Új oltárt áldottak meg a ferencesek száz éve porig égett, nemrég megújult esztelneki templomában

Szinte minden a lángok martalékává vált. „A toronyból a harangok teljesen leolvadtak”, aminél semmi sem bizonyítja jobban a tűz pusztító erejét. Csak a sekrestyében maradt épen egy faliszekrény, a liturgikus ruhák és edények szekrénye, illetve a templom romjai között egy Mária-szobor – áll az esztelneki kolostor domus historiájában. Az 1750-ben faragott Esztelneki Madonna a tűzvészt követően – máig ismeretlen módon és okból – Futásfalvára került. Valószínű, hogy ebben szerepet játszott az is, hogy a ferencesek 1930-ban elhagyták települést, és csak 1936-ban tértek vissza oda.

A századik évfordulón szentmisén emlékeztek meg a tragédiáról. Urbán Erik, az Erdélyi Ferences Rendtartomány főnöke prédikációjában felidézte az esztelneki ferences kolostor múltját. A testvérek már az 1670-es években jelen voltak a településen, és létrehozták Felső-Háromszék „lelki oázisát”, amely a hit- és a kulturális életben is fontos szerepet töltött be. A kolostor a rendi teológiai képzésnek is sokáig otthont adott. 1921. december 22-én csaptak fel a pusztító lángok. A testvérek ezután elhagyták a kolostort. Később visszatértek, és ismét építkezésbe kezdtek. A rend 1951-es feloszlatásakor aztán ismét el kellett hagyniuk Esztelneket. 1952-ben visszatérhettek, de a kolostor kényszerlakhelyként szolgált számukra.

„Ha az akkori testvérek most visszatérnének a településre, megcsodálnák a kívülről és belülről teljesen megújult templomot és kolostort” – mondta a tartományfőnök, hozzátéve, a megújult rendház inkább kezdi visszanyerni az oázis szerepét.

Reméljük, hogy egyre többen fogják felkeresni ezt a kolostort, akár azért, mert szeretnének betekintést nyerni, akár azért, mert néhány napot szeretnének itt eltölteni, lelkileg töltekezni. A megújulásért köszönet illeti az esztelneki híveket, és mindazokat, akik jó szóval, bátorítással, kezdeményezéssel segítették Szilveszter testvért, és segítik Bernardin testvért, hogy igenis jó az, ami itt történik – fogalmazott Urbán Erik. Hangsúlyozta: az esztelnekiek büszkék lehetnek arra, hogy Felső-Háromszéknek kolostora, lelki oázisa van.

Sokat köszönhet egy tájegység egy kolostornak a hitélet, a kultúra szempontjából. Ahhoz, hogy visszanyerje régi méltóságát, be tudja tölteni régi feladatát, természetesen a hívekre is szükség van, mert a templom mindig az Istennek lefoglalt, fenntartott hely. Hisszük és valljuk, hogy a Jóisten mindenütt jelen van a teremtett világban, de nekünk, embereknek szükségünk van arra, hogy egy helyet lefoglaljunk, felszenteljünk az Istennek, vagyis azt kivonjuk a hétköznapi használat alól – tette hozzá a tartományfőnök.

A templomaink biztosítják számunkra a találkozást az Istennel, hiszen a templom attól templom, hogy van benne Oltáriszentség. Hisszük azt, hogy Jézus Krisztus valóságosan jelen van közöttünk, és nem hazudtolja meg azt, amit megígért nekünk, hogy velünk marad, egészen a világ végezetéig – mutatott rá a provinciális.

A szentmise után fáklyás körmenetben vitték az Oltáriszentséget a kolostor kápolnájába, ahol Urbán Erik megáldotta a Szent Kelemen és Adalbert-oltárt.

Forrás: Erdélyi Ferences Rendtartomány/Romkat.ro

Fotó: Suciu Dorottya

Magyar Kurír