Tudjuk, mi a cél: az örök élet – Futózarándoklatot rendeztek Máriapócson

Mintegy félezer előre regisztrált és további helyszínen jelentkező futó, valamint kísérőik, szurkolóik: barátok, családtagok jelentek meg Máriapócson az ötödik futózarándoklaton, a Pray&Run fesztiválon.

A manapság oly divatos sport, a futás ezen a hétvégén újra összefonódott a lelkiséggel. Ennek a futózarándoklatnak az egyedisége abból is származik, hogy egy kegyhely nevével forrott össze.

A rendezvény előzménye évekkel ezelőtt a nyíregyházi nagyböjti futás volt, melyet Inántsy-Pap Ágnes és Kocsis Fülöp érsek – akkor még püspökként – közösen szerveztek, a nagyböjt zárásaként. Itt fogalmazódott meg az ötlet, hogy a futásnak egy templomhoz, a görögkatolikusok lelki központjához, Máriapócshoz legyen valamiféle kapcsolata. Kegyhelyhez köthető futófesztiválként vált tehát igazán unikálissá ez az esemény, mely a zarándoklatot és a futást kapcsolja össze: „A célvonal a kegytemplom kapujában található. A templomhoz, az Istenszülőhöz való megérkezés arra a felismerésre vezetheti a befutót, hogy minden egyes futásunknak van folytatása, van örök élet, és ez többletet ad nekünk” – mondta a főszervező, Szabó Tamás atya, a Nyíregyházi Egyházmegye pasztorális helynöke.

„A futás bizonyos tekintetben párhuzamba állítható az imádsággal: néha nem megy, nincs kedvem, de kell, az élet lényegi eleme – az ima és a testmozgás is szükséges, mint a légzés, mert az egyik a lelket, a másik a testet tartja karban. Mindkettő monoton olykor: zakatol, mint a vonat. De ahogyan a vonat elvisz valahonnan valahová:

ima és futás közben is elérek valahová abban az értelemben is, hogy változás történik bennem.

A monotonitás pedig stabilitást is jelent” – fogalmazta meg a lélektani hátterét, a sport és ima összefüggését Szabó Tamás pasztorális helynök.

A futózarándoklat a templomudvarról indul, oda is érkezik, de közben áthalad a városon: lefedi az egész életterünket. Ennek szimbolikáját így értelmezte Kocsis Dániel atya, a másik főszervező: a templomtól, Istentől indulunk, oda érkezünk, de közben kimegyünk az életünkbe, ott futjuk meg a feladatokat, melyeket a család, a munka stb. ránk raknak. Együtt futunk, közösségben vagyunk egymással: görögkatolikusok és más felekezetűek, sőt nem vallásosak és meg nem kereszteltek is. A sportnak is ez a lényege: összehoz sokféle embert. „Mi ezt megfűszerezzük itt, a Könnyező Szűzanya lábánál – így válik ez az esemény a Jóistennel való együttlétünk ünnepévé” – fogalmazott Kocsis Dániel.

A nyári meleget idéző áprilisi nap reggele a feltámadás örömét tükröző húsvéti utrenyével kezdődött, melyet Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök végzett. Az itt elhangzó mondataival az emmauszi tanítványok életéhez és példájához kötötte a futózarándoklatot. Hiszen

nem mindegy, milyen irányba futunk, hogy egyedül vagy közösségben, az sem elhanyagolható, beérkezünk-e a célba, hogy megértjük-e futásunk értelmét.

A tanítványok elindultak Emmausz felé. Nem egyedül: ketten. De nem tudták, mi a célja a „futásuknak” mindaddig, míg Krisztus hozzájuk nem csatlakozott, s megmutatta nekik, merre kell tartaniuk. Jézus Krisztus felnyitotta szemüket: a cél az örök élet, az üdvösség és a feltámadás, ami mindannyiunkra vár. Keresztényként tudjuk tehát mi a cél. Pál apostol szavait idézte, s kívánta mindenkinek, amit Szent Pál elért: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja” (2Tim 4,7–8a).

A templom előtti téren Mosolygó Péter kegyhelyigazgató, Papp Bertalan, Máriapócs polgármestere és Szocska A. Ábel püspök köszöntötte a megjelenteket. A kegyhelyigazgató a lélek és test szoros kapcsolatáról beszélt, arról, hogy „ez a futás ne csak egy alkalom legyen, hanem folytatódjon, s nem az üres sír felé, hanem annak az életnek a teljessége felé, amelyet a föltámadt Krisztus megmutatott már kétezer éve”.

A polgármester a szervezési előkészületek során tapasztaltakat mondta el a jelenlévőknek, a zarándoklat egyediségét hangsúlyozta, valamint azt, hogy itt nincsenek vesztesek. A főpásztor a metropólia nevében köszöntötte az imádságot, a lelki megerősödést a testi, fizikai megpróbáltatással összekapcsoló résztvevőket mindhárom egyházmegye területéről, és megáldotta őket.

A távok indítása előtt a színpadon a Sója Miklós Görögkatolikus Általános Iskola diákjai Kurucz Miklós testnevelő tanár vezetésével bemelegítést tartottak a sportolóknak. A rajtolás szava szokásos módon a keresztvetést záró ámen volt. 

A Görögkatolikus Metropólia nagyszabású rendezvényéről a teljes beszámoló ITT olvasható. 

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír