Száz éve segíti a Stella Maris szervezet a tengeren dolgozók lelkipásztori ellátását

A vatikáni bíboros köszönettel fordult a több száz lelkészhez és önkénteshez, akik szerte a világon mintegy háromszáz kikötőben látják el évről évre több mint egymillió tengerész lelkipásztori szolgálatát, és legalább 70 ezer hajót felkeresnek személyesen.

A Tengeri Apostolkodás 1920. október 4-én jött létre Glasgow-ban. A skót városban tartották volna a centenáriumi ünnepségeket szeptember 29. és október 4. között, a járványhelyzet miatt azonban egy évvel el kell halasztani a rendezvényt: 2021. október 3–8. az új dátum. Október 4-én, vasárnap Philip Tartaglia glasgow-i érsek szentmisével emlékezik meg az évfordulóról, melyet a világhálón élőben közvetítenek.

A Covid-19-járvány kezdete óta a Tengeri Apostolkodás kénytelen volt redukálni tevékenységét, jóllehet a Stella Maris-központok új módokon igyekeztek szolgálni a tengerészeket, az egyes országok egészségügyi korlátozó intézkedéseihez alkalmazkodva. A pandémia miatt hirtelen félbeszakadt számos program, amit az idei centenáriumi ünnepségre terveztek: szertartások, ökumenikus imatalálkozók, zarándoklatok, szemináriumok és szimpóziumok a tengerészek jólétéről, emberi és munkavállalói jogaik tiszteletben tartásáról. A Stella Maris Tengeri Apostolkodás XXV. kongresszusára is egy évet kell még várni, hiszen 2021 októberére halasztották.

A világjárványra határok lezárásával és karantén elrendelésével válaszoltak a kormányok, ez pedig humanitárius vészhelyzetet idézett elő a tengeren

– állapítja meg Turkson bíboros. Becslések szerint több mint 300 ezer tengerész és hajózásban dolgozó rekedt a tengeren. Munkaszerződésüket már jóval a Tengeri munkaügyi konvencióban engedélyezett maximális 11 hónapon túl meghosszabbították, szeretteiktől elszakítva, mentális stressznek és fizikai fáradtságnak kitéve őket.

Imádkozzunk értük, akik a járványügyi helyzet ellenére munkájukkal továbbra is támogatják a világgazdaságot, hiszen a mindennapi életünkhöz szükséges alapvető cikkeket szállítanak tengeri úton. Ezért személyes áldozatukkal fizetnek, hiszen szerződéseiket határidőn túl is meghosszabbítják, és a partra szállások nagy részét törölték.

Legyünk szolidárisak a tengerészekkel, és kérjük a kormányokat – az országos és nemzetközi szervezetekkel együtt –, hogy segítsenek megoldani ezt a drámai helyzetet. Alkalmazzák a Tengeri munkaügyi konvenció szabályait, hogy biztonságot és védelmet nyújtsanak a hajózásban dolgozóknak. A tengerészek térhessenek haza családjukhoz! – szorgalmazta Turkson bíboros.

A vatikáni főpásztor levelében felidézte a Tengeri Apostolkodás kezdeteit, attól kezdve, hogy XI. Piusz pápa bátorítására és jóváhagyásával 1922-ben létrejött a szervezet, majd a jelenlegi misszióról szólt. Ma a tengerészeti ipar óriási átalakuláson ment át: a hajózást egyre inkább az informatika irányítja, míg a legénység multikulturálissá vált. Eddig a kalózkodás, a kriminalizálás, majd a Covid-járvány növelte tovább a stresszt és az elszigeteltséget a tengerészek körében. A lelkipásztorkodás is fejlődött a technikával, ugyanakkor fontos, hogy megnyíljunk a Szentlélek előtt, és új utakat, eszközöket találjunk, hogy a hajózásban dolgozók Egyháza legyünk.

Turkson bíboros a centenárium kapcsán arra hívja a világ valamennyi püspöki konferenciáját, hogy nevezzenek ki egy püspököt, aki a tengeren dolgozók lelkipásztori ellátásáért, illetve annak előmozdításáért felel. A tengerpartokon fekvő egyházmegyék püspökei nevezzenek ki káplánokat, a tengeri lelkipásztorkodást pedig az egyházmegye és a plébániai szolgálat felelős részének tekintsék. A Stella Maris-apostolkodás egyik meghatározó jegye éppen az volt, hogy fölkeresték a hajókon a tengerészeket, a halászokat, akik partraszálláskor alig várják, hogy fölvegyék a kapcsolatot hozzátartozóikkal. Tanácsokat kérnek, ha a szerződéssel kapcsolatban probléma merül föl, vagy csak egyszerűen szükségük van valakire, akivel beszélhetnek. Bár a koronavírus-járvány korlátozta a lelkipásztorok mozgásterét, alapvető, hogy akár a technológia segítségével éreztessék jelenlétüket a tengeren dolgozókkal.

Az évfordulóra megváltozott a Stella Maris logója is. A horgony a reményt fejezi ki, melyet a munkatársak elvisznek a tengeren dolgozóknak; a mentőöv a hitet, Jézus Szent Szíve a szeretetet, mely mindenkit befogad. A fénysugarak Krisztus világosságát jelképezik, amely egy visszaélésekkel és kizsákmányolással teli világot áraszt el fényével. A tenger hullámai pedig az ott dolgozók környezetét adják.

Turkson bíboros a Szűzanya oltalmába ajánlja a centenáriumát ünneplő Tengeri Apostolkodást, hogy a Stella Maris mindig biztos kikötő legyen a tengerészek, a halászok és családjuk számára. Az ausztrál posta speciális bélyeget adott ki az évfordulóra 1,35 ausztrál dollár értékben. Egy régi ausztrál kikötőt ábrázol, illetve a melbourne-i érseket, Peter A. Comensolit, aki 2018-ban látogatta meg az egyik Stella Maris-központot. Ebből a városból indult el ugyanis 1889-ben a helyi egyház lelkipásztori tevékenysége a tengerészek gondozására, melyet Stella Marisként ismerünk.

A 19. század végétől a nagyobb kikötővárosok katolikus missziói foglalkozni kezdtek a tengerészek és a mélytengeri halászatot végzők lelkigondozásával. Így az ausztráliai Melbourne-ben a Páli Szent Vince Társaság támogatásával már 1895-ben létrejött egy tengerészeket segítő kikötői szervezet. A skóciai Glasgow-ban 1899-ben jezsuiták vezetésével az Imaapostolkodás mozgalomhoz csatlakozva alakult egy helyi szervezet, melynek pár év alatt 200 ezer tagja lett. Ezt az I. világháború miatti megtorpanás után, XI. Piusz pápa jóváhagyásával, világiak egy csoportja 1922-ben nemzetközi szervezetté alakította Glasgow-ban, Apostolatus Maris Internationale Concilium (AMIC) néven. 1970-ben szekciójává vált az akkor alapított Migráció és Turizmus Pápai Tanácsának, majd az Elvándorlók és Útonlevők Pápai Tanácsának. Egyik kezdeményezője volt több mozgalomnak, például a hajósokat és a kikötői személyzetet összekötő Stella Maris, illetve a tengerészek családjait összekötő Stella Duce szervezetnek.

Célja, hogy a tengerészek, akiknek sokszor hónapokig, évekig nincs módjuk eljutni templomba, és huzamosan nélkülözik családjuk közösségét is, lelkipásztori és jóléti támogatást kapjanak.

Növeli az apostolkodás jelentőségét, hogy a világ tengerészeinek mintegy 60 százaléka katolikus. Működése kiterjed a kikötői alkalmazottakra, a sekélyvízi halászatban dolgozókra és mindezek családtagjaira, másrészt a hajók protestáns és nem keresztény tengerészeire is.

Munkatársai a kikötőkben hajólátogatásokat végeznek, a hajókon hajókáplánok teljesítenek szolgálatot, a kikötőkben Stella Maris-központok állnak a hajók legénységének rendelkezésére, ahol különféle szolgáltatások segítik a tengerészeket: telefonos és internetes lehetőségek a családjukkal való kapcsolat felvételére, kápolnák, klubok, posták, boltok, szálláshelyek, szórakoztató és sportközpontok, egészségügyi ellátás, könyvtár, vallásos irodalom.

A Tengeri Apostolkodás jelentős szerepet vállalt a 2004 decemberében cunami sújtotta délkelet-ázsiai halászközösségek helyreállításában. Székhelye 1957 óta Glasgow helyett Róma, Vatikánállam.

Forrás: Vatikáni Rádió, Katolikus lexikon

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír