
Benita nővér 1911. január 4-én született, 18 évesen lépett az Isteni Üdvözítő Kongregációba, és egész életét ebben a közösségben élte le, összesen 86 évet. Magyarországról 1950-ben jött el, amikor a szerzetesrendek munkája szinte már ellehetetlenült és Rómába érkezve a Salvator Mundi kórház szolgálatába állt.
A kórházkápolnában Benita nővér rendtársain, otthonról érkezett unokaöccsén túl összegyülekeztek a római magyar kolónia tagjai, papok, szerzetesek és szerzetesnővérek, a szentszéki és római magyar nagykövetségek képviselői.
A szentmisét a kórház olasz lelkésze mutatta be, aki személyesen ismerte, és nagyon szerette Benita nővért. A húsvét nyolcadában tartott szentmisét fehér liturgikus ruhában mutatták be, jeleként a feltámadás adta örömnek. A homíliában a kórházlelkész felelevenítette „Benita nővér apró kis alakját, akiben csodálatos nagy hit lakott. Életében nem alkotott semmi rendkívülit, de mégis különlegessé tette a hosszú életét a hűséges szolgálat, a bizalom és derű, mellyel mindennapi munkáját végezte. Egyszerűen jó volt mellett lenni, mert lényéből erő és biztonság sugárzott. Kiválasztó jó szemmel vette észre a legkisebb jót is körülötte és ezeket mindig szóvá is tette, megnevezte. Ezzel tudott gyógyítani és tudta gyarapítani a környezetét, de leginkább a betegeket. Türelemmel és derűvel viselte az öregkort és a betegségét. Kész volt indulni az Urához és örömmel hallgatta a lelkésze biztatását is, hogy Jézus is kész elindulni érte és hazavinni őt az atyai házba” – fogalmazott a kórházlelkész.
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
