Nincs más út, csak Jézus Krisztus – Udvardy György veszprémi érsek pécsi egyházmegyés emlékeiről

Nézőpont – 2024. április 18., csütörtök | 8:00

A Pécsi Egyházmegyéhez fűződő emlékeiről, korunk társadalmának az Egyház felé támasztott kihívásairól és hitünk megőrzésének szerepéről is beszélt Udvardy György veszprémi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alelnöke abban az interjúban, amelyet a Pécsi Egyházmegye kommunikációs vezetője készített a főpásztorral, aki a szabadegyetem meghívott előadójaként látogatott Pécsre április 10-én.

Részleteket közlünk Udvardy György beszélgetésben elhangzott gondolataiból.

„2019-ben egy pár soros e-mail érkezett..., melyben behívtak a nunciatúrára, ahol közölték, hogy a Szentatya veszprémi érseknek nevezett ki. Nyilván az ember engedelmesen igent mond a döntésre, mely egyben adott egy nagy szabadságot is számomra. Az akkor még új szolgálati helyemről, a Veszprémi Főegyházmegyéről csak kevés ismeretem volt, alig néhány embert ismertem ott. De az, hogy a Szentatya így döntött, egyértelművé tette, hogy ez így lesz jó akkor is, ha küzdelmes, akkor is, ha kevésbé küzdelmes lesz...”

„...minden oktatási intézményünk bejáratánál elhelyeztünk egy, a máriagyűdi kegyszobrot formáló bronzalkotást. Nagyon fontos momentuma volt ez az együvé tartozás megtapasztalásának, többek között az identitás formálása miatt, hiszen a gyermekek (...) ha naponta láthatják, megérinthetik a szobrot, egészen biztos, hogy az életük részévé válik. Nyilván nem egy kegyhelyről van szó, nem is egy szoborról, hanem a hit kultúrájáról. Fontos, hogy része legyen az életüknek az, amit hisznek, és legyen akár egy fogható, tapintható része is. Nagyon szép emlékként él bennem a székesegyház is, mely önmagában is egy gyönyörű alkotás. Kevés olyan pillanat van, mikor az ország legkiválóbb művészei, teológusai, építészei összefoghatnak az Egyházzal, és valami szépet alkothatnak. Nemcsak egy ősi bazilikának a felépítéséről van szó, hanem a hit kultúrájának a megjelenési formájáról, ahova ha az ember belép, valójában az Isten otthonába lép be. Megrendítő lépés ez. Azt gondolom, hogy az életünkben a kegyhelyekkel való találkozás is pontosan ilyen találkozás... Olyan ez az útkeresésben, mint egy zarándoklaton való részvétel, mely segít a hitet felébreszteni, elmélyíteni, megőrizni.”

„Nem tudjuk, hogy milyen jövő áll előttünk, amelyben lehet, hogy ezek a nem túl lényegesnek tűnő dolgok az életben maradást fogják majd jelenteni számunkra. (...)

..., hogy egy régi szöveget, az evangéliumot felolvassuk és felállva hallgatjuk meg, mert fontos szöveg, az Isten Igéje, meggyőződésem szerint az ember megmentésének egyik lényeges eleme.”

„...az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek a megvalósítása a feladatunk. Ugyanis nem tudunk másként kiszakadni napjaink virtuális világából, csak ha elhisszük, hogy szükségünk van a másikra, és a másiknak is szüksége van ránk. Ugyanakkor kérdés, hogy mi köze van ennek a hithez? (...) ez nem más, mint a megtestesülés gesztusa. Jézus megtestesült, vagyis magára öltötte a mi emberségünket. Krisztus, amikor a maga életére hív, akkor a teljes életre hív minket, és ebben benne van a szenvedés is. Ekkor a szenvedés nem kudarc, amit el kellene kerülni. Ennek a felismerésnek óriási jelentősége van napjainkban. Gondolhatunk akár a genderideológiára, akár arra a kérdésre, hogy kicsoda az ember valójában? Ezekre a kérdésekre a választ a kereszténység tudja a legpontosabban és leghitelesebben megadni és képviselni még akkor is, ha sokszor kisebbségben és üldözöttségben is van.”

„Több mint húsz évvel ezelőtt, a püspöki jelmondatomat keresve, láttam a családok, a fiatalok helyzetét, a sok szenvedést, a gyötrelmet és a jót is, és azt is, hogy belefeszülhetek a munkába, amibe bele is kell, de nem én fogom tudni megoldani ezt a szorongatott helyzetet, mert nagyon sok esetben nincs emberi megoldás az ember szenvedésére, csak az, hogy vállalja és végighalad a szenvedés útján.

Amikor esténként átgondolom, hogy aznap milyen helyzetekkel találkoztam, kinek mit mondtam, akkor egyértelművé vált, hogy nincs más út és nincs más Úr, csak Jézus Krisztus. (...) Ha pedig nincs más megoldás, akkor ebből következik az a látásmód, hogy

a testvéreim nem egyszerűen az embertársaim, hanem mellettem, hozzám közel és távol, tényleg mindenki a testvérem Krisztusban.”

„Megerősíteném azt a szentírási idézetet, amely a Pécsi Egyházmegye címerében is olvasható: »Reményt és jövőt adok nektek« (Jer 29,11). Ebben a mondatban benne van a múlt, de benne van a jövő is, és ezt a reménységet nem más adja, mint az Isten, aki velünk közösséget vállalt. (...) Reménykedni általánosságban nem lehet. Reménykedni az örök életben lehet, és ennek a reménykedésnek vannak következményei. Ha hiszem az örök életet, akkor egész másként tudok a mindennapi életben jelen lenni.

(...) kik képviseljék a reménységet, ha nem azok, mi, akik találkoztunk a reménységünk okával, Jézus Krisztussal? Ez nagyon nagy felelősség számunkra, keresztények számára. Mert a remény az erőnk. A reménységet azok tudják hitelesen képviselni, akik ismerik a reményt, a remény fontosságát.

A reménységet azok tudják hitelesen képviselni, akik ismerik a remény okát. Mert Jézus Krisztus a mi Urunk és a mi reményünk.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria