Zenével ébreszteni a fiatalok lelkét – Don Bosco Zenekar Afrikában

A fiatalok oktatása és nevelése, hogy „jó keresztények és becsületes állampolgárok” legyenek, egy olyan projekt, amely ma is lelkesíti a szaléziakat. Az angolai Luandában és Calulóban zenekart alakítottak  hátrányos helyzetű fiatalokból. A zene és a zenélés nagy örömmel tölti el őket, és segíti, hogy megnyíljon a szívük Isten felé.

Miután 2012-ben a rend alapítójának ereklyéjét követve minden szalézi házat felkeresve nagy körutat tettek, a Don Bosco Zenekar most arra készül, hogy megünnepeljék Don Bosco születésének bicentenáriumát. A hetvenhárom éves Andrés Randisi szalézi testvér Patagóniában (Argentína) fontos szerepet játszott sok fiatal oktatásában és sorsának figyelemmel kísérésében. Most ő az egyik felelőse a fiatalok oktatásának a sambizangai (Luanda tartomány, Angola) Don Bosco-iskolában.

Amióta Randisi atya 2008-ban elkezdett dolgozni a Don Bosco Zenekarral Luandában, sok fiatalnak felkeltette a figyelmét, akik felismerték szenvedélyüket a zene iránt. A fiatalok most megmutatják, hogy a zene – akár énekelnek, akár hangszeren játszanak – jó módja a találkozásnak Istennel és önmagukkal. Egyikük azt mondta: „Ha Andrés testvér nem ismertetett volna meg egy nap a trombitával, az életem ma teljesen más lenne. Azon a napon, amikor találkoztam Andrés testvérrel, rájöttem, hogy a zene a szenvedélyem.”

A Don Bosco Zenekar székhelye Lixeira, Luanda egyik leghátrányosabb helyzetű térsége. (Lixeira portugálul azt jelenti: ’szemétlerakó’, nevét arról a hatalmas mennyiségű hulladékról kapta, ami ott felhalmozódott.) A Don Bosco-iskola mindennap több ezer fiatalt fogad, de sokan közülük sajnos nem részei az iskolarendszernek.

A szalézi jelenlét a körzetben nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ráirányítsák a figyelmet ezekre a fiatalokra, megmentve őket az utcára kerüléstől és az egészségre káros tevékenységektől. A zenekar egyike azoknak a projekteknek, amelyeket az iskola működtet. Amióta a szaléziak Lixeirába érkeztek, és a Don Bosco Zenekar megkezdte működését, sok fiatalt, akik korábban szabadidejüket az interneten vagy a népszerű piacokon és az utcán töltötték semmittevéssel, megtanítottak énekelni vagy hangszeren játszani, és most már úgy érzik, hogy a zenekar részei.

Don Bosco sokszor mondta: „A szalézi ház zene nélkül olyan, mint egy test lélek nélkül.” Ha valaki erre a gyakorlatban akar bizonyítékot, akkor nagyon jó példa rá a szalézi kezdeményezés Lixeirában, melynek keretében a szaléziak az életüket Istennek és a fiataloknak szentelik. Ma Luandában nyolcvan fiatal tanul a Don Bosco-iskolában, hatvan Vianában, harminc Palancában, másik hatvan fiatal pedig Calulo városában.

Az alig több mint kilencvenöt hangszerrel továbbra is napról napra csodákat lehet tenni. „Egy fiatallal kevesebb az utcán, az egy fiatallal több Istennek” – mondja Randisi testvér, aki továbbra is örömmel és szenvedéllyel oktatja és neveli a fiatalokat.

Fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír