Szent Margit-triduumot tartottak Veszprémben

Fazakas Z. Márton lelkigyakorlatos elmélkedéseiben Árpád-házi Szent Margit életpéldáját, engesztelő áldozatvállalását, hazaszeretetét állította a középpontba: mit üzen az ő életútja számunkra.

A premontrei szerzetes első napi prédikációjában a hazáért vállalt áldozat kérdéséről beszélt. A 13. században élt Margit – aki a tatárjárás idején szülei (IV. Béla király és felesége, Laszkarisz Mária bizánci hercegnő) menekülése közben született, s akit a haza megmentéséért ajánlottak fel Istennek és adtak zárdába később – az engesztelő imádságot, az áldozatot tekintette küldetésének a domonkos rendi apácák közösségében. Fogadalmát soha nem szegte meg. Szülei akaratával is szembeszállt, mikor később előnyös diplomáciai megfontolásokból többször is férjhez akarták kényszeríteni.

„Hogy viszonyul ma világunk, ifjúságunk az elköteleződéshez, mit jelent a magyarok számára a második évezredben a haza, képesek-e, készek-e az áldozatvállalásra, ha magyarságuk, a nemzet érdeke azt kívánja?” – tette fel a kérdéseket a csornai apát. – Mit jelent a haza a mai magyarok számára, érzékelik-e, hogy a haza nem azonos az állammal, hogy sokkal több annál? Hogy Szent István király a törvények megalkotása és a működő államszervezet megteremtése mellett legfőbb feladatának a haza erkölcsi alapjainak megvetését, a keresztény hit meggyökereztetését tekintette. S tud-e a mai magyar ember úgy tekinteni hazájára, hogy az a múlt, jelen és a jövő, azaz a mi keresztény magyar örökségünk?

A triduum második napján a család mint a társadalom alapsejtje volt a fő téma. Fazakas Z. Márton az Árpád-ház mintát adó királyi családjaira tekintett, ahonnan a 14. századig számos szent és boldog született. Szent Margit családjában a leánygyermekek mind a négyen szentek vagy boldogok lettek. Ma azért van oly kevés pap, szerzetes, családjáért áldozatot vállaló szülő, becsületes, imádságos lelkű magyar, mert már a családban sincs egység, hűség, szeretet – mutatott rá. A család válságával ma a közbeszédben is gyakran találkozunk. A fiatalok nem tudnak elköteleződni a házasságban, aztán a gyermekvállalásban, a gyermekek felnevelésében. Márton Áront idézte az apát, aki negyven évvel ezelőtt azt írta: „A család az a legelső ősközösség, melyből az emberiség élete fa­kad. Az egyes emberé, de a népeké is, a tes­ti élet, de a szellemi-erkölcsi élet is. Az egy­más­ra következő nemzedékek so­ra in­nen bom­lik elő…”

„Ma az istenkapcsolat hiánya, a különböző hitpótlékok keresése jellemzi világunkat, s az imádságot a többség elfelejtette vagy teljesen kiiktatta az életéből, mondván: nincs ideje vagy nincs szüksége arra” – hangzott el a harmadik este szentbeszédében. Aki azonban nem tud vagy nem akar imádkozni, olyan, mint aki nem beszélget a feleségével, a férjével, a gyermekeivel, mivel teremtettsége folytán minden ember Isten családjának tagja – mutatott rá az apát. A templom szent hely, ahol Isten színe elé vihetjük fájdalmainkat, bűneinket, imádkozhatunk a magunk, a családunk, a nemzetünk, a világ életének jobbra fordulásáért, s ahol fohászkodásunk hatékonyabb lehet kérő és hálaadó könyörgésünk által.

Fazakas Z. Márton befejezésül Nagy Gáspár Belátás című versét idézte, buzdítva a híveket a „szüntelen imádságra” (szavakkal, tettek által, életpéldával): „Nem lehet a világot Isten nélkül fölnevelni / nem lehet a világot Isten nélkül megérteni / nem lehet a világot Isten nélkül szóra bírni…”

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír