Szíria: a béke lehetséges – a Caritas Internationalis kampánya

Kitekintő – 2016. október 26., szerda | 19:59

A Caritas Internationalis, amelynek a magyar Katolikus Karitász is tagszervezete, kampányt indított „Szíria: a béke lehetséges” címmel. Ehhez csatlakozva Ferenc pápa ökumenikus imádságon vesz részt október 31-én Svédországban, ahol közösen imádkoznak a békéért.

A Karitász nemzetközi szervezetei Szíriában is jelen vannak, hogy segélyprogramjaikkal, munkatársaikkal segíthessék a szükséget szenvedőket. A Caritas Internationalis a kampány keretében családok történetét mutatja be, akiknek tragédiája mindannyiunkat arra ösztönöz, hogy imáinkkal és minden lehetséges módon támogassuk őket a békéért vívott küzdelemben, gyermekeik jövőjének biztosításában. A Karitász által támogatott családok közül kettő történetét most mi is megismerhetjük közelebbről.

Hana és férje, Farhan azt élték át a háborúban, ami minden szülő legszörnyűbb rémálma. Legkisebb fiuk, Ferran életét vesztette, amikor bombatámadás érte azt a középiskolát, ahová ikertestvérével együtt jártak Damaszkuszban.

A vigasztalhatatlan Hana könnyek közt emlékszik vissza arra, hogyan rohant be a lebombázott iskolába, vette karba gyermekét, és hogyan szaladt el vele a kórházig, hogy kétségbeesett próbálkozást tegyen élete megmentésére.


„Odaszaladtam, és megláttam őt, ahogy a földön feküdt. Karba vettem, a szemei nyitva voltak” – idézi fel könnyek közt.

Káoszról és leírhatatlan fájdalomról beszél, amint a többi gyermeket is kórházba vitték. „Voltak olyan gyermekek, akiknek leszakadtak a lábaik, az ujjaik, vagy felnyílt a hasfaluk, egyszerűen felfoghatatlan volt a látvány.”

„A gyermekeket betolták a sürgősségire, és a fiam eltűnt. Körülbelül egy óra elteltével érdeklődtem, hogy hol van Ferran. Azt felelték, hogy már halott volt, amikor bevittem.

A család igyekezik újrakezdeni életét, és ebben jelentős segítséget nyújtott nekik a Caritas. Farhannak csípőprotézis-beültetésre volt szüksége, ennek költségét a katolikus segélyszervezet finanszírozta.

Hana nem lát jövőt családja számára a szír határokon túl. „Ez a mi hazánk. Nem adhatjuk oda senki másnak – mondja. – Nem szeretnék majdan egy idegen ország földjében nyugodni, távol a fiamtól.”

A férje azt mondja: „A háború előtt szép volt itt az élet. A fegyveres konfliktus ellenére még mindig a mi országunkat tartom a Föld legszebb országának.”

* * *

Elképzelni is nehéz azokat a nehézségeket, amelyekkel Száhib és családja nap mint nap megküzdenek. A fiú részlegesen lebénult, miután gerincen találta egy eltévedt puskagolyó, mikor kijárási tilalom idején az utcán tartózkodott egy este Irbinben.

„A hasamtól a lábam ujjáig semmit sem érzek – mondja Száhib. – Hál’ Istennek a kezeimet még tudom használni.”

Szüleivel, lánytestvéreivel és a tág családdal Száhib többször is elköltözött Irbinből, mielőtt Damaszkuszba érkeztek volna. A család jelenleg nagyon nehéz körülmények között él, egy túlzsúfolt raktárépületben.

Édesanyja, Kádídzsa elmondja, micsoda küzdelmek árán tud gondoskodni fiáról. „A balesete óta nagyon sokat szenvedünk” – mondja Kádídzsa. Édesapja, Rásdi nem tudja visszatartani könnyeit, miközben arról beszél, hogy fiának gyógyszerre, szakszerű ápolásra és egyéb egészségügyi szolgáltatásokra lenne szüksége. „Egyáltalán nincs pénzünk – mondja Rásdi. – Nem tudjuk megengedni magunknak az utazás költségeit. Itt helyben viszont nem kaphat kezelést.”

Mindkét vejét elvesztette a szír konfliktusban, és a lányaik, valamint nyolc unokájuk velük él a raktárépületben. „Egyikük három gyermeket hagyott maga után, a másik ötöt. A helyzetünk egyre nehezebb” – mondja Száhib apja.

Szálma, a háromgyermekes lány a Damaszkuszhoz közel fekvő Babbila városában élt, amikor férje eltűnt. „A férjem kiment, hogy ételt szerezzen, de többé nem tért vissza. Úgy hallottuk, hogy talán elrabolták, és fogalmunk sincs, hol lehet. Már négy éve, hogy eltűnt, és azóta sokat szenvedtünk.”

A Caritas élelmiszerrel, ruhákkal és pokrócokkal támogatta a családot. „Segítség nélkül képtelenek lennénk megélni ezen a helyen – mondja Kádídzsa. – Az adományok nélkül nem is élnénk. Nagy segítséget jelent ez nekünk.”

Forrás és fotó: Katolikus Karitász

Videó: Caritas Romania

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria