Szatmárnémetiben tartották az erdélyi római katolikus nőszövetségek találkozóját

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Barótról, Borszékről, Brassóból, Besztercéről, Csíkcsicsóról, Csíkszeredából, Csomaközről, Felsőbányáról, Kolozsvárról, Krasznabéltekről, Margittáról, Marosvásárhelyről, Mezőpetriből, Nagybányáról, Nagykárolyból, Nagyváradról, Nyárádremetéről, Parajdról, Székelyudvarhelyről, Tusnádfürdőről, Tasnádról és Zilahról érkeztek római katolikus nőszövetségi vezetők és tagok az augusztus utolsó három napján tartott tizenhetedik erdélyi találkozójukra.

Mintegy nyolcvanan vettek részt az Árpád-házi Szent Erzsébet Nőszövetség által szervezett összejövetelen Szatmárnémetiben. Hétfőn este szentmisével kezdődött a program a Szent János (Hildegárda) -templomban, a megnyitót kedden reggel tartották a Szent Alajos Konviktusban. A nőszövetségi elnökök beszámolói előtt Hársfalvi Ottó általános helynök előadását hallgatták meg a résztvevők, aki a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye történetét és Boldog Scheffler János életútját mutatta be. Délután a nagykárolyi kastélykertben és a kaplonyi Károlyi-kriptában tettek látogatást. Az eszmecserék és további látogatások után a háromnapos rendezvény szerdán püspöki szentmisével zárult a székesegyházban.

A szentmise elején Schönberger Jenő püspök emlékeztette a nőszövetségi tagokat, hogy az Anyaszentegyháznak szüksége van rájuk, és a jó Isten is számít a szolgálatukra. „Az Ő meghosszabbított kezei vagytok. Köszönöm nektek mindazt, amit Isten szeretetéből tesztek felebarátaitokért, és kérem az Isten kegyelmét, hogy még sok erőt, kitartást, lendületet adjon nektek” – fogalmazott a főpásztor.

Szentbeszédében arra kérte őket, merjék munkájukat rábízni Istenre: „Ez nem a mi művünk, hanem az övé. Ha a miénk lenne, ha embertől lenne, akkor megszűnne. De az övé, és Ő majd gondoskodik róla, hogy tovább éljen. Mi csak tegyük meg azt, ami a mi feladatunk. A korintusiaknak írt levélből olvastunk (1Kor 3,1-9). El kell gondolkodnunk nekünk is azon, vajon érzéki, világi vagy lelki emberek vagyunk? Felnőtt keresztényekként tudunk-e gondolkodni, cselekedni vagy még mindig gyerekcipőben jár a mi hitünk, az istenképünk?”

„Segítsen a jó Isten kegyelme mindannyiunkat, hogy merjük megtenni ezt az Istenre való hagyatkozást, merjük őszintén rábízni mindazt, amit elkezdtünk és teszünk. Legyen az övé, gondoskodjon Ő róla, ahogyan gondoskodik rólunk is” – zárta szentbeszédét Schönberger Jenő megyéspüspök.

A szentmise végén a nőszövetségi vezetők és tagok megújították fogadalmukat.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír