A béke útjainak merész keresésére hívtak Berlinből a vallások vezetői

Kitekintő – 2023. szeptember 15., péntek | 17:06

Idén szeptember 10. és 12. között tartották Berlinben a vallási vezetők 37. világtalálkozóját a békéért, a II. János Pál pápa által 1986-ban Assisiben összehívott találkozó szellemében, A béke merészsége címmel. A helyszín szimbolikus: a megosztottságtól sokat szenvedett város, ahol sokak reménye, akarása, imája által végül harcok nélkül leomlott a sok szenvedést okozó fal.

„Fáradhatatlanul imádkozzunk továbbra is a békéért, alázatos és állhatatos lélekkel kopogtassunk Isten szívének mindig nyitott ajtaján és az emberek ajtaján. Kérjük, hogy nyíljanak meg a béke útjai, különösen a drága és meggyötört Ukrajna számára” – Ferenc pápa üzenete, amelyet a Sant’Egidio közösség által idén Berlinben megszervezett nemzetközi találkozó résztvevőihez intézett, azzal a határozott felhívással zárul, hogy ne nyugodjunk bele a háborúba.

A rendezvény záróeseményére a Brandenburgi kapunál összegyűlt vallási vezetők, a kultúra és a politika képviselői és a rendezvény iránt érdeklődő vendégek történelmi pillanatot éltek át, hiszen – amint a Sant’Egidio alapítója, Andrea Riccardi történész megfogalmazta – Berlin „nagy fájdalmakról beszél nekünk”, ugyanakkor arról is tanúskodik, hogy „puszta kézzel is le lehet dönteni a falat”.

Az 1989-es békés forradalom után, „amelyhez egyidejűleg számos különféle tényező, sokak bátorsága és sokak imádsága is hozzájárult – írja üzenetében a pápa –, a jövő nem erre a közös reményre épült, hanem a részérdekekre és a másokkal szembeni bizalmatlanságra. Így ahelyett, hogy falakat bontottak volna le, újabb falakat emeltek”. Ahhoz, hogy véget vessünk a háborúknak,

nem elég a realizmus, nem elég a politikai megfontolás, nem elegendőek az eddig érvényesített stratégiai szempontok; többre van szükség, mert a háború folytatódik. A béke merészségére van szükség”.

A záróünnepséget szeptember 12-én, kedden a vallások más-más helyszíneken tartott imádságai előzték meg, a II. János Pál által 1986. október 27-én Assisiben kezdeményezett történelmi békeimádság mintájára. A zsidók imádsága a holokauszt-emlékhelyen, a keresztények imája a Branderburgi kapu másik oldalán zajlott. „A háború rettenetes tűz, amely senkit sem kímél, de egy békés szív el tudja oltani, képes növelni a békét. Az ember nem egyedül válik merésszé, hanem úgy, hogy együtt járunk az úton, követjük Krisztust, aki a mi békénk” – mondta Matteo Zuppi bíboros, az Olasz Püspöki Konferencia elnöke a keresztények ökumenikus imáján. Mielőtt Pekingbe utazott volna, ahol ezekben a napokban folytatódik a Ferenc pápa által megálmodott békemisszió a humanitárius kezdeményezések támogatására és az igazságos békéhez vezető utak keresésére, Zuppi bíboros Berlinben megerősítette: „A békéhez minden ember erőfeszítésére szükség van, nem olyan dolog, amit valaki erővel rá tud kényszeríteni a többiekre. Ha nem teszel semmit, nem érhet kudarc, de nem is tettél semmit. Mindig az a jobb, ha próbálkozunk.”

Szintén szeptember 12-én, délelőtt az egyik kerekasztal-beszélgetésen Olaf Scholz német kancellár elismerését fejezte ki a Ferenc pápa által megfogalmazott meghatározásért, miszerint a béke „türelmes kézművesek munkája”, akik annak tudatában munkálkodnak, hogy a béke „nem az égből hull alá, hanem emberi erőfeszítés eredménye”. A béke kézműveseinek lenni azt jelenti: küzdeni az egyenlő jogokért, egyenlő kötelességekért, egyenlő méltóságért” – hangsúlyozta a német kancellár.

A konferenciát Frank-Walter Steinmeier, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke és Umaro El Mokhtar Sissoco Embalò, Bissau-Guinea elnöke jelenlétében szeptember 10-én, vasárnap megnyitó Andrea Riccardi a következőket mondta:

A béke merészsége azt jelenti, hiszünk abban, hogy van alternatíva. Hogy többet kell tennünk a párbeszédért és a diplomáciáért, az igazságos és békés megoldások érdekében való összefogásért.

Békéről beszélni nem azt jelenti, hogy hírszerzést működtetni az agresszorral szemben vagy mások szabadságát kiárusítani, hanem mély és realista módon tudatosítani mindenkiben, hogy menyi rosszat okoz a háború a népeknek.”

Zohra Sarabi, egy fiatal afgán lány, aki a humanitárius folyosóknak köszönhetően jutott el a tálib hatalomátvételt követően Olaszországba, hangot adott az afgán nők szenvedésének, akik „nem tanulhatnak és nem mehetnek el otthonról egyedül, férfiak nélkül”. Megjegyezte, hogy „a befogadás jót tesz azok szívének, akiknek el kell felejteniük szenvedéseiket, de azokénak is, akik befogadják őket”.

Az al-Azhar főimámja, Ahmed et-Tajjeb is határozottan felszólalt az afgán nőkkel szembeni igazságtalanság ellen. Elítélte továbbá a pakisztáni templomok elleni támadásokat, valamint a vallások „szimbólumai és szent értékei elleni agressziót”. Beszédében felidézte, hogy „kedves barátjával, Ferenc pápával” együtt Abu Dzabiban aláírták a dokumentumot az emberi testvériségről.

A két nap alatt megrendezett húsz kerekasztal-beszélgetésen számos politikai, vallási és társadalmi téma került terítékre, nagyon sok fiatal is részt vett ezeken, akik hozzászólásaikkal, kérdéseikkel is gazdagították a beszélgetést. Egyebek közt a környezetvédelem, az ökumené, a nevelés, a mesterséges intelligencia, az elöregedő európai népesség, a migráció és természetesen a béke témáját járták körül ezeken az alkalmakon.

Megrendítő volt Olga Makar, a Sant’Egidio közösség ukrajnai felelősének tanúságtétele – aki számos ukrajnai fiatallal együtt érkezett a találkozóra –; hangsúlyozta a béke iránti vágyát, amit mindeddig nem hallgattak meg ebben a több mint 18 hónapja megszállt országban.

A háború szörnyű, de mi nem érezzük magunkat áldozatnak – mondta –, ki akarunk tartani, küzdeni akarunk a szegények megsegítéséért, gondoskodni akarunk a gyerekekről, reményt adni nekik, imádkozni szeretnénk, és előkészíteni a békét, szívről szívre haladva.”

A háromnapos berlini rendezvényen jelen volt Reinhard Marx, Gualtiero Bassetti és Walter Kasper bíboros, Georg Bätzing, a Német Püspöki Konferencia elnöke, Jerry Pillay, az Egyházak Világtanácsának főtitkára, Annette Kurschus, a Németországi Evangélikus Egyházak Tanácsának (EKD) elnöke, rabbik Izraelből és különböző európai országokból. Nem zárt ajtók mögött zajló, hanem a város számára nyitott csúcstalálkozó volt ez, amelyre a kontinens minden tájáról érkeztek emberek és ezer berlini középiskolás diák is részt vett.

A zárórendezvényre mindannyian a Brandenburgi kapu előtt gyűltek össze. Feliratokat tartottak a magasba, amelyeken különböző nyelveken a béke szó állt, tapssal kísérték, amikor a vallási vezetők gyertyát gyújtottak a béke hatalmas kandeláberein, megölelték egymást, és aláírták a békefelhívást, amelynek egyik fontos üzenete így szól:

Párbeszédet folytatni ma, amikor a fegyverek beszélnek, nem meggyengíti az igazságosságot, hanem megteremti a feltételeket ahhoz, hogy felépítsük a biztonságot mindenki számára.”

Csendben hallgatták Ferenc pápa üzenetét, aki arra hívott mindenkit, hogy „tartsanak ki az imádságban, ami a merészség első formája”, és „váljanak a béke koldusává”.

A Szentatya szavaira Angela Kunze-Beiküfner szavai visszhangoztak, aki egy evangélikus közösség tagjaként aktív tanúja volt a fal leomlásának, és ebből a konkrét tapasztalatából kiindulva arról beszélt: „Az imának átalakító ereje van, felgyorsíthatja a békés változásokat a társadalmakban, és ledöntheti a falakat!”

Berlinben a vallások – jegyezte meg Marco Impagliazzo, a Sant’Egidio közösség elnöke – „hitelesebbnek mutatkoztak meg a világ előtt: hitelesebbnek a politika, a diplomácia, a kultúra előtt”, és azt üzenik a világnak, hogy „a béke lehetséges, még ott is, ahol úgy tűnik, hogy nincs számára tér vagy más kiút”.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: L’Osservatore Romano/Massimiliano Signifredi; Santegidio.org

Fotó: Santegidio.org

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria