Nagypéntek Isten irántunk való nagy szeretetéről szól – liturgia Szatmárnémetiben

Külhoni – 2014. április 19., szombat | 16:39

Isten azért tud minket is vigasztalni, mert ismeri a szenvedést – mondta Hársfalvi Ottó általános helynök nagypénteken a szatmárnémeti székesegyházban. A szertartásról Józsa János egyházmegyei sajtóreferens készített beszámolót.

A nagypénteki szertartás elején Schönberger Jenő püspök némán vonult asszisztenciájával a Golgotát jelképező oltárhoz, és leborult előtte.

A székesegyház kórusa által előadott passió után Hársfalvi Ottó általános helynök mondott szentbeszédet Urunk szenvedéseiről. Megvizsgálta a világtörténelem kegyetlenségeit, majd az egyéni életek szenvedéseit, melyek tűnhetnek több kínnal terhes életnek és halálnak, mint Jézusé volt. Az Övé több, nagyobb, mert Istenként szenvedett értünk emberekért, nem pedig emberként: „Ő Istenként szenvedett értünk. Amikor eljött közénk, karácsonykor, emberi alakot öltött magára, de megmaradt Istennek. Ezért volt több és üdvösséghozó az Ő szenvedése, a számunkra.” Móra Ferenc Aranykoporsó című művére emlékezve mondta: Isten azért tud minket vigasztalni, azért tudja az egész világot megvigasztalni, mert szenvedett az egész világért. „Ő a régmúlt hamis isteneivel ellentétben tud minket vigasztalni, mert szenvedett. Értünk tette, a bűneinkért. Ebben rejlik Krisztus szenvedésének a nagy titka. Ezért van nagypéntek után húsvét. Ember meghalhat emberért, ember szenvedhet egy másik ember helyett, vagy miatta, de ember nem veheti el másik ember bűnét. Ezt csakis az Úr Jézus, az Istenember tehette meg a számunkra. A mai napon beszélhetünk a szeretet misztériumáról, vagyis arról, Isten hogyan válaszolt az ember hálátlanságára, a bűnére. Nem mással, mint szeretettel. Azzal, hogy még jobban szerette az embert. Nagypéntek Isten irántunk való nagy szeretetéről szól.
A nagypénteki szertartás csúcspontja a kereszt, a megváltás jele előtti hódolat. A ministránsok a sekrestyéből kihozták a letakart keresztet, melyről a püspök vette le a leplet, háromszor beénekelve: „Íme a szent keresztfa”. Erre a hívek válaszoltak. A kereszthez először a püspök és a papok, a ministránsok, majd a hívek járultak, térdhajtással és csókkal kifejezni hódolatukat.

Az áldozást követően, a szertartás végén az Oltáriszentséget a Szentsírhoz vitték, emlékezve arra, hogy a halott Jézus testét nagypéntek délután levették a keresztről, és a sírba tették.

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria