PART – Megalakult a Pasztorális Referensek Tanácsa a Váci Egyházmegyében

– Novemberben jött létre a pasztorális helynökség. Mik voltak az eddigi feladatok?

– Több egyházmegyében van pasztorális helynökség, de mindenhol máshogy működik. Nekünk is meg kellett érteni, hogy püspök atya mit szeretne, kik a szereplők, hogyan tudunk működni, mik a legfőbb feladataink. Fontosnak tartom, hogy erre időt szántunk.

A helynökség klasszikus feladata a szakpasztorációs területek koordinálása és a plébániák támogatása a pasztorációs kérdésekben. Nagyon fontos feladatunk, hogy a paphiányos helyzetben megtaláljuk annak az útját, hogy az egyházmegyében a lelkipásztori jelenlétet biztosítsuk. Valószínű ehhez egyre több világi Krisztus-hívő bevonására lesz szükség, a plébániákon megpróbáljuk ezt kialakítani és megtalálni a működő modellt.

A mi egyházmegyénkben az idők folyamán kiüresedett egy-egy terület: vagy elhalt, vagy elfeledkeztünk róla. Például a családpasztoráció ilyen terület, de most úgy érzem, sikerül valami újat kezdeni. (…) A hivatásgondozás és a ministránsok pasztorációja terület is elsorvadt az utóbbi időben. De most úgy tűnik, hogy sikerül életet lehelni ebbe is: megvannak a konkrét elképzelések erre az évre.

Összefoglalóan tehát a pasztoráció szerkezetének kialakításán dolgozunk az egyházmegyében. Ebben az én feladatom az, hogy minden területnek legyen felelőse. A pasztorációs helynökséget talán egy biliárdasztalhoz tudnám hasonlítani, amelyen a golyóknak lökést kell adni, hogy egy bizonyos irányba elinduljanak és a megfelelő cél felé haladjanak. Nekem arra van képességem, hogy egyben lássam a biliárdasztalt, mert a legtöbb biliárdgolyó csak a saját útját járja, meg a saját célját látja. Akkor lesz jobb az irány, ha pozitív értelemben sokat ütköznek a golyók, és akkor új irányt vesznek fel. Nekem ezt a mozgást kell segítenem.

– A helynökség mellett létrejött a PART. Mi ennek a fórumnak a célja?

– A PART, azaz a Pasztorális Referensek Tanácsa munkájában azok a hívők – papok és világiak – vesznek részt, akik már felügyelnek, éltetnek és működtetnek egy-egy szakterületet: család-, ifjúság- és cigánypasztoráció, hitoktatás, karitász stb. Ezek között vannak olyan területek, melyek kihalóban voltak és olyanok is, amelyek nagyon jól működnek, de önálló szigetként, nehezen kapcsolódnak az egyházmegye többi részéhez. Találkoznunk kellett, hogy lássuk, kik vagyunk, hogy egymást megismerjük, és hogy el tudjunk indulni a közös célok felé. Nagyon fontos, hogy össze tudjuk hangolni a munkafolyamatainkat, mert az egész egyházmegye, és a Jézus Krisztus által alapított Egyház is az evangelizációért van. (…) Szeretnénk elősegíteni, hogy minden területen legyenek lelkipásztori munkacsoportok, akik tervezni tudnak, és a mi feladatunk lesz, hogy ezeket a terveket egyeztessük, összehangoljuk, illetve közösen meghatározzuk a legalapvetőbb célokat. (…)

– Mi volt a legfontosabb tanulsága a találkozónak?

– Megpróbáltuk felvázolni, hogy ezek a pasztorális területek hol helyezkednek el. Nagyon érdekes volt látni, hogy vannak olyan területek, amelyek kicsit periférián érzik magukat. Például a cigánypasztoráció vagy a karitász, miközben az Egyháznak nagyon fontosak, de mégsincsenek a figyelmünk fókuszában.

A találkozó előtt azt feltételeztem, hogy a plébániák világa lesz mindennek a középpontjában, mert az élet alapvetően ott zajlik. Nagyon érdekes volt látni, hogy ugyanakkor mindenki a családok felé fordulna és a családokra támaszkodna. Tehát jelenleg a családok vannak leginkább az Egyház, és főleg a pasztorális munkatársak szívében, a családok adják nagyon sok tekintetben Egyházunk alapját. A plébániák jelentősége mintha relativizálódna.

Egészen világos ugyanakkor, hogy a plébániák működése nélkül nem lenne Egyház, mert a szentségek kiszolgáltatása és az alapvető katekézis ott történik, de nagyon sok más fókusza is van már az Egyház életének. Mindig fontosak lesznek a plébániák, de az élet már nem csak a plébániákon zajlik. Cél lenne bizonyos életet visszavinni a plébániákra, mert a mély evangelizáció és a hosszú távú elköteleződés a plébánián tud leginkább megtörténni, hiszen az köt bennünket a lakóhelyhez és a legalapvetőbb kapcsolatainkhoz. Keresztelkedni, bérmálkozni, szentgyónást végezni és közösséget élni csak a plébánián lehet.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír