tiszta lelkiismeretem tudatában keresztény béketűréssel elviseltem. Akármilyen ügyemben voltam kénytelen hazulról elutazni, már készen állottak az aljas rágalmakkal, hogy ki tudja milyen hazafiatlan manőverben jártam. Főképpen ezért kértem és kérem most is Méltóságodat, adjon nekem alkalmat, hogy ott a harctéren cáfoljam meg ezen tendenciózus híreszteléseket, és legalább a háború tartamára szabadítson meg e lelki szenvedések csimborasszójától.”

Mivel a bizánci szertartást a magyar közvélemény hosszú időn át kizárólag a nemzetiségek világához kötötte, a görögkatolikus papok hazaszeretete és lojalitása számos alkalommal megkérdőjeleződött. A világháború teremtette konfliktushelyzetben ezek a vádak felerősödtek, és megkeserítették a görögkatolikus papság életét. Különösen fájdalmas tapasztalat volt ez a magyar anyanyelvű és identitású papok számára, akik az 1912-ben alapított, kifejezetten magyar jellegű Hajdúdorogi Egyházmegye klérusának többségét alkották. Komán Simon sorai jól érzékeltetik a társadalmi stigmatizáció mindennapokat is megnehezítő, elviselhetetlen súlyát.

Másik indoka szintén olyan problémát tár fel, mely kizárólag a görögkatolikus papság egy jelentős részét érintette. Ez pedig nem más, mint a szegénység. Őszintén leírja püspökének, hogy négy éve „béres módjára” dolgozik, földet művel, állatokat tenyészt. Csak így tud családja betevő falatjáról gondoskodni. Az utóbbi évek természeti csapásai miatt súlyos károkat szenvedett. Terményei tönkrementek, állatait olcsón kellett eladnia, jelentős adósságot halmozott fel. Híveire nem számíthatott, mivel a papnak járó terményeket (kepe) olyan minőségben szolgáltatják be, hogy az emberi fogyasztásra alkalmatlan, sőt, még az állatok etetésére sem alkalmas. Kilátástalan anyagi helyzetének javulását várta a tábori lelkészi szolgálatért járó fizetéstől.

Társadalmi stigmák és anyagi problémák: ezek vitték Komán Simon kézdiszentkereszti görögkatolikus lelkészt a „nagy háborúba”.

Forrás: Hajdúdorogi Metropólia

Fotó: Pietredellamemoria.it

Magyar Kurír