Szalézi missziós megbízott látogatott hazánkba

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A missziós lelkület a szalézi hivatás egyik alapeleme, a rendi küldetés része. Az első szalézi misszionáriusok csoportja 1875-ben indult útnak, de a missziós lelkület sokkal korábban, már az oratórium alapításakor jelen volt. Amikor 1854 nyarán Torinóban kolerajárvány ütött ki, Don Bosco elküldte fiait, hogy menjenek az oratórium falain kívülre, és segítsenek, akinek tudnak. Ez a momentum a szalézi missziós lelkület első megnyilvánulásának tekinthető.

A szalézi missziós önkéntesség a világ számos országában hatásosan működik, de hazánkban még csak most teszik meg az első lépéseket. Alfred Maravilla azon fiatalok számára körvonalazta a szalézi missziós önkéntesség lényegét, akik ilyen hivatást éreznek magukban, és azt fontolgatják, hogy önkéntesként missziós szolgálatot vállalnak.

Maravilla atya a Fülöp-szigeteken született, huszonegy éves volt, mikor először misszióba ment, és tizenhét országban szolgált már, így maga is igen sok missziós tapasztalattal rendelkezik. Kiemelte, a szalézi misszionáriusokat azért küldik már fiatalon misszióba, mert a fiatalok sokkal könnyebben alkalmazkodnak a számukra idegen környezethez és körülményekhez.

Idézte Szent II. János Pál pápát is, aki az önkéntesekhez szólva hangsúlyozta, hogy szolgálatuk nem azt jelenti, hogy kielégítik a hátrányos helyzetűek anyagi szükségleteit, hanem azt, hogy a szolgálaton keresztül megmutatják Isten szeretetét és terjesztik az evangéliumot.

A missziós megbízott emlékeztetett, a világon számtalan önkéntes szolgálat létezik, különböző csoportok önkénteskednek, és bár a munka ugyanaz – a motiváció más, ugyanis a szalézi missziós önkéntes azért vállalja a szolgálatot, mert szereti Istent, és az ő szeretetét és örömhírét meg akarja osztani másokkal.

A szalézi ifjúsági lelkiség elemei között is megtalálható az elköteleződés, az önkéntes munka és a nagylelkű szolgálat, ami a szalézi missziós lelkület megnyilvánulása – emelte ki Alfred Maravilla. – Mindez azonban nem arról szól, hogy valaki elmegy, elvégzi a vállalt munkát, visszatér, és semmi nem történik vele… Növekedni a szalézi lelkiségben, emberként és keresztényként, elvégezni az önként vállalt munkát, és közben tanulni és formálódni, végül jobb emberré válni – adni is és kapni is, ez a kölcsönösség a szalézi önkéntesség értelme.

Az elöljáró ismertette a szalézi missziós önkéntesség különböző formáit. Az olaszországi gyakorlatban például a misszióban töltött idő függvényében létezik egy egyhónapos tapasztalat – ez a legrövidebb, és megfelel azoknak, akik még csak most tanulják, hogyan lehetnének önkéntesek; különösen közkedvelt a középiskolás fiatalok között, akiknek nincsenek anyagi bevételeik, és szeretnének külföldön valamilyen tapasztalatot szerezni, ez a forma a munka mellett tehát elsősorban tapasztalatszerzést jelent; lehetőség van továbbá három hónapos önkéntességre, amely azok számára lehet megfelelő, akik már dolgoznak vagy egyetemi tanulmányaikat végzik, és a munkahelyüket, tanulmányaikat nem tudják hosszabb időre elhagyni, viszont már rendelkeznek annyi tapasztalattal, hogy munkájukkal viszonylag rövid idő alatt is jó eredményeket tudjanak elérni; és végül lehetőség van egy- és kétéves önkéntességre.

Nagyon fontos, hogy az önkéntes nyitott legyen, készen álljon arra, hogy adjon és kapjon, lásson és befogadjon, azaz maga is tanuljon, növekedjen a megosztás által.

Alfred Maravilla kiemelte az önkéntesség iránt érdeklődőknek, hogy fontos a szemléletváltás, hiszen nem Európa a világ közepe, ugyanúgy kell tisztelni azokat, akik tőlünk távol élnek. Emellett elengedhetetlen a célország hivatalos nyelvét ismerni, megtanulni a helyi kulturális követelmények szerint élni és elfogadni az ottani szokásokat – legalább az ételeket. Nem kívánatos azonban, hogy az önkéntesek szolgálatuk ideje alatt mélyebb érzelmi kapcsolatokba kerüljenek a helyiekkel, mert a missziós önkéntesség nem a társkeresésről szól, de persze ez nem azt jelenti, hogy ne szerethetnék a rájuk bízottakat.

Az elöljáró szerint a missziós önkéntesekre leselkedő buktatókat elsősorban úgy lehet elkerülni, hogy a jelentkezők minél alaposabban felkészülnek, emellett a szaléziak részéről fontos mérlegelni minél több lényeges szempontot, mielőtt eldöntik, melyik jelentkezőt hová küldik. Az előkészület során kellő súlyt kell fektetni a pszichológiai és a kulturális felkészülésre, tanulmányozni kell a beszélt nyelvet, a kultúrát és a körülményeket, valamint tisztázni a motivációt.

Azok a magyar fiatalok, akik komolyan érdeklődnek a missziós önkéntesség iránt, De Rossi Raja szalézi atyához fordulhatnak a derossisdb@yahoo.co.in e-mail-címen. Ő a missziós ügyek megbízottja a Magyar Szalézi Tartományban, és már elkezdte az első magyar missziós önkéntesek felkészítését.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír